A fürge cselle

A fürge cselle

Hazánk vizei nem kizárólag nagytestű halakkal népesültek be. Rengeteg apróság is úszkál vizeinkben. A természet nem véletlenül rendelkezett így, mindenkinek megvan a maga szerepe. A sorozat következő aprósága is ilyen. Védett halról lévén szó, horgászati jelentősége nincsen, de mint a tápláléklánc egyik fontos láncszeme, neki is szerepet osztott a természet.

Fürge cselle - Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758)

Egyéb nevei: borholy, csetri, egri(hal), egriponty, királyhal, pelehal, putri, tökhal

Fürge cselle

Leírása, ismertetőjegyei:

Teste torpedószerűen áramvonalas. Törzse felülről, faroknyele oldalról egészen enyhén lapított. Feje és szája közepes nagyságú. Felső állkapcsa valamelyest túlnyúlik az alsón. Úszói meglehetősen nagyok. Testét nagyon apró, lazán ülő pikkelyek borítják. A haránt irányú pikkelysorok száma 80-100. Oldalvonala a testközéptől több helyen megszakad, nem ér el a farokúszó tövéig. Páros úszói sárgák, a többi úszó áttetsző vagy piszkosszürke. Háta általában sötétbarna, de - egész testszínéhez hasonlóan - a környezeti viszonyoktól függően igen változó. Oldalai fényes zöldessárga alapszínűek. A test felső harmada sűrűn pettyezett. Testének középvonalában nagyobb foltokból álló sor húzódik. A pettyek és foltok színe barnától egészen feketéig változhat. A hal hangulatától, környezetének alakulásától függően válhatnak e foltok egészen sötétté vagy szinte észrevétlenül halvánnyá. Ívási időszakban a hímek teste sötét kékesfekete, mell- és hasrészük élénk kárminpiros. A fej felső részét ilyenkor sűrűn borítják a fehér nászkiütések. Kevésbé feltűnően, de az ívási időszakban a nőstények színe is megváltozik. A hímek nászköntöse rendszerint megmarad a nyár végéig. Az idősebb példányoknál az ivari dimorfizmus jelentős. A hímek páros úszói erőteljesebbek és hosszabbak, mint a nőstényeké.

Fürge cselle csapat

Elterjedés, környezet, táplálék, szaporodás, jelentőség:

A fürge cselle Eurázsia elterjedésű őshonos fajunk, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig megtalálható - ennek megfelelően elterjedt szinte egész Európában, illetve keleten (a volt Szovjetunióban) egészen az Amur-folyóig.

Hazánkban a következő vizekből jelezték előfordulását: Duna, Szakonyfalui-patak, Grajka, Szölnöki-patak, Pápai-Bakony-ér, Bitva, Körös-patak, Gerence, Csángota-ér, Kemence-patak, Berencei-patak, Csarna-patak, Nagyvölgyi-patak, Pilismaróti-patak, Apátkúti-patak, Királyréti-patak, Morgó-patak, Keskenybükki-patak, Zala, Tapolcai Malom tó, Eger-víz, Séd, Cinca, Gaja, Völgységi-patak (Mecsek), Kerka, Kerca, Bajánházi-patak, Cupi-patak, Felső-Válicka, Kulcsárvölgyi-patak, Bódva, Jósva, Sas-patak, Hernád, Cserenkő-patak, Gönci-patak, Nagy-patak, Bózsva.

Hazánkban a jelölt helyekről jelezték előfordulását
Az Ojtoz a Keleti-Kárpátokban…
… amelynek gyakori hala a fürge cselle (Nagy Lajos fotói)

Tipikus élőhelye a hegyi patakok és kisebb folyók pisztráng-, illetve pérzónája. Az Alpokban még 2000 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Igényli a hűvös, oxigénben gazdag, tiszta vizet. Ha ezek a feltételek biztosítottak, akkor a kisebb hegyvidéki tavakban is jelentős állománya alakulhat ki. Az életfeltételeinek megfelelő vizekben hazánkban is mindenütt megtalálható. A tavi populáció tipikus példája a tapolcai Malom-tó fürge cselle állománya.

A tapolcai lelőhely
Cerna

Ivarérettségét kétéves korába éri el. Ilyenkor csapatostul indul a patakok felsőbb szakaszán lévő ívóhelyekre. Az egész éven át tavakban élő populációk is patakokba vonulnak erre az időszakra. Május-júniusban, 15 Celsius-fok feletti vízhőmérsékletnél ívik. Egyes hideg vizű patakokban ez természetesen áthúzódhat júliusra is. Nagy csapatokban, szabadon ívik sodrásos, de 10-15 cm-nél nem mélyebb, köves aljzatú patakszakaszokon. Egy-egy nőstény 200-1000 db ikrát érlel, melyet egyszerre rak le. Az ikraszemek 1,5 mm átmérőjűek, ragadósak. Lerakásuk után a meder kövein remekül, megtapadnak. A lárvák a víz hőmérsékletétől függően 3-6 nap alatt kelnek ki, azonnal lehullnak a kövek közötti üregekbe, és ott fekszenek a szikzacskó teljes felszívódásáig. A kikelő lárvák 4,5 mm hosszúak, önálló táplálkozásra való áttérésükkor viszont már 8 mm-esek.

A fürge cselle ivadéka gyorsan növekszik még az egésze hideg vizű hegyi patakokban is. A kezdeti planktonfogyasztás után hamar rátér a felnőtt állatok vegyes étrendjére. Változatos táplálékbázist képes hasznosítani. Kedvenc eledelét a meder köveinek élőbevonatában található apró rovarlárvák képezik. Ezek kicsipkedése közben jelentős mennyiségű algát is elfogyaszt. Az alsóbbrendű rákok közül a keményebb vázúakat sem veti meg. Azonnal lecsap a vízfelszínre hulló rovarokra. Ha teheti, más halfajok ikráit is megdézsmálja. Táplálékát egész napon át nyüzsgő csapatokban keresi. Ezek a csapatok persze kisebbek, mint az ívási időszakban összeverbuválódott szerelmes rajok. Óvatos hal, a veszély legkisebb jelére is szétrebben a csapat, s tagjai a meder kövei közt keresnek menedéket. Rövid életű, legfeljebb 5 éves kort megérő halfaj. Maximális testhossza 12 cm.

Erősen társas hajlamú hal, és mint olvashattuk, nagyobb rajokba állva keresi táplálékát. Mint fontos táplálékhal, kiemelt szerepe van a pisztrángok, pérek, domolykók étlapján. Kis termete, kesernyés húsa miatt jelentősebb mennyiségben nálunk sohasem került emberi fogyasztásra. Egyedül Herman Ottó említi meg, hogy a cigányság egykoron fogyasztotta. Érdekes azonban, hogy Németország egyes vidékein ínyenc csemegének tekintik. Horgászati jelenősége nincs, hiszen védett halról beszélünk. Akváriumi tenyésztése nem nehéz feladat, a szükséges engedélyek beszerzésével kiváló akváriumi hal is lehet, kisebb csapatai az akváriumok díszeivé válhatnak. Könnyű akváriumi tartása, fejlett érzékszervei és tanulóképessége miatt gyakran használják kísérleti állatként etológiai és toxikológiai vizsgálatokban.

A hazai állománya fogyatkozóban van, számos korábbi élőhelyén már nem találhatjuk meg. Sebezhető faj, ami érzékenyen reagál a káros környezeti hatásokra. Jogszabályi védelem alatt álló halunk (természetvédelmi értéke 2000 Ft), megőrzése azonban csak az élőhelyeinek védetté nyilvánításával biztosítható.

Ha véletlenül horogra akad, kíméletesen helyezzük vissza éltető elemébe

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Felhasznált szakirodalom, illusztrációk, fotók: Pintér Károly: Magyarország halai - Akadémiai kiadó Budapest 1989
Harka Ákos - Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája - Nimfea Természetvédelmi Egyesület Szarvas 2004
Magyar Haltani Társaság Hivatalos Honlapja http://haltanitarsasag.uw.hu,
Nagy Lajos fotói
www.fishbase.org