Őszi villanások

Őszi villanások

A 2010-es év eddig nem sok örömet okozott a folyóvízi horgászoknak. A szokatlanul sok csapadék sokáig magasan tartotta a folyók vízszintjét. Már csak az őszi hónapokban reménykedhettünk, és szerencsére nem hiába. Egyre-másra jöttek a hírek az öreg Dunáról, hogy csodálatos dévéreket, márnákat fogtak. Ami mégis a legmeglepőbb, az általam még nem látott „pontyinvázió”. A döntés mégis a balinozás lett. Nevezhetnénk ezt az őszi kezdő horgászmódszernek. Csónakkal nagy területeket járunk be. Figyeljük a meder változásait, hiszen minden évben elhord, majd újjáépít a víz homokzátonyokat, medertöréseket. Beszélgetünk a horgászokkal, így gyorsan és pontosan fel lehet térképezni az adott Duna-szakaszt. A begyűjtött információkból a későbbiekben könnyebb lesz eldöntenünk, hogy melyik napszakban, hol, mire horgásszunk!

A horgászélményeim, tapasztalataim megosztása előtt pár szót a felszerelésről.

Minden évben megjelennek új „okosságok”. Szeretem ezeket kipróbálni, tesztelni. Magyarország egyik legrégebbi horgászcikk forgalmazójánál, az Energofish Kft.-nél egy pár évvel ezelőtt bekövetkezett szemléletváltásnak köszönhetően bevállaltak saját márkanévvel ellátott orsó- és botszériákat. Gondolom, sok horgásznak volt már az általuk forgalmazott Goldstar, vagy más márkanév alatt forgalmazott horgászeszköze. Az igazi változást az EnergoTeam márkanév megalkotása és az ehhez kapcsolódó magasabb minőségi kategória megjelenés hozta. Még a mai napig meg kell küzdeniük a „magyar márka is lehet európai minőségű?” dilemmával. Ennek bizonyítására tesztelés alá vontam egy őszi balinozásra, gumihalazásra alkalmasnak tűnő pergető felszerelést. Az orsó egy EnergoTeam Power Spin 4000 volt, a bot pedig egy EnergoTeam Excalibur Spin 3 m 40-80 g dobósúly-tartományban. Zsinórnak mindenképpen fonottat gondoltam. Erre is találtam egy megfelelőt, az EnergoTeam L & K Power Braid, azaz Lukácsi Béla és Kovács Adrián nevével fémjelzett, az Ő pergető tudásukra alapozott új fonott zsinór kollekció 10-es méretét.

EnergoTeam Excalibur Spin bot…
… EnergoTeam Power Spin 4000 orsó…
… és EnergoTeam L & K Power Braid 10-es alkotta a felszerelést

Az új felszereléshez kerestem egy új csalit is. Az eddig titkos fegyveremnek számító SPRO HS ASP Jiggin’ Spinner (a továbbiakban a „régi”) új változatát, a HS ASP Speed Spinnert (a továbbiakban az „új”) próbáltam ki elsőként.

HS ASP Speed Spinner csodákra képes!

A két speciális műcsali között több, horgászat közben észlelt különbség van. Az új csali ólomteste és forgórésze is nyújtottabb, ennek köszönhetően vontatási ellenállása is kisebb. Az általa keltett vibráció elmarad az elődjéétől. Ez hiba lenne? Hát nem! A horgászat alatti eredményessége igencsak meglepett. Első pergető túránkra október közepén indultunk, harmadmagammal. A szekszárdi hídtól csorogtunk le egészen Bajáig. Én a már említett felszeléssel pergettem, míg barátaim módszere csak a fonott zsinór vastagságában tért el lényegesen. Ők 15-ös és 19-es fonott zsinórt használtak. Műcsalinak én a HS ASP Speed Spinnert, míg társaim a már bevált ASP Jiggin’ Spinnert választották. A régi ólomfej kombináció hozta az első rávágást. Tibor egy fél kiló körüli balinocskát csalt lépre egy kőrugany végén. Tovább csorogva egy ideálisnak tűnő rugany alatti hosszan elhúzódó homokpadon próbálkoztunk. A legvastagabb zsinórral dobáló Ivánnak még nem volt ráütése, míg Tibinek és nekem szinte egyszerre akarta valami kicsavarni a kezünkből a botot. Ritka az a pillanat , amikor azonnal érzem, hogy milyen hal van a horgomon - most így jártam. Az eddig kifogott legnagyobb balinom 2 kg-os volt. Őt pár perc alatt legyőztem. A mostani halam közel tíz percig nem mutatta meg magát. Aztán villant egy hosszút… egészen 60 cm-t. A súlya pedig 3,25 kg.

Az első 3 kg feletti balinom
A tetthely
Egy percen belül két jelentkező!

Gyors fényképezés után, kb. 400 m-rel lejjebb kezdtünk dobálni ismét. A 3. dobásnál nagy koppanás a boton, aztán a már megtapasztalt kőkemény harc az ismeretlennel. Nem akartam hinni a szememnek. Az előző halam testvére szállt be mellénk a csónakba egy rövid időre.

400 méterrel lejjebb akadt horogra az előző hatalmas balin „ikertestvére”

Többen állítják, hogy a balinnak kitűnő a látása. A gyorsan letisztuló vízben ennyit számítana a zsinór vastagsága? Vagy talán az új műcsali ennyivel jobban működik? A kisebb rezgés ideális a hideg vízben. Nem tudom pontosan, de a következő horgászatnál talán erre is fény derül.

Nem tologattuk sokáig az újabb bevetést. Két nap múlva ismét vízen voltunk, de most a Duna Solt és Kalocsa közötti szakaszán. A időjárás nem kedvezett a balinozásnak, mert esőfelhők és erős, gyakran változó irányú szél fogadott minket a parton. Megtapasztaltuk, hogy egy egész napos pergetés nagy kitartást igényel. Kitartásunkat és éberségünket kis pihenőkel és finomságokkal tartottunk fent.

Az új erő forrása…

Semmi sem úgy működött, mint az előző horgászatunkon. A szeles, borult időben nem volt felszíni mozgás, ezért a műcsalijainkkal a mélyebb vízrétegekben kerestük a ragadozókat. Az első rávágásunk egy kőrugany ráfolyásánál volt fenék felett emelgetett gumihalra. Az ötméteres vízben nem kis meglepetést okozott.

Ezt bekapta!

A következő homokzátonyra kikötve a partról próbálkoztunk. Itt kellett igazán a rugalmas, 3 m-es pergető bot. A gumihalra nem volt több jelentkező, ezért visszatértem az előző tuti csalimhoz, a HS ASP Speed Spinnerhez. A hosszan elnyúló kőgát mögötti homokpadon távoli dobásokkal pásztáztam a vizet, nem sok sikerrel. Ekkor eszembe jutott egy kiváló pergető horgász ismerősöm, aki szerint tiszta vízben jó halat fogni csak víztiszta (fluorokarbon) előkével lehet. Hát időm az volt, meg a ládám alján egy Korda IQ 25-ös előkezsinór, így bekötöttem kb. 70 cm-t a műcsali fölé. Új reményekkel dobáltam tovább. Megérte variálni (én ennek tudom be az újabb kapást)! Nagy erővel vetette be magát a sodrásba a halam. A partnál már kezdtem hiányolni a merítőt a hal méreteit látva. Addig fárasztottam, amíg le nem csendesedett. Kézzel emeltem, húztam a finom parti homokra.

Már fárad az óriás
Ekkora halért érdemes vízbe gyalogolni, még ha nem is vízhatlan a bakancsunk
Megvan!
5 deka híján 4 kg-os balin!
Szabadon távozhatsz!
Már kezdi elhinni, hogy újra kergetheti a sneciket… :)
Nekem már bizonyítottak!

Megfáradva az egész napos pergetéstől hazafelé hajóztunk. Egy nagy fekete madárcsapatot vettünk észre. Kormoránok… (inkább kipontoztam). Maxigázzal rájuk „rontottunk”, ezzel is javítva a halacskák túlélési esélyeit. Az egyik kormorán nem tudott felszállni, mintha fulladozott volna. Egyre közelebb értünk, de még mindig fullákolva rázta a fejét. Mellé érve megértettük az okát, ijedtében félrenyelte a majd tenyérnyi halat, és így nem tudott felszállni. Ezt a kalandot is megúszta, mert „engedély nélkül nem ritkítható” madár.

Távolban a menekülők, közelben a fuldokló
A parton is áldozatra várnak. A közelben egy rétisas, távolabb pedig szürke gémek

Köszönjük az „öreg” Dunának a szép élményeket, a csodálatos halakat. Hamarosan ismét találkozunk. Legközelebb a menyhalakat vagy a süllőket vesszük üldözőbe!

Írta: Pintér Zoltán
Fényképezte: Kovács Iván, Szalai Gábor, Pintér Zoltán

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: