„Mogyorós” pontyok

„Mogyorós” pontyok

Sok időt fordítunk termékeink fejlesztésére, hogy azokkal a horgászok a lehető legtöbb halat fogják, ezért azokat teljes megelégedéssel használják, beleértve azt is, hogy elégedettek a termékek minőségével, megjelenésével, csomagolásával (stb.). Az újabb csalik létrehozása és tesztelése folyamatos tevékenységünk, amibe most bepillanthat az érdeklődő…

Ilyen, frissen fejlesztett termékünk az idén piacra került, tejsavas erjesztéssel készített magkollekció, melyet jelenleg négy termék képvisel: az Etető kukorica, az Etető búza, az Etető kendermag és ezek keveréke, az Etető mag-mix. Ezek a termékek főtt magvak, melyeknél a megfelelő hőmérsékleten történő főzést, majd a lehűtésüket követően elindítjuk a tejsavas erjedési folyamatot, de egy szinten megállítjuk. Ez a stabil állapot megmarad a termékben a csomagolás után is.

A zacskót kibontva enyhén savanykás illatot érzünk, a tejsav illatát. Az ilyen erjesztéssel készített magvak köztudottan a legsikeresebb ponty és amur csalik a nyári meleg hónapokban. Nem egyszer nyertem már ilyen magok használatával pontyos versenyt.

Ennek a termékkörnek a kiszélesítésén is dolgozunk, néhányat a leendő újak közül már tesztelünk. Most az ilyen módon (tejsavas erjesztéssel) készített földimogyoró eredményes tesztjét mutatom be. A teszt helyszíne a TOP MIX teszt horgásztó, Dombóvár mellett. Ez egy 2,5 ha területű tó, mely már kb. 30 éves, és jól kialakított halfaunája van.

Célom volt arról megbizonyosodni, hogy - sok véleménnyel ellentétben - a ponty az így, tejsavas erjesztéssel készített mogyorót megeszi. Ismerőseim közül sokan azt mondták, miért enné meg, hiszen még sohasem találkozott vele a természetben, nem ismeri. Ez igaz, de pellettel sem találkozik a hétköznapi ponty, mégis megeszi, ha ízlik neki…

Tehát bepakoltam autómba, és irány a tó, ahol rakós bottal kívántam bizonyítani igazamat. Két csomag mogyorót vittem, kukoricát még csak véletlenül sem, nehogy kísértésbe essek és ráfanyalodjak, ha a mogyoróval nem fogok.

Így fest az erjesztett mogyoró tasakba csomagolva
A láda és a rakós összeszerelése után csészével tettem be a mintegy kilónyi mogyorót, majd még csúzlival is körüllődöztem az etetést

A felszerelés: rakós 11,50 m hosszban (ez is már egy jövő évi, spéci pontyos tesztbot, de erről majd máskor), 2,8 mm-es csőgumi (Preston Hollow, lila színű), 19/17 zsinór, 0,5 grammos, rakósra fejlesztett önsúlyos pontyozó úszó, 8-as horog.

A csali is mogyoró volt, mert mindenképpen bizonyosságot akartam szerezni, hogy megeszi-e a ponty, vagy nem

Az etetésre a kárász szinte azonnal ráállt, folyton húzkodta, lökte a csalit, aminek nyomán több eredménytelen bevágást is produkáltam, néhány nagyobb azonban rendesen fel is vette a horogra tűzött mogyorót, nem kis megelégedésemre. Ez azt jelentette, hogy a hal legalább nem kerüli ki. Kb. egy óra múlva jelent meg az első komolyabb túrás az etetésen, melyet nemsokára kapás, majd fárasztás követett.

Az első „mogyorós” ponty kb. 2 kg-ot nyomott
Ezután olyan pontyözön kezdődött, amelyre messze nem számítottam. Egyik ponty a másik után, szinte „egymásnak adták át” a horgot
Azután bevágás után lent maradt a spicc, ami jó halat sejtetett. Az is volt, egy 6,58 kg-os tőponty, mely mintegy 6-7 perces fárasztást követően került a fényképezőgép elé
Nem gondoltam volna, hogy van még a pályán ilyen szép ponty, de volt. 7,78 kg-ot nyomott ez a tőponty, melynek szintén a mogyoróra „fájt a garatfoga”

A napom további részét egy zivatar elverte, de úgy gondoltam, hogy kezdésnek ez sem volt rossz. A következő tesztet két nap múlva végeztem, hasonlóan és hasonló eredménnyel, talán annyi kivétellel, hogy nagy pontyot akkor nem sikerült fognom. A második próbálkozást valamivel később egy harmadik követte, ahol hasonlóan jól vette a ponty a mogyorót, és egy közel 7-es tőponty is mérlegre került.

Összefoglalva: ha a szavatossági tesztet is kiállja ez a termék, akkor jövőre bizonyosan a boltokba is kerül!

(X)
Papp József