A pontyhorgászat mellett nagyon szeretek ragadozóhalakra is horgászni. A hagyományos fenekező süllőző peca a kedvencem, de most egy emlékezetes pergetett csukám történetét osztom meg Veletek.
Ahogy az életben lenni szokott, általában a spontán dolgok sülnek el a legjobban. Késő ősz volt, nem terveztem pecát, de megcsörrent a telefon, és pont ráértem, így nem volt mit tenni.
Bogáromi Ádám kedves meghívására átugrottam az Ökördi Szigetes-tóra, és ha már ott vagyok, dobtam párat. Búskomor őszi idő volt, amolyan igazi krokis. Gyorsan összeraktam pergető felszerelésemet, majd kinéztem egy szimpatikus sarkot, és a második dobásra bumm!
Kis pergető botom beleállt a rávágásba, és felrobbant a sekély víz. Egy darabosabb csuka törte meg a felszín sima tükrét fejrázásaival. Nagyon élvezetes, türelmes fárasztás után meríthettük őkelmét. Pazar!
Gyorsan összeszaladt mindenki a fogás hírére, a halat nagy örömmel fotóztunk, majd útjára engedtük, hogy tovább riogassa a keszegnépet.
A folytatásban odaadtam pergető botomat Széll Tamás barátomnak, aki szintén pár dobás után egy vadóc feketesügérnek örülhetett.
Dobtam én is párat és egy hasonló kis „feka” örvendeztetett. Hihetetlen, milyen mohó és vad halacska ez a feketesügér!
Bíztam nagyon a fényváltás óráiban! A legjobb időszakban egy lekövetés volt csak és egy rányúlás, melynek eredményeként a süllő vagy csuka lecsípte a gumihal farkát. Megesik!
Volt még egy érdekes eset, amit elsőre nem tudtam hová tenni. Csali bevontatása közben a rablóhal olyan óvatosan csípett rá a gumira, hogy lányos zavaromban nem vágtam be eléggé, és a szürkületben, mint egy vízzel teli szatyor jött fel halam, majd ahol elérte a felszínt, egy lezser fejrázással visszaadta csalimat. Vélhetően egy szebb süllő volt. Kicsit bosszús voltam, de a rekord csukára gondolva újra mosolygós lett a kedvem.
Összességében jó kis szombati peca volt, a tanulság pedig az, hogy a legjobb pecák azok, amiket nem tervez az ember, csak jönnek maguktól!
Írta és fotózta: Rokolya Péter
