Fox bojlis botok tesztje 3. rész - Inhof András beszámolója a Legend botról

Fox bojlis botok tesztje 3. rész - Inhof András beszámolója a Legend botról

Az egész valamikor július közepén kezdődött, mikor kedvenc oldalamon a napi cikk olvasása egy teszthorgászati lehetőséget kínált. 3 Fox bojlis bot tesztlelésére lehetett jelentkezni egy egyszerű klikkeléssel. Mivel még soha életemben nem volt szerencsém semmiféle „szerencsejátékon”, hihetetlen nagy reményekkel próbálkoztam a számomra szimpatikus bottal, a 3 lbs Legenddel. Részemről ennyivel letudtam az egészet, de Fortuna másképpen rendelkezett most a szerencsémmel (megjegyzem, igazán elégedett akkor lennék, ha nekem lenne meg a lehetőségem, hogy „1 Ft-ért” meg is vásárolhassam a botot… :). Az egész történet után egy bő héttel, éppen kedvenc vizemen kergettem volna a halakat, ha ők is így gondolták volna, mikor megcsörrent a telefonom. Tomichef hívott és újságolta a nagy hírt, hogy az egyik szerencsés, leendőbeli tesztelő én vagyok! Azonnal telefont ragadtam és Döme Gábort hívtam, mert tudtam, hogy 1 hét múlva Merenyére megyek családommal, mely jó lehetőség lenne a bot tesztelésére.

Itt ragadnám meg a lehetőséget megköszönni a rugalmasságot, amit ezzel kapcsolatban tanúsított az egész Team! Biztosították ugyanis számomra, hogy egy késő délutáni időponton tudjam átvenni, majd visszavinni a botot. Köszönöm szépen!

A bot kézhez vétele napján gyors összepakolás, majd kis családommal nekiindultam a 260 km-es útnak, hogy eleget tegyek a tesztlehetőség egyik feltételének, és megdolgoztassam a botot, amennyire csak tudom :)

Akkor még csak reméltem, hogy meg tudom tornáztatni a pálcát, de a rövidke túra minden bizakodásomat felülmúlta…

Bár nem voltam felhőtlenül boldog, amikor megérkeztem, mert a szomszédaim lógó orral újságolták, hogy napok óta csak 1-2 kisebbet tudtak kiimádkozni a vízből. Nosza - lesz, ami lesz! Kipakolás és táborverés után (na jó… közben) gyors bójázás és behúzás következett. Mire a harmadik bóját/botot is betettem, az elsővel már asszony küzdött, és megfogta élete első önállóan kifárasztott halát, nem is akármilyet! Egy 10,30 kilós példány volt szép munkája jutalma! (Lehet, hogy én jobban örültem neki, mint Ő :))

Túra első hala, amely egyben párom első egyedül kifárasztott pontya is, súlya: 10,3 kg)

A Legendnek szánt bóját dobótávra raktam, mert bíztam benne, hogy egy bőségesebb etetéssel legalább amurokkal meg tudom tornáztatni. A 90 m-re letett bóját rögtön beljebb kellett vinnem 110-re, mert úgy tapasztaltam, hogy a 100 g-os ólommal és a 20 mm-es bojlival felcsalizott szerelékkel ez az a távolság, amit optimálisan meg tudok dobni. Másnap reggelig ez az egy bója nem adott egyetlen halat sem, míg a többi szinte megállás nélkül.

De ne menjünk ennyire előre, nézzük meg közelebbről a Fox Legend 3 lbs pálcát! Kézbe véve egy igen kellemes, gerinces bot. Igényes kidolgozású és nekem személy szerint pont kézre áll, mondhatnám úgy is, „kényelmes”. Nyéltagja pont olyan hosszú, ami a dobáshoz kell. 100 illetve 105 g-os ólmokkal érzi magát a legjobban, ez az a súly, mellyel a felcsalizott szereléket a legkönnyebben és legpontosabban tudtam bedobni közel 110 m-re. Ami nagyon tetszik benne, hogy nem kell izomból „megsomni”: az ember egy kényelmes kigyorsított mozdulattal is képes vele bejuttatni a szereléket.

Dobás 1
Dobás 2

Ezekért a képekért nagyon megküzdöttünk párommal, mert a jól elkapott pillanatokért, amiből lehet majd válogatni, bőven 100 feletti dobásszámra volt szükség. Egy kis izomláz volt is másnap… :)

Ami még pozitívum: a bot keménytokos csomagolása.

A „Legendás” botot egy Banax Helicon 5600-as orsóval párosítottam (jelzem, kényelmesen belefér abba az ominózus orsótartóba…), amire 0,25 mm-es Berkely Trilene Big Game Hi Test madzag volt felcsévélve. A főzsinórra leadcore, az említett 105 g-os súly, 15 lbs előke és 4-es méretű horog került. Nálam ez a szerelék elég jó összhangot képezett, és a főzsinór hihetetlen teherbírásának köszönhetően dobóelőtétet sem kellett kötnöm. Természetesen néhány tucat dobás, illetve 1-1 fárasztás után - már csak illendőségből is - visszavágtam belőle. Fárasztás szempontjából is volt alkalmam megismerkedni a Legend bottal, hála Merenyének, ennek a csodálatos víznek (most lehet nyugodtan „fikázni” én akkor is imádom! Nyilván az ember olyan vízre visz egy kipróbálandó botot, ahol viszonylag kevés ráfordított idővel fel tud mutatni valamit… :)) Szóval a bot a „stucnis” illesztéstől dolgozik igazán. A képeken is jól lehet látni, hogy nagyjából az a pont az, ahol kezdődik komolyabban a parabola ív.

Fárasztás közben
Fárasztás közben2

Viszonylag jól lehet érezni a kontaktot, könnyű irányítani a halat vele, rá lehet kényszeríteni az akaratunkat. Az a „viszonylag” szó… hadd legyek egy kicsit elfogult, a 2,5 lbs teherbírású pálcáimmal ez azért teljesen más… :)

Ha jellemezni kellene a botot, azt mondanám, hogy ez a pálca olyan horgászoknak készült, akik a kompromisszumot keresnek dobó- és fárasztó bot között. Körülbelül azon a határon mozog, mellyel viszonylag nagy dobások mellett „élvezni” lehet a fárasztást is. Reklám, vagy nem reklám, szívesen megvenném azért az 1 Ft-ért, de még a duplájáért is! :)

Komolyabbra fordítva a szót, aki ebben az (eredeti vételárnak megfelelő) árkategóriában keres ilyen képességű botot, annak feltétlenül ajánlható!

Visszatérve az „élménybeszámolós” részhez. Tehát reggel azzal kezdtem, hogy áthelyeztem a bóját úgy 240-re, abba a sávba, amelyik folyamatosan adta a halat. Mivel jobbos szomszédjaim tábort bontottak és hazamentek (nem miattam!) volt lehetőségem egy picit oldalirányba nyitni. Oda került a Legend. Félórán belül olyan őrület indult meg, amiben tényleg csak titkon reménykedtem. Sorra elhúzták bojlimat, egyre több halat terelhettem szákba ezzel a bottal. Rögtön méretet is váltottam bojliszinten, és felkerültek a 28-30-as golyók, mert szelektálni szerettem volna. Persze ez csak részben sikerült.

Nagyjából 5 óra leforgása alatt volt alkalmam a sok „apróbb” (7-10 kg) közt két 10+-ost is matracra parancsolni.

Egy 11,90-es…
… majd egy 13,50-es

Ezek után egy nagyon emlékezetes éjszaka következett. Előbb a hatalmas viharban egy 13,40-essel küzdöttem meg csónakból a hullámok hátán. Bevallom, volt olyan pillanat, amikor azt a bizonyos zabszemet nehéz lett volna… A fárasztás és szákolás végére a csónakban bő 20 cm magasságban hömpölygött a szél által gerjesztett iszonyatos hullámok miatt beömlött víz. A matracom a hallal együtt úszott a tetején… :) Király volt egyedül fárasztani és vagy 3 táborhelynyi távolságból ismét legyőzni a természeti elemeket, visszakormányozni csónakomat az izguló családomhoz.

A 13,40-es, amely majdnem magával vitt a víz alá…

Ezt a halat még három szebb követte, köztük a „túra hala”, amely 14,8 kg-os volt. Természetesen erről sikerült a leggagyibb képet készíteni, de köszönet ismert és elismert CsG kollegának, egy picit feltupírozta és láthatóvá tette az egészet.

Hal, napkelte, szabadság… mi kell még?

Akinek kétsége van a kép valódiságáról, szívesen elküldöm az eredetit … :) Mivel az elmúlt hét nagy melegei miatt tilos (!) volt bezsákolni halat éjszakára is, nem tudtam „terítékes” fotót készíteni. Pedig lett volna „terülj-terülj asztalkám”! Viszont a halak épsége ennél sokkal fontosabb, teljes mértékben elfogadtam az időjárási helyzet miatt bevezetett szabályt.

Egy 13,10-es tükrös
A túra hala, amely 14,8 kilót nyomott a mérlegen!
Az utolsó 10+ -os

Összegezve ezt a két napot úgy érzem, hogy egy nagyon jó „teszthétvégét” zártam, Fortuna ismét mellettem állt, így mindent megtudhattam a botról.

Nagyon szépen köszönöm a Haldorádó horgászportálnak, hogy egy ilyen tesztlehetőséget biztosított számomra!

Továbbá köszönöm:

Csörgits Gábornak (CsG) a képfeljavítást

Keresnyei Imrének (Kbaloo), hogy segített a cikket beilleszteni a cikkmintába

A családomnak, hogy felneveltek

A páromnak, hogy tűri és támogatja a hobbimat

A barátaimnak és rokonaimnak, hogy… :)

Írta: Inhof András, Grasscarphunter
Fotók: Grasscarphunter
Tekes Fejes Krisztina
Fotómachinálás: Csörgits Gábor, CsG
Technikai segítség: Keresnyei Imre, Kbaloo

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: