E heti orsónk abból az időből való, amikor a boltokban a KGST-országokban készült horgászcikkeket felváltották a modernebb külsejű, főleg távol-keleti eredetű gyártmányok. A külső azonban nem minden. Manapság, az elszabadult csapágy-infláció idején nehéz elképzelni, hogy egyetlen golyóscsapágy nélkül is működhet egy orsó. Persze az ilyen szerkezetek élettartama véges, ezért napjainkra már nem sok épkézláb példány maradt az öreg Silstarokból és társaikból.
Az orsó beküldője, Szili Dániel (Danius) mutatja be nekünk a család régi orsóját, mely ma már nem aktív horgászeszköz, hanem inkább emléktárgy szerepet tölt be.
Ez az orsó körülbelül velem egy idős, 18-19 éves lehet. Édesapám első, akkoriban jónak számító orsója volt. A röszkei Tisza-holtágakon használta legtöbbet, egy kék Kettner bottal volt párosítva, amely egy igen erős, gerinces, harcsázásra is alkalmas bot. Többnyire pontyhorgászatra használta, és fogott is vele 3-6 kilós pontyokat. A terep nehéz volt, mert vagy a túlparti nádast célozta meg vele, vagy a kedvenc horgászhelyünk mellett levő bedőlt fából varázsolta ki vele a pontyokat. Akkoriban fényképezőgépe is csak keveseknek volt, ezért sajnos nem áll rendelkezésemre fotó, amelyen az akkori, ezzel az orsóval fogott halak láthatóak.
Legfőbb jellemzői:
- Az orsó mérete elvileg 40-es, legalábbis a dobján ez áll, de szerintem a tényleges méret 30-as körül van.
- Hátsófékes.
- Két pótdobja van, ebből az egyiket nem találjuk.
- Visszaforgásgátlóval rendelkezik. Míg a régi orsók rotorja két helyen akadt meg, hogy ne forogjanak visszafelé, addig ez a Silstar hat helyen akad meg. Valahányszor túlhalad egy ilyen visszaforgásgátlón, jellegzetesen magas, kattanó hangot ad, ezért horgászat közben, tekerésnél kissé hangos.
- Az orsó műanyag házas, a dobján ez áll: FX40 Graphite. Persze nem biztos, hogy szénszálas anyagból van, inkább a bakelitre hasonlít az anyaga.
Már rég óta nem volt használatban, utoljára én vettem elő 2 éve pontyozásra, de csak egy kettes tükröst fogtam vele úsztatva. A dobon 24-es Gorilla zsinór volt. Maga az orsó bírja az erős igénybevételeket, és annak ellenére, hogy hangos egy kicsit és már elavult, még mindig jól használható… lenne, ha eltekintünk a hibáktól.
Vigyáztunk rá, de az idő vasfoga sajnos fogott rajta, a zsír… hát, az már nem sok lehet benne, a por és a kosz is jócskán belemehetett annyi idő alatt.
Előfordult hogy kisebb-nagyobb behatásoknak volt kitéve az orsó: volt, hogy a tuskósba bement a hal, vagy rendesen leakadt vele Apám. Néha esőben kicsit megázott, de amúgy nem tűnik rozsdásnak.
Az orsó hibái:
- A fék már elég rossz, letapad, nehezen látja el a dolgát.
- A hajtókar tengelye lötyög, kotyog, valószínűleg a belső tengelyház van bekopva, vagy pedig a csapágyazással van probléma. Már ha egyáltalán van benne valamiféle csapágy.
- A főtengely is lötyög egy csöppet.
- A hajtókart nehéz tekerni.
- A felkapókar nehezen nyílik, záródik.
Volt-e karbantartva?
Szervizben sose járt, Apám kétszer megpróbálta megcsinálni, de mivel nem értett hozzá, csak bezsírozta és beolajozta, ahol tudta, de nem igen tudott mit kezdeni vele.
Nagyjából ennyit tudok elmondani röviden a jó öreg Silstar orsónkról.
A személyes hangú bemutató után pedig következzenek a rideg tények, műszaki szemmel:
Talán nem volt hiábavaló szétszedni és átnézni egy ilyen régi jószágot annak ellenére sem, hogy már ritkán találkozhatunk ezzel a konkrét típussal. Szerkezeti fogyatékosságai és a nem különösebben kíméletes bánásmód ellenére még mindig forog a jó öreg daráló, pedig az egyszerű és olcsó megoldásokat látva egyértelműen nem arra méretezték a szerkezetét, hogy apáról fiúra öröklődjön, hanem inkább alkalmi, szünidei pecára, néhány szezonra. A kopások mértéke, és az „egyszer használatos” konstrukció miatt nincs értelme a javításáról beszélni. Ki kell tenni a polcra, és néha ránézve el lehet merengeni a régi nagy fogásokon.
Ennyit szóban és képekben, és most jöhet a mozi!
Írta és fényképezte: Benyhe János
Videó: Takács Péter
