2007. év legnagyobb magyar tőpontya

2007. év legnagyobb magyar tőpontya

Az új év kezdete a számvetések, visszatekintések időszaka. Ránk, horgászokra ez kétszeresen is igaz, hisz ilyenkor, télvíz idején rendre „elvermeljük” a botokat, szerelékeket, s leginkább az elmúlt élményekre emlékezünk. Már akinek van mire… Bujár János azon kevesek egyike, akiknek sikerült megfogni élete eddigi legnagyobb, rekordméretű halát, egy gyönyörű, 27 kilós tőpontyot. Ez egyben 2007-ben Magyarországon, magyar (!) horgász által fogott, igazoltan a legnagyobb ponty!!! A boldog horgászt a részletekről faggattuk.

Hol történt az emlékezetes esemény?

Júniusban egy festői környezetben lévő víztározóra szerveztünk horgásztúrát a barátaimmal, Péterrel, Lalával és a Lala édesapjával. Bár az előző évben ugyanott nem fogtunk halat, sőt kapásunk sem volt, bíztunk benne, hogy ezúttal nagyobb sikerrel járunk. Bár az időjósok felettünk átvonuló hidegfrontot jövendöltek, a felkelő nap ereje inkább arra utalt, hogy kánikulai nap elé nézünk. Én későbbi elfoglaltságom miatt egy rövid, 24 órás horgászatot tudtam magamnak engedélyezni. Barátaim már tábort vertek, mire megérkeztem, ezért csak a felszereléseim összeállításával kellett foglalkoznom. Első teendőm az alkalmas hely megkeresése volt. Péterrel csónakba pattantunk, s radarral feltérképeztük a medret. Láttuk, hogy a tó fokozatosan mélyül, de csak egy parányi medertörést találtunk, úgy 200 méterre a parttól. (A vízkezelők külön kérésére a pontos helyszínt nem nevezzük meg. Bármilyen furcsán is hangzik, nem akarnak reklámot vizüknek… Ilyen is van 2008-ban! Lehet találgatni!)

A nagy fogás helyszíne

Mivel sikerült felkelteni a víztározó kapitális lakójának érdeklődését?

Mivel a tó természetes táplálékban gazdag, minden apró részletre figyelni kell. Alapozó etetésnek bójázáskor Big Carp termékekből szórtunk néhány kiló előfőzött aprómag mixet (tigrismogyoró, kukorica, búza, csicseriborsó, juharmag), hallisztes pelletet és néhány szem Big Carp kaviáros bojlit.

Bevetésen
Íme, a nyerő végszerelék…
… egy kicsit közelebbről

Hogyan állt össze a felszerelés?

Shimano Force Master 3,96 m 3,5 Lbs botok és Shimano Big Baitrunner Long Cast orsók 0,36 mm átmérőjű monofil főzsinórral felszerelve. Végszerelékem: 4-es szakáll nélküli Korda horogból és egy 110 g-os Fox ólomból állt. A horgot Power Pro 0,22 mm-es fonott zsinórral rögzítettem a forgóhoz. Előkém hossza 15 cm volt. A horgon lévő csomó nélküli kötést bandázsragasztóval rögzítettem, zsugorcsövet húztam rá, melynek horgon kívüli végét ívben meghajtottam a jobb akadás érdekében. A hajszálelőkékre horgonként egy-egy szem kaviáros bojlit helyeztem. Mire végeztünk mindennel, a nap már magasan járt az égbolton. Fülledt meleg ígérkezett. A teljesen sima víztükör látványa kicsit elkeserített, de nagyon bíztam a bojlim fogósságában, hiszen a „kellemesen büdös” csali többször bizonyított horgászataink során.

Napnyugta után markáns időjárás-változás köszöntött ránk
Kapásra vár a csipet csapat

Mikor „kopogtatott” a nagy öreg?

Éjfél után. Akkor már egy szinte elviselhetetlen, várakozással teli délután állt mögöttünk, s a koraestére megérkező hidegfront esővel és széllel tarkított első órái. A barátaim közben csalit cseréltek, bízva abban, hogy a változtatás majd meghozza a várva várt kapást. Én ragaszkodtam a kaviáros bojlimhoz. Tudtam, hogy jó minőségű, amely sokáig bírja a vízben, s a legfőbb érv, ami mellette szólt, hogy már bizonyított az elmúlt időszakokban. A megetetett helyet sem szerettem volna megzavarni a csónakkal. Megtettük a megfelelő lépéseket az éjszaka sikeres átvészeléséhez, mindenki számára könnyen megtalálható helyre kerültek a lámpák, a megfelelő irányba állítottuk a csónakot, hogy szükség esetén ezzel se kelljen bíbelődni. A merítőhálót a csónakba raktuk, egy utolsó ellenőrzés a kapásjelzőkön, aztán nyugovóra tértünk a szabad ég alatt. Nem sokat aludtam, amikor ismét feltámadt a szél, s ezzel egy időben megjelentek a tógazdák, hogy figyelmeztessenek a várható rossz időre. Éjfél után 15 perccel sivító hangra riadtam. A jobb oldali botomon lévő zsinórt valaki hatalmas erővel húzta. Rohantam a botjaimhoz. Félelmetes iramban fogyott a zsinór az orsómról. Gyors tekerés a hajtókaron, majd hallottam, amint a nyeletőfék kikapcsol és átvált főfékre az orsóm. Erőteljes húzás a boton, nagy ellenállás, recsegő orsófék jellemezte a bevágás utáni pillanatokat.

Amikor matracra került az óriási (jóllakott) tőponty

Ezek szerint nem adta könnyen magát?

Hát nem! Így még soha nem hajlott meg a 3,96 m hosszú 3,5 Lbs Shimano botom. Rövid idő múlva kicsit stabilizálódott a helyzet. Elkezdtem lassan, de határozottan magam felé húzni, aztán Péterrel óvatosan csónakba szálltam. Tudtam, hogy a szakáll nélküli horgomat állandóan feszítve, spannolva kell tartanom, nehogy a hal kirázza, vagy leforduljon róla. Lassan, de biztosan közeledtünk egymás felé. Aztán hirtelen változott a helyzet, egyre könnyebb volt felcsévélni a zsinórt. Elindult felém, s megindult a verseny köztünk. A tét számára a szabadság lehetősége, számomra a siker és az újabb élmény megélése volt. A zavaró, mindent beborító sötétség, az intenzív hullámzás, a szemerkélő eső közepette végre elértük egymást. Az első csatát megnyertem, de a háború vége távolinak tűnt. Éreztem, hogy tartogat számomra meglepetéseket. Próbáltam megsaccolni, hogy mekkora ellenféllel van dolgom, de mindig más-más taktikát alkalmazott a szabadulása érdekében. Hol könnyen jött, hol nehezen. Úgy 7-8 m-re lehetett, amikor újabb kétségbeesett kísérletet tett a szabadulásra. Játszi könnyedséggel forgatta, húzta a műanyag csónakot. Péter leállt az evezéssel, kézbe vette a merítőhálót és a lámpát, s várt a pillanatra. A hal egyszer hirtelen feljött a víz felszínére, majd újra alámerült. Amikor megláttuk, kimeredt szemekkel néztünk egymásra Soha nem láttunk ekkora pontyot!!! Már semmi nem számított, csak az egyre jobban fáradó tőponty. Péter kihajolt a csónakból, igyekezett szákba terelni, de a legnagyobb bojlis merítőháló is kicsinek bizonyult. Kivettem a nyélből a merítőháló feszítőpálcáit, így már biztonságban tudhattam ellenfelemet. Amikor kiemeltük a vízből, a súlyától majdnem szétszakadt a merítőháló. Amikor teljesen kifáradva, nyugodtan feküdt a pontymatracon, láttuk a lámpa fénye mellett, milyen hatalmas. A meglévő digitális mérleg kiakadt a súlya alatt. „Csak” húsz kilóig mért. Másnap a tógazdák hoztak új mérleget, akkor derült ki, hogy az 1 méter kerületű, 88 centis tőponty kereken 27 kiló!!! Fényképezésnél nem mertem kitartani, mert féltem, hogy kiesik a kezemből. Biztonságosan magamhoz szorítva örökítettük meg. Miután sebeit is lefertőtlenítettük, besétáltam vele a vízbe, és kézben tartva vártam, hogy magához térjen. Nyugodtan, lassan úszott el az életet, a szabadságot jelentő mélység felé.

Az utolsó farkcsapása, amelyet még láttam, jelezte számomra: a horgászatra szánt idő mára sajnos lejárt, így a további horgászat a víz lakóira jövő idővé vált…

Fényképezésnél nem mertem kitartani, mert féltem, hogy kiesik a kezemből. Biztonságosan, magamhoz szorítva örökítettük meg a 27 kilós tőpontyot
A búcsú előtti pillanatok
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: