Lehullottak a fákról a levelek, esik az eső vagy a hó, kipirul az ember arca, elgémberednek az ujjak, befagy a gyűrűkbe a zsinór. A halak elvermelnek. Lassan kiürül a vízpart. Ilyenkor a legjobb bent a meleg szobában megnézni egy filmet, esetleg nézegetni a fotóalbumban az eddig fogott halakat, karbantartani a felszerelést az egész éves megterhelő pergetés után. Viszont ha az olvasók között akad néhány hozzám hasonló orvosilag az ép ész és az elmebetegség vékony határán táncoló fanatikus, aki ilyenkor is a vízpartra vágyik, talán örömmel veszik a tényt, nincsenek egyedül!
A zord időjárás ellenére ilyenkor is akadnak olyan halak, amikre érdemes horgászni. Az igazi kapitális süllőket karácsonyra szokta a természet ajándékozni a kitartó horgászoknak. Remélem, az olvasók is közelebb kerülnek ezekhez a fenséges ragadozókhoz, ha kedvenc csalijaimat egy csokrétába szedem, és kis útmutatóval szolgálok használatukhoz!
Első süllőmet pergetve egy ipolyi túra során fogtam. Csak 28 cm volt, és követte még közel tucatnyi hasonló méretű társa, Ugly csalira. Hogy ezt honnan tudom ilyen pontosan? Fogási naplót vezetek. Nem az engedéllyel kapottra gondolok, amibe kötelező beírni, ha az ember halat akar hazavinni, hiszen abba nem kerülhetne bele egy méreten aluli példány. Ez egy Excel tábla, amiben leírom a kifogott hal paramétereit, a csalit, az időjárást, a fogás pontos idejét és helyét. Egyrészt nem vesznek el ezek a fontos infók, másrészt nem esem túlzásokba, ha a régen kifogott halak számát vagy méretét kérdezik. Ma már fényképpel is megörökítem az emlékezetes fogásokat, így egészítve ki a fogási naplót.
A süllőre sokan úgy gondolnak, mint valami misztikus, rejtőzködő, óvatos halra. Pedig nem kevésbé agresszív, mint a csuka, mindössze azzal a különbséggel, hogy leginkább éjszaka táplálkozik. Területét elszántan védelmezi, a kisebbek is képesek meglepően nagy csalikra is odaragadni. Nyár elején, mikor ívnak a snecik és a keszegfélék, a süllők is teljesen kihúzódnak a partszéli vizekbe. Óvatosan lopakodva ilyenkor meg lehet figyelni viselkedésüket. Sokszor teljesen beállnak az ívóhelyekre, és ott mozdulatlanul várják, hogy a kishalak „beleússzanak a szájukba”. Nem ritka, hogy nekitámasztják oldalukat a partnak, part menti növényzetnek. Egy ilyen alkalommal sikerült egyikük hátúszóját megfognom… Bizonyos esetekben nem csak este táplálkozik: időjárási frontok, táplálékhalak ívása, vermelni készülő kishalak csoportosulása sokszor nappali portyára serkenti. Az ősz beköszöntével egyre gyakrabban lehet őket nappal is fogni, de ilyenkor már a mélyebb vizekbe húzódnak. A fényváltások a süllőpergetésben is kiemelt szerepet kapnak, mivel ilyenkor aktívabban táplálkoznak.
Induljunk keresésükre ezúttal a felszíntől a fenék felé haladva!
Kedvenc felszín közeli csalim, a Rapala Jointed 11 S klasszikusnak mondható süllőhorgászok körében. Igaz, sokkal többen használják az SFC színt éjszaka, nekem az S szín is megteszi. Lassú bevontatásnál szinte kígyózik a felszínen. Sötét estéken, mikor fönt rabol a süllő és pukkanásra emlékeztető hangokat hallunk, nyugodt szívvel csatoljuk a gyorskapocs végére! Nem feltétlenül kell csigalassúsággal bevontatni - bár ez a legelterjedtebb -, én gyakran közepes tempóval húzom úgy, hogy 10-20 centire merül a felszín alá.
Egy ismerősömmel futottam össze a tóparton, éppen süllőre pergetésből hazafelé. Ő úszóval, halszelettel próbált szerencsét. Beszédbe elegyedtünk, kérdezett pergetésről, csalikról és arról, hogy hol keresem a halat… és persze, hogy volt-e valami? Ahogy magyaráztam, hogyan szoktam vezetni a csalit, bedobtam, hogy mutatni tudjam. Néha bele-bele pöccintettem, megállítottam lassítottam, gyorsítottam. Mikor közeledett a parthoz felhívtam a figyelmét, hogy az utolsó métereknél kell a legjobban figyelni, mert gyakran hosszan követi, és itt kapja el a hal. 20 centire sem volt a csali a part szélétől, mikor rávágás érkezett - mintha hallotta volna, amit előtte mondtam! Kitört a nagy nevetés belőlünk. Az épphogy méretes körüli süllőgyerek visszahelyezése után mondtam: „most már mindent tudsz”. Többet nem is dobáltam, a csúcson kell abbahagyni.
Ha a halakat lejjebb sejtem, akkor általában Salmo Frisky DR 7-est használok RPH színben. Ez egy nagyon intenzív mozgású, mélyre törő csali. Állóvízen nagy sebességnél sem vereti túl magát. Maximális merülési mélysége nem több 1,5 méternél. A nagy terelőlap ellenére pontosan, aránylag messzire lehet dobni. Többnyire közepes tempóban vagy kicsit gyorsabban szoktam bevontatni, hideg vízben ezért nem szoktam használni.
Emlegettem már többször a táplálékhalak ívását. Hogyan találhatjuk meg az ívóhelyeket? Én napközben szeretem felderíteni a területet, este sokkal nehézkesebb. Ha nem is látjuk egyből az ívó halakat, több jel is utalhat rájuk: sorozatos rablások egy adott területen, közel a parthoz; egyéb ragadozók (macskák, vízimadarak) jelenléte. Általában több ponton is a zajlik a halak násza, mindegyiknél érdemes próbálkozni. A rablóhalak napnyugta közeledtével szinte vérszemet kapnak. Először a balinok érkeznek, még világosban, majd a süllők és a harcsák. Próbáljunk csendben közelíteni, ne csobogjunk, óvatosan mozogjunk, ha lehet, dobjunk túl a frekventált területen. Fejlámpát ne használjuk, ha a víz felé fordulunk! A fárasztással is óvatosak legyünk, ne zavarjuk szét se a táplálékhalakat, se a ragadozókat!
Még egy wobblert ajánlanék: Salmo Image Salmon RH (még a honlapjukon sem találtam ezt a színt… mindenesetre nekem ilyen van, és egyik kedvenc éjszakai süllős wobblerem). Lassú bevontatás mellett is mélyre tör, és nagyon intenzíven mozog. Rázza a bot spiccét bevontatás közben. Kicsit lehetne nehezebb és stabilabb repülés közben, de ne legyek ennyire telhetetlen… kis odafigyeléssel, időben megfékezett zsinórral kivédhető a dobást követő gabalyodás.
A süllő fenék közelében tartózkodik a legtöbbet, ott a gumi az úr! Hihetetlen változatos alakú, színű, ízű a kínálat, amit a jigfejek sokfélesége tetéz. Nem könnyű eligazodni… olyannyira, hogy előreláthatóan lesz folytatása a plasztik csalis témának. Külön cikkben szeretnék foglalkozni bővebben a bevontatási technikákkal, gumihalak és twisterek szerelésével… De ne szaladjunk előre, még 2 hely üresen áll képzeletbeli csalis dobozban, egyikbe egy twister, másikba egy gumihal kerül.
Jelenleg a favorit a 10 centis Relax zöld csillámos színben, ezt egy 14 grammos fejjel szerelem. Nagy távolságra lehet dobni. Mély vizekben (10-15m) könnyen végigkutathatjuk vele a feneket. Könnyebb fejjel nem mozog úgy, ahogy az egy twistertől elvárható lenne (erre is visszatérek a gumis írásban), sekélyebb vizekben azonban túlsúlyos, vagy gyors tempóban kell húzni, vagy csak szántja a meder alját. Ilyen helyekre egy Berkley Pulse Shad 8 centis Pearl (gyöngyház színű) gumihalat használok kb. 8-10 grammos fejjel. Magában is nagyobb tömegű csaliról beszélünk, ami a jól kiválasztott fejjel szinte életre kel a vízben. Rendkívül lassú bevontatásnál is elemelkedik a fenékről, ezért hátránya, hogy mélyebb vizekben nem érezzük, amikor „lekoppan”.
Ha megtaláljuk őket, szép élményt szerezhetnek, akár pár perc alatt több halat is akaszthatunk. Ne éljünk vissza ezzel! Tudjuk visszaengedni ezeket a csodálatos halakat! Felemelő érzés látni, ahogy a küzdelemtől fáradtan lassú farokcsapásokkal elnyeli őket a sötét mélység. Nem szeretnék álszentként tetszelegni, én is szoktam családomnak halat vinni, ám idén az eddigi 39 db-ból 5 végezte sütőben. Mi magunk szabjuk meg, hol van az a határ. Szerencsére egyesületi vizeken a halak sokkal nagyobb védelmet élvezhetnek, mint „vadvizeken”. Példaértékű lehet a napi 1 db, heti 2 db, éves 15 db korlátozás. Kicsit elkalandoztam :-)
Remélem, kezdő pergető horgászoknak tudtam segíteni a csali választásban. Nem a márkaneveket kell figyelni, este a színek sem a legfontosabbak - a csalik típusa, alakja, rezonanciája a döntő, és persze a hely, ahol felkínáljuk. Néhányat kiemeltem, amik már bizonyítottak. Ilyenekkel vagy hasonlókkal bátran nekivághatunk a nemes feladatnak: becserkészni álmaink süllőjét.
Természetesen nem csak ezekkel lehetünk sikeresek. Azzal fogjuk a halat, amivel dobálunk! Végezetül: a kivétel erősíti a szabályt, rossz csali nem létezik, csak finnyás halak, ezt senki ne feledje!
Kecskés Viktor (victorcnr)
