Aromateszt menyhalra

Aromateszt menyhalra

A már megszokott baráti társaságunk újabb menyhalas portyára indult. Ezúttal azonban kicsit másképp, mint az előző alkalmakkor. Elhatároztuk, hogy kipróbálunk valamit, amit egyesek kritizálnak, mások dicsérnek. Nem mást, mint az UltraBite és a Mosella True Taste spray hatását, a menyhalak kapókedvére.

Még a horgászat előtti reggelen előkészítettük a csalit. A csalihalak egy részét meghagytuk, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A másik részét, hogy fokozzuk az izgalmakat, két részre osztottuk, majd felszeleteltük. Az egyik részt a "Mosella True Taste Aromen" aromaspray család rablóhalas verziójával befújattuk, a másik részre pedig süllőknek szánt UltraBite-ot öntöttünk. Mindkét részt jól összekevertük, majd lezártuk, hadd pácolódjon estig.

Az elkészített Mosellás csali
A nagyágyúnak szánt halszeletek UltraBite-ba áztatva

Kora délután szedtük a sátorfánkat, s elindultunk. Még világos volt, mikor elkezdtük a horgászatot. Mivel mind a három dolgot szerettük volna kipróbálni, ezért mindegyikünk más-más csalit tűzött a horogra. Pali élőhallal, Sanyi az UltraBite-os halszelettel, jómagam pedig a Mosellással próbáltam szerencsét. Így legalább kellőképpen összemérhettük a csalik fogósságát. Mivel a csalik már a vízben voltak, nem maradt más hátra, mint várni. Az utóbbi időben az első kapások csak alkonyat után jelentkeztek. Kíváncsian vártuk, mit változtat ezen az új módszerrel felkínált csali. Mindannyian feszülten figyeltük botjaink spiccét.

Míg várakoztunk, jól esett kortyolgatni a forró teából, hiszen sötétedéskor is már a mínusz tizenkettőt verte a hőmérő higanyszála. Ezzel még csak nem is lett volna semmi gond, hiszen a thermoöltözet ez ellen jó védekezés, de egy árva felhő, nem hogy felhő, de felhőcske sem volt látható az égbolton. Ez pedig - hozzá kell tennem, majdnem telihold volt - a halakra általában nincs kedvező hatással. Már majdnem besötétedett, mikor végre megérkezett az első kapás. A Mosellás kaja tetszett meg elsőként a halaknak. Sőt, olyannyira megtetszett, hogy mire a botomhoz léptem, már el is csenték a csalit. Nem sokkal ezután Sanyinak akadt dolga. Ő már szerencsésebben járt (vagy legalább is jobban figyelt), mert hamarosan szákolhatott egy jó kilós példányt. Meg is jegyezte a rá jellemző szerénységgel "Hiába! A sas nem vadászik légyre!". Ezután kapást kapás követett. Hol Sanyi, hol én akasztottam jobbnál jobb halat. Kutyafuttában Sanyi és köztem folyó csata, 4:2 . Csak Pali maradt hal nélkül. Az élő csali, ami eddig fogósnak bizonyult, nem kellett a halaknak. Hiába rakott fel kisebbet, nagyobbat, kapás nélkül maradt.

Az este egyik legszebb hala

Fél hét tájban beállt a már jól ismert kapásszünet. Ez általában mindig bejön, s tart majdnem egy órán át. Most sem volt másképp. A kérdés csak az volt, hogyan lesz ez az "ízesített" csalik esetében. Végül erre is választ kaptunk. Alig húsz perc elteltével ismét megindult a hal. Újfent Sándor barátom kezdte a sort, majd én folytattam. Fél nyolc előtt az állás már 7:5 volt Sanyinál.

Szép méretes példány, a Mosellás csalira akasztott halak közül

Ekkor úgy döntöttünk esélyt adunk Palinak is. Az élőhalat lecserélte egy UltraBite-ba áztatott szeletre. Alig öt perc elteltével sikerült is fognia egy szép halat.

Láthatóan a kis menyus nem bírt a nagyobb halszelettel.

Mivel már mindannyian kellőképpen összefagytunk, ezért úgy döntöttünk befejezzük a horgászatot. Amit meg akartunk tudni, azt megtudtuk. Sikerült egy gyenge napot a felhasznált aromák segítségével sikeresen zárnunk. Egyértelműen győzött az UltraBite, de a Mosellás adalék sem elhanyagolható. Hogy a véletlen műve volt, hogy ez így alakult, nem tudom. De bizton állíthatom, hogy ekkor nagyon bejött. Ígérem, egy későbbi alkalommal majd újra rápróbálunk. Ha akkor is jó lesz, akkor nem lesz miről tovább vitatkozni!

Befejezésképpen még két darab az este elejtett menyusok közül.