Igazából a történet már nagyon régen kezdődött, de csak most jutottam el odáig, hogy kiváltsam az engedélyemet és belevágjak a nagybetűs HORGÁSZÉLET-be! Most elmesélem, hogyan is indult ez a kaland, ami remélem, még sok-sok évig tartani fog…
Szóval a történet szerintem már születésem előtt elkezdődött, hiszen édesapám szenvedélyes horgász volt. Sokat jártak édesanyámmal a Velencei-tóra pecázni, de mivel sajnos apu hamar elhunyt, nekem már nem volt lehetőségem tőle tanulni. Mindazonáltal szerintem örököltem tőle a horgászat szeretetét.
Első igazi kapcsolatom egy horgászbottal úgy 10 éves korom környékén volt, bár ahogy emlékszem, nem igazán fogtam semmit, de mivel a nagyok horgásztak én is azt akartam csinálni. Ez a Dunánál, egy rokonom tanyáján történt. Kezembe nyomtak egy úszós botot meg paprikás kenyeret, és a stégről belógathattam a készséget a vízbe. Nem volt túl nagy siker, de én élveztem!
A második alkalom már kicsit sikeresebb volt, ez 2003 augusztusában, méghozzá a Balatonon történt. Itt tanultam meg rendesen felcsalizni és bedobni, meg hogy kb. mikor és hogyan kell bevágni. Így fogtam meg életem első keszegét. Itt a legemlékezetesebb történés az volt, amikor egyszer bevágtam, majd kihúztam a szereléket és a két horogból mindkettőn volt egy-egy kis keszeg.
Ezt követően kb. egy éves kihagyás következett. Ennek végén költözünk panellakásba (ezért is örülök, ha kiszabadulok a természetbe, a csendbe és nyugalomba), és a szomszéd hívott el egyszer-kétszer pecázni az Aranypikkely horgásztóra. Sajnos nem vittünk magunkkal fényképezőt, ezért nem is örökítettük meg a zsákmányt, de itt amúgy sem fogtam semmi nagyot, csak pár kárászt meg keszeget. De arra tisztán emlékszem, hogy ezeket az alkalmakat is nagyon élveztem.
A lavina igazából 2008 nyarán indult útjának, ugyanis ekkor párommal és pár rokonnal voltunk horgászni a tabajdi horgásztavon. Bár itt még kölcsönbottal, de úgy érzem, megálltam a helyem. Nagyon klassz nap volt, fogtuk sorra a kárászokat, de nekem befigyelt az első ponty is. Igaz, méreten aluli, de akkor is életem első potykája volt… itt még tényleg nagyon amatőr voltam, amit mi sem mutat jobban, hogy például a pontyot a horgon lógva fényképeztük le, de valahol el kell kezdeni. Íme, néhány beszédes kép:
Itt már erősen érlelődött bennem, hogy kicsit jobban el kéne mélyedni a horgászat rejtelmeiben! Nem is kellett sok hozzá, az idei évet már a friss horgászengedélyemmel és a karácsonyra kapott saját horgászfelszereléssel kezdtem. A telet a kötések, csomók gyakorlásával töltöttem, sok-sok cikket elolvastam és próbáltam magamba szívni némi ismeretet, hogy mire megjön a tavasz és beindul a horgászszezon, legyen meg az elméleti tudás, amit aztán a gyakorlatban is ki lehet próbálni.
Itt szeretnék köszönetet mondani minden kedves fórumozónak, akik a számomra bénának tűnő kérdéseimre is türelemmel és a legnagyobb segítőkészséggel válaszoltak!
És végre eljött a tavasz, bár eléggé nehezen akart melegedni az idő… de voltak, akik dacolva az elemekkel már elég korán nekivágtak a vizek és halak meghódításának, én meg álmodozva olvastam a cikkeket. A szekrényben már minden bevetésre várva készen állt, de még nem mertem elindulni.
Az első igazi bevetés, saját cuccokkal, saját magam választotta etetőanyaggal 2009. április 5-én jött el. Göbölre mentünk párommal és a rokonokkal. Izgatottan vártam az első bedobásokat, mert féltem, hogy esetleg elrontottam a kötéseket és el fog szállni az egész szerelék. De nem így lett, minden rendben ment és sorra húztuk ki a tenyeres kárászokat.
Sajnos itt is elmaradt a nagyobb fogás, de sikeresnek ítéltem a pecát, bár azt még nem tudtam meg, hogy miként viselnék a botok és a kötések, ha egy nagyobb potyka figyel be.
Húsvétkor jött el az idei második horgászat ideje. Eléggé rövid, mindössze 7 óra volt az egész, de szerencsére annál izgalmasabbra sikeredett. A helyszín ezúttal a gyúrói horgásztó volt, amely nem okozott csalódást.
7 órakor már kint voltunk a parton, megkezdődött a felszerelések összeállítása. Amíg én a kaját kevertem be, addig párom és apukája a botokkal ügyködtek. Negyed 10-ig nem történt semmi különös, egy pár tenyeres kárász jött csak, aztán egyszer csak páromnál határozott kapással jelentkezett egy potyka. Mikor húzta kifelé, azt hitte, hogy elment a hal, viszont a partközelbe érve nagyon harciassá vált, de a végén csak meglett.
Ezután megint nagy csend, kapás nem is volt, csak a gilisztát szopogatták a kárászok. Eljött a negyed kettő, már indulni kellett haza, minden összepakolva, csak a két bot volt hátra. Eléggé csüggedt voltam, hogy nem sikerült potykát fognom, és szomorú sóhajjal nyúltam a botom után: „Na, érzékeny búcsú”, mondtam, amikor mintegy varázsütésre a kapásjelző a botot csapkodva rángatózni kezdett! Bevágtam. Elsőre azt hittem, hogy elakadt a szerelék valamiben, mert olyan fixen állt, hiába húztam. Már azon gondolkoztam, hogy varázsolhatnám ki a szereléket, amikor valami húzni kezdett, majd a távolban egy nagy ugrást láttam. Akkor már tudtam, hogy az én halacskám ficánkolt ott, és szépen lassan elkezdtem kifele terelgetni. Mondanom sem kell, kezem-lábam reszketett, a szívem vadul kalapált… „Megvan az első „nagy” pontyom”, gondoltam. A partig viszonylag simán jött, viszont ott elkezdett vadul menekülni. Két kézzel kellett tartanom a botot, azt hittem, már sosem fárad el. A percek óráknak tűntek, de aztán szép lassan lecsillapodott és megadta magát. Nem tudom, mikor voltam ilyen boldog utoljára. Összevissza ugráltam meg vigyorogtam, mint a lopótök :). Megmértük: 2,75 kg. El sem akartam hinni, hogy tényleg én fogtam. Még most is mosolyra húzódik a szám, mikor rágondolok. Egy igazi örök élmény!
Hát ez volt az én történetem. Nagyon örülök, hogy a horgásztársadalmat erősíthetem, abból is a női szekciót. Remélem, nem lett túl unalmas az első írásom, várom a véleményeket. Abban az esetben, ha pozitív megerősítést kapok, szívesen megosztom veletek a leendő horgászataim élménybeszámolóit is.
Kormányos Edit (kiara85)
