Imádom a vad és erős halakat, imádom a Dunánkban élő márnákat is. Szerencsére, szinte egész Európában élnek nagytestű márnafajok, és mind népszerű hal. Sikerrel horgásztam már rájuk Horvátországban, Portugália több folyójában is, de legjobban a Spanyolországban élő márnákra vágytam, mert az ott élők nőnek meg a legnagyobbra!
Tavaly a sors úgy hozta, hogy Pálfai Gáborral, a hazai legnagyobb horgászutazással foglalkozó cég tulajdonosával horgászhattam az Indiai-óceánon, Kenyában. Beszélgetéseink során szóba került, egy a mindkettőnk bakancslistáján szerepel a hazai márnáknál sokkal nagyobbra megnövő ibériai márna is. Ez a hal, szemben a hazai márnák maximum 8-9 kilogrammos súlyával, akár 10-15 kg-ra is (sőt kivételes esetekben még ennél nagyobbra is) megnőhet. Mivel Gábor híres arról, hogy számára nincs lehetetlen, számára nincs felderíthetetlen, rövid kutatómunka után kiderítette, hogy jó eséllyel hol lehet ezeket a halakat megtalálni.
Gábor nem csak profi túraszervező, hanem remek horgász is, így kiváló szövetségesnek bizonyult abban, hogy kiderítsük, valóban élnek-e nagyobb vagy másfajta márnák Spanyolországban, mint idehaza.
Szó szót követett, majd tettek, és egyszer csak ott találtam magam a spanyolországi Extremadura tartomány egyik legnagyobb folyója, a Guadiana partján, miközben Pálfai Gáborral feedereztünk a spanyol óriás márnára.
De ne szaladjunk előre ennyire…! Nézzük meg, hol is tudunk horgászni erre a különleges halfajra! Spanyolországban, Madridtól 3 óra autózásra található az a terület, ahol a korszerű vízgazdálkodásnak köszönhetően több ezer hektár vízterület vár jobbnál jobb horgászhelyekkel. Maga a fogható halfauna is fantasztikus, a hatalmas tározókban, folyókban, sokszor egy vízterületen belül él a kapitális csuka (10 kg feletti példányok sem ritkák), szép feketesügérek, gyönyörű süllők, termetes pontyok (Andy Chambers kiváló bojlis horgász kedvenc teszthorgászatra használt vizei is itt találhatóak, az Orellana és a Sierra Brava), és persze nem utolsósorban a kapitális márnák is, amiért ideutaztunk.
Mi egy lassú folyású, 2,5 és 5 méter közötti mélységgel váltakozó folyószakaszra ültünk le, miután felmértem a terepet egy partról is használható halradarral. Ez a terület egyébként egy helyi horgászegyesület horgászvize, így a helyi horgászok által is látogatott. A parti állások kialakítottak, kényelmesen, jól el lehetett férni. Itt kezdtük meg a horgászatot, és Gábor kinti partnerétől számos hasznos információt kaptunk erről a titokzatos halról.
Miért titokzatos? Életmódja más, mint az itthoni márnáknak, táplálkozási szokásai, mozgása is jelentősen eltér ennek a márnafajnak. Rendkívül óvatos, érzékeny minden zajra, szokatlan körülményre. Kerüli a többi hal társaságát, ezért a nagyobb etetéseken összegyűlő halakat is elkerüli. Az év nagy részét nem is a mederfenéken tölti, hanem vízközt és nagyrészt ragadozó (!) életmódot folyat. Így nyáron, meleg vízben nagyon nehezen horogra csalható. Horgászszezonja az ősz beköszöntével kezdődik, mikor a víz lehűl, követi a fenékre húzódó táplálékhalakat. Na, ekkor fogható meg jó eséllyel. Így a legeredményesebb fogási időszaka novembertől február végéig tehető.
A horgászat során természetesen elsősorban a magunkkal hozott csalikkal és etetőanyagokkal próbálkoztunk, kezdetben nagy és koncentrált etetéssel. A kintiek tanácsai alapján a halas és krilles jellegű pelletekkel és etetőanyagokat hoztunk főleg. Azonban a várt eredmény csak nem akart megjönni. Nehezen akartam beismerni, hogy mi csinálunk rosszul valamit… De akkor min változtassunk? A helyszínen? Az etetésen? A csalin?
Végül is átrágva többször a helyzetet, arra jutottunk, hogy a hal életmódjából, viselkedéséből fakadóan a kapitális pontyokhoz hasonló horgászati stratégiára van szükség, ami inkább vadászat/cserkelés, mint horgászat. Mit jelent ez? Nagyon nagy türelemmel, minimális etetéssel, a végszerelékeinkkel minél nagyobb területet lefedve meg kellett találnunk és ott meg kellett várnunk a márnákat. Magányos, egyedül járó, óvatos halakról volt szó, amelyeket nagyon nehéz volt horogra csalni.
Hogy a helyzetet fokozzuk, egyik reggel a horgászhelyre kiérve vettük észre, hogy defektes a bérautónk egyik gumija… Gábor magamra hagyott és elment megjavíttatni az abroncsot, viszont mire visszaért, mosolygós arccal és remek hírrel fogadtam! Meglett az első igazi, hamisítatlan spanyol márna, méghozzá nem is az aprajából, egy 7 kiló feletti példány landolt a merítőben a fárasztás után! Nagy volt a boldogság, hiszen a stratégia meghozta az eredményt végre.
Innentől kezdve viszont már nyugodtabban ültünk a botok mellett, hiszen tudtuk, a csalik megfelelőek és jó helyen vannak, már csak türelem és idő kérdése, hogy újabb jelentkező érkezzen a horgainkra.
Ez pedig nem is váratott sokat magára. Összesen 7 márnát tudtam partra emelni fotózásra. A hét hal átlagsúlya 6 kiló felett volt!!! Ez pedig nagyon komoly, hiszen Magyarországon, ha egy évben vagy akár egy élet alatt valaki fog egyetlen 5 kiló feletti példányt, már az is nagy dolog. Itt pedig 7 darab nagyon szép hal került a szákba, és ezekből 4 példány volt 6 kiló felett, 3 pedig a 7 kilót is meghaladta.
Csak hogy érzékelni lehessen, mennyire nem egyszerű megfogni ezeket a halakat, érkezésünk előtt 2 héttel volt egy horgászverseny, ahol 80 db horgászbottal, 3 nap és 2 éjszaka alatt a mezőny 1 márnát tudott fogni összesen, miközben ezek a halak ott vannak a vízben, mint a fogásainkból is látható.
A végére Gábor barátomnak is jutott egy kisebb, 4 kiló körüli példány, ami ugyan nem az álomméret, de örömmel nyugtáztuk, hogy az utánpótlás is adott. Fantasztikus, élménydús napokat éltünk meg közösen a Spanyolországban, mindig jó szívvel gondolok vissza ezekre, és amiért jöttünk, teljesült, hiszen sikerült fognunk a nagy ibériai márnákból!
Kalandjainkról film is készült, amely megtekinthető a Haldorádó YouTube-csatornáján.
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
