Banax Zest gyorsteszt

Banax Zest gyorsteszt

A Coca-Cola után pár évtizeddel a multiorsók divatja is kezd hozzánk beszivárogni Amerikából. A kezdetben legendáktól övezett ital azóta már egy a sok közül a boltok polcain. A multi viszont még elég friss jövevény ahhoz, hogy menő, vagány, de legalábbis különc holminak gondolják, ki-ki ízlése szerint. Talán 10-20 év múlva már nálunk sem számít majd csodabogárnak a multit tekerő pecás, de egyelőre nincsenek elkényeztetve a tengerentúli stílus itthoni hódolói. Örülniük kell tehát, ha felbukkan egy hozzáférhető árú, és jól használható újabb típus a horgászboltok valós és virtuális kirakataiban.

Súly:220 g
Áttétel:6,2:1
Visszaforgásgátló:görgős, holtjátékmentes
Dobófék:mágneses
Csapágyak:2+1
Zsinórkapacitás:kb. 120 m / 0,30 mm
Egy hajtókarfordulattal
feltekert zsinórmennyiség:72 cm
Ház anyaga:műanyag
Dob anyaga:alumínium
Ár:11.500 Ft

Banax Zest

Már 2007 tavaszán, hazai megjelenése előtt kézbe kaptam a Banax új multiját, de csak az őszi pergető szezonra állt össze ez az írás. Megjelenése pedig most különösen aktuális, hiszen végre a magyar közönség számára is elérhető, kézbe fogható az új kis orsó! A késlekedésnek megvan az az előnye is, hogy nem csak száraz műhelykörülmények között alkotok véleményt az orsóról, hanem jó pár óra vizes, halas tapasztalatai is állnak a teszt mögött. Itt-ott utalni fogok a korábbi Banax Tova modellre is, hiszen sokakhoz hasonlóan magam is ezen tanultam a multizást, bár azóta már módomban állt néhány más tipust is kipróbálni, így rendelkezem némi viszonyítási alappal.

A Zest jóval kisebb, ”tömörebb” lett, mint a Tova

A Tova egyszerű, ovális formája leginkább egy simára koptatott kavicsra emlékeztet. Vele ellentétben a Zest markáns, tagolt vonalaival hívja fel magára a figyelmet. A két orsót egymás mellé téve szembetűnően kisebb a Zest, noha dobjaik mérete megegyezik. Ez a kompakt forma újabban jött divatba a dobó multiknál, az áttételi arányok növelésével párhuzamosan. A meghajtó fogaskerék gyakorlatilag „kinőtte” a szokványos méretű orsóházat, viszont nem lett volna célszerű az egész orsót megnövelni. Ezért kitalálták, hogy elég a meghajtó oldal felőli fedelet hozzáigazítani a nagy fogaskerékhez, a többi rész változatlan maradhat, sőt akár még kisebb is lehet. Az új stílusú multik ezáltal még jobban ráfekszenek a nyélre, így sokkal kényelmesebb fogást biztosítanak.

Míg a Tova a bot tetején ül...
... addig a Zest szinte ráguggol a nyélre
A bothoz simulva szerves egységet alkot, öröm kézbe venni!
A megnövelt 1 : 6,2 áttételi aránnyal 72 cm zsinórt húz be egy tekerésre Zest, ami a pergetőorsóknál megszokott tartományba esik. Nem kell tehát átállni a beidegződött tempóról, ha peremfutóról multira váltunk
A fém fékcsillag egyértelműen feldobja a Zest külalakját. A tengelyfék gombja kicsit nagyobb lett a Továénál, ezáltal könnyebben is kezelhető
A tengelyfék akaratlan elállítódását egy gumi „O” gyűrű gátolja meg. A kupakot lecsavarva szabaddá válik a tengely vége, ide nem árt néha egy kis olajat cseppenteni
A kupak fenekén egy gumi alátét, és egy bronz tárcsa található, ami a tengelyvégnek támaszkodva egy állandó, de szabályozható fékezést ad a dobnak. A tengelyféket a dobni kívánt súlyhoz kell beállítani, ami úgy történik, hogy a botvégről lógatott műcsalit a kioldó gomb megnyomásával a vízre ejtjük. A beállító csavart annyira szorítjuk meg, hogy a dob ne pörögjön túl a saját lendületétől, miután a csali a vízbe pottyant
Az orsóház jobb oldali fedele bajonettzárral kapcsolódik. A Továval ellentétben itt ne keressünk semmiféle nyomógombot. A fedelet egy határozott mozdulattal fordítsuk el lefelé, majd emeljük le, hogy hozzáférjünk a dobhoz

A mindennapi használatban természetesen nincs arra szükség, hogy nyitogassuk ezt a fedelet, hiszen a mágnesfék egyik előnye éppen az, hogy kívülről szabályozható, ellentétben a centrifugális dobófékkel felszerelt orsók többségével.

A fedelet leemelve láthatóvá válik a mágneses dobófék, és a dobtengely bronz perselye

Őszintén megvallva, először fenntartásokkal fogadtam ezt a bronz perselyt, de a gyakorlatban egyáltalán nem éreztem hátrányát. Sőt, a Tovához képest - pedig abban 6 golyóscsapágy van - határozottan könnyebb, kellemesebb is dobni a Zesttel.

Az olajozást viszont nem szabad elhanyagolni, mert a multiorsóknál sokkal nagyobb igénybevétel éri a tengelycsapágyakat, mint a peremfutóknál.

Ha egy kicsit osztunk-szorzunk, könnyű belátni azt is, hogy miért. A dob átmérője 3,7 cm, tehát egy fordulat alatt kb. 12 cm zsinór hagyja el az orsót. A dobás kezdeti szakaszában az első 10-12 métert a másodperc tört része alatt teszi meg a műcsalink, vagyis ezidő alatt két-háromszázat (!) fordul a tengely, tehát tízezres nagyságrendű percenkénti fordulatszámról beszélhetünk. Ebben a tartományban pedig többet ér egy jó siklócsapágy, mint egy közepes golyós, viszont a tengely kenése, és a kenőanyag állaga tényleg fontos. Ide híg olaj való, és véletlenül sem zsír! Egyetlen alkalommal próbáltam meg zsírsprayvel kenni ezt a perselyt, de a dobásoknál hallható morgás egyértelműen tudatta velem, hogy ezt nem szereti a szerkezet. Egyébként akkor is ilyen hangot ad ki, ha szárazon fut a tengely a perselyben, tehát „szól” az orsó, ha elhanyagoljuk. Ha 4-5 peca után kap egy csepp műszerolajat, nem fog panaszkodni.

A kicsi, ámde igen erős mágnes „tablettákat” tartó, íves alkatrész a dobófék lelke. A beállító gomb egy spirális ékpálya közbeiktatásával viszi a mágneseket közelebb vagy távolabb a dobhoz

A mágnesfék a forgó dobban keletkező örvényáramok révén fékezi a dob túlpörgését. Előnye, hogy az alkatrészek között nincs érintkezés, így nem is kopik semmi. A dobnak nem kell mágnesezhető anyagból lennie, mint ahogy azt sokan elképzelik. Elég, ha elektromos vezető (jelen esetben alumínium), tehát műanyag dobbal nem működne.

Tapasztalatom szerint a Zest mágnesféke a 8-10-es beállítás környékén dolgozik leginkább megfelelően. Ez alatti értékeknél gyakori vendég volt a gubanc.

Érdekesség, hogy összerakott állapotban csupán saját vonzásuk tartja helyben a mágneseket. Erősségükre jellemző, hogy muszáj volt őket ilyen távolra szétrakni a fotózáshoz, különben egy pillanat alatt összeugrottak egy kupacba
Az orsó szétszedéséhez először a hajtókart kell lebontani (vigyázat, balmenetes az anya!)
Következő lépés a fékcsillag letekerése, ami értelemszerűen szintén balmenetre jár
A hajtómű fedele nem mozdul, ha csak a három, kívülről is látható csavart hajtjuk ki. A negyedik csavar trükkös módon belül, a dob takarásában húzódik meg, ezt is ki kell vennünk
A negyedik csavart eltávolítva már akadálytalanul leemelhető a fedél. A fogaskerekek időnkénti zsírozásához elég ennyire szétszerelni az orsót

Azért mutatom be a szétszerelést lépésről lépésre, mert a multik hajtóműve tapasztalatom szerint gyakrabban igényli a kenést. A homlokfogaskerekek hamarabb „kidolgozzák” a zsírt maguk közül, mint a peremfutó orsók tányérkerekes meghajtása, így célszerű, ha a felhasználó maga is el tudja végezni a rutinszerű karbantartást.

Szinte minden lényeges alkatrész a hajtókar tengelyére van felfűzve. Az alsó, fehér fogaskerék a zsinórterelő csigát hajtja, a kilincskerék a szabadonfutó visszaváltását végzi. A nagy fogaskereket két féktárcsa fogja közre, felettük a hatszögletű házba épített, görgős visszaforgásgátló, és egy golyóscsapágy helyezkedik el
A fékerőt a két, egymással szembefordított, íves alátét rugó adja. A méretarányokból a fékút is könnyen kikövetkeztethető - egy fékcsillagfordulat alatt koppra összenyomódnak az alátétek
A kisebbik féktárcsa a fogaskerék alatt, a nagyobbik az esztergált mélyedésban foglal helyet. A maximális fékerő 3 kg, letapadásra nem hajlamos a rendszer
Kulcsfontosságú elem a kiemelő szerkezet, ami nagyjából a kuplung szerepét játssza: a „nyakánál” kiemelve átmenetileg függetleníti a kis fogaskereket a dobtól, és a nagyobbik fogaskeréktől. Ilyenkor lehet dobni az orsóval
Dobáskor szabadon forog a tengely a fogaskerék furatában, felcsévéléskor pedig a tengelyen átmenő csap köti össze őket egymással
A végtelen csigával mozgatott, kerámiabetétes zsinórvezető szem…
… ilyen szépen igazítja el a zsinórt a dobon

Összegzés:

A Banax Zest lyukacsos dobja, fém fékcsillagja, korrekt működésű kioldó gombja, sima futása, és egész megjelenése alapján hajlamos azt hinni az ember, hogy valami drágább szerkezettel hozta össze a szerencse. Kellemes meglepetés, hogy az 5 gramm körüli kis wobblerek is elfogadhatóan dobhatók az orsóval, de a komfortos dobósúly inkább 5-10 g között kezdődik.

Az 5 grammos kis wobblereket is elfogadhatóan dobja a Zest

A csali súlya mellett arra érdemes még odafigyelni a kezdő multisoknak, hogy minél kevésbé „szélérzékeny” egy műcsali, annál zavartalanabbul dobható multival. Ismerkedéshez tehát ideális választás például a balinólom, vagy pilker, míg egy könnyű, libegős kanálvillantóval a profik is hamar dobhatnak „macskát”, különösen változó erejű ellenszélben.

A másik véglet a 30-50 grammos jerk csalik tartománya. Igazából erre van kitalálva a multi, itt érezzük az előnyeit a peremfutókkal szemben

A közepes jerk csaliknál kezdődik a multik valódi területe, amit a magunkfajta, peremfutó orsókon nevelkedett horgász is kénytelen elismerni. Én is elsősorban jerkelni használom a Zest-et, kisebb kitérőktől, próbálkozásoktól eltekintve. Egy jól megküldött 10-es Slidernek már semmit nem tesz az ellenszél, úgy száll, mind az ágyúgolyó. Arra viszont nem árt odafigyelni, hogy a nagyobb dobás reményében ne lazítsuk ki túlzottan a dobóféket, mert gubanc lehet belőle. Ilyenkor akár a 20-as fonott is könnyen elcsattan a nehéz csali lendületétől, ami süllyedő jerk esetében annyit jelent, hogy bekönyvelhetünk mínusz 2-3 ezer forintot. Nem kívánom senkinek ezt az érzést.

Azt viszont kívánom minden szimpatizánsnak, hogy megismerje a multis dobás, és halfogás élményét, melyhez jó belépő orsó a Banax Zest.

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.