A Haldorádó horgászportál látogatói előtt még 2003-ban felfedtük a muzslyai homokosok titkát. Bíztunk ugyan sorsuk jobbra fordulásában, ám magunk sem gondoltuk, hogy egyik közülük, a tengerszem szépségű, legöregebb tó olyan gazdára talál, akiről még álmodni sem mertünk volna.
Hiába tűnik szépnek Vajdaságban a Nagybecskerekbe bújó Muzslya csinos, takaros kis templomával, tisztára meszelt, főleg földszintes, vert falú házaival, az utcákat ékesítő gondozott virágoskertjeivel, a nyáron zöldbe boruló út menti diófák, hársfák lombjaival, sötét foltként nehezedik erre az alacsony löszplatóból előbújt falura a tény, hogy a homokból kerekedett tavai gondját, sajnos hosszú évekig nem viselte senki.
Gondos gazda hiányában a nemtörődömség nyomot hagyott a kiszolgáltatott tavakon és szűkebb környezetükön. Az elhanyagolt vizeken évről évre nőtt a különböző módszerekkel visszaélő orvhalászok serege. Tevékenységükkel leginkább az immár 9 hektáros, téglalap alakú (280 m széles és 320 m hosszú), 6 méter átlagmélységű (legnagyobb mélysége 10 m) Cseppeli-tóban található nagyobb halakat célozták. Ezt a legöregebb homokbánya tavat, amely annak idején a szinte cseppekből cseperedett tóvá - ami miatt a Cseppeli becenevet is kapta -, még egy nagy veszély is fenyegette. A faluvég közvetlen közelében, de még benn a faluban lévő szakadó partja szinte minden oldalról kínálkozott azon lelkeknek, akik az éj leple alatt majdhogynem élvezettel, szüntelenül szórták rá a legkülönbözőbb háztartási szemetet, az állati és növényi eredetű hulladékot, régi tűzhelyeket, mosógépeket, megrozsdásodott kerékpárokat, lyukas lábasokat, fazekakat és ki tudja mit még.
Ez az egy évtizednél is hosszabb ideig elfeledett, tengerszem szépségű tó egy ideig még „tartotta magát”, de azután összeroppant. Lassan a fürdőzők is elkerülték az áttetsző, nyáron is kéken ragyogó Cseppelit.
A 2005-ös esztendő végre meghozta a nagy változást. A hosszú éveken át elhanyagolt, árva Cseppeli-tópart - azaz ahogyan a hivatalos papírok jegyzik, a PESKARA I - homokos partja január 15-én újra benépesült.
Jókedvű fiatalok hajlongtak, hegyekbe gyűjtötték és elégették a hulladékot, viaskodtak a tópartot övező, szúrós, csupasz akácdaliákkal, az egymásba csimpaszkodó vadhajtásokkal. Úgy igyekeztek, mintha a mesebeli alvó királylány kastélyát kellett volna kiszabadítani a tövisek közül. Fejszéik, fel-felzúgó motoros fűrészük felszabdalta a járhatatlan part menti cserjést, és megbontotta a kora délutáni csendet. Sokuk öltözékén már a föliratok is arról árulkodtak, hogy ez nem egy hétköznapi csapat akciója.
De kik is ezek a „hercegek”? Nem mások, mint Szerbia és Montenegró pontyfogó válogatottjának tagjai, akik egyszer már vállalták a lehetetlent. Leküzdve minden eléjük tornyosuló akadályt, eljutottak Portugáliába, és 2004-ben a VI. Pontyfogó Világbajnokságon elszántságukkal és tudásukkal megszerezték a csapat-világbajnoki címet, a világbajnoki páros aranyát, és ők fogták ki a világbajnokság legnagyobb halát is. Az aranycsapat két tagja, a nagybecskereki Bojan Bojanić és Predrag Šimšić (immár a Pontyfogó horgászok szövetségének elnöke) felfigyelt a Cseppeli-tóra, vállalta a PESKARA I újjáélesztését. Mindketten olyan élvonalbeli sporthorgászok, akik csak a vízparton érzik igazán jól magukat, hiszen életüket szinte a víztükör mellet élik.
Bojan, az országos pontyozó válogatott vezetője, a Cseppeliért való hosszan tartó több hónapos küzdelemben legyűrte az adminisztrációs akadályokat. Sikerült kivívnia a Cseppeli-tó kiváltságos státust, a pontyozó tavaknak kijáró védettséget. Ennek eredményeként alakult meg a nagybecskereki Banat Sporthorgász-egyesület keretében 2004 novemberében a pontyfogó szakosztály. Először történt meg Szerbiában, hogy egy állami tulajdonban levő víz pontyozó és „catch and release” horgászvízként egy horgászegyesület igazgatása alá került.
A Cseppeli tóban kis számban, de korábban is tanyáztak kapitális méretű halak, most ezeknek társaik érkeztek. A csillogó víztükrű tóba 125 db 5-22 kilogrammos ponty, 20 db 5 kilogramm körüli amur és 1500 db compó (200 g-tól 2 kg-ig), ahogy mi, bánátiak szeretjük becézni: cigányponty került. A víz minőségét figyelemmel kísérő szakemberek, halászati szakmérnökök állandó ellenőrzése és jelenléte mellett rövidesen újabb halasítást végeznek.
Az idei tervükhöz tartozik még a parttisztítás és -rendezés, őrszolgálat létrehozása, őrház felállítása, horgászhelyek kiépítése. (Már ki is jelöltek két szemben álló partszakaszon 10-10 helyet egymástól 31 méter távolságban, egyenként öt méter szélességben.) További elvégzendő feladat a Cseppeli-tó körbekerítése, videokamerás felügyeleti rendszer bevezetése, a tópart kivilágítása, szemétgyűjtők elhelyezése, illemhelyek felállítása, parkoló építése. A partot 500 db fűzfával, szibériai szilfával és fenyővel fásítják.
- Nagyon sok munka vár ránk - mondta mosolyogva Bojan Bojanić, országos válogatottunk vezetője -, különösen a partrendezéssel kapcsolatos munkára gondolok, úgyhogy az idén korai lenne még versenyekről beszélni. Idén a legfőbb célunk, hogy a szükséges feltételek biztosításával megkezdhessük az általános iskola első osztályos tanulóinak korcsoportjától kezdve a gyerekek és a fiatalok nevelését, hogy a vízparton tanuljanak meg mindent a kulturált módon történő horgászatról, hogy megismerjék a modern pontyozás titkait. Mindezzel segítségükre lehetünk abban, hogy felismerjék a bennünket körülvevő élővilágot, a horgászat és a természet felé vezető helyes utat.
A nagybecskereki Banat Sporthorgász-egyesület pontyozó szakosztályának szabályzatáról és a Cseppeli-tóra vonatkozó horgászengedélyek árjegyzékéről Željko Sirar, a szakosztály elnöke számolt be, de ennek részleteiről egy másik alkalommal számolok be.
Az új tógazdák telefonjaira egymást követve érkeznek a kitartást és jókívánságokat, segítőkészséget kifejező üzenetek.
Ezúttal minden jel arra utal, hogy egy igazi érték végre jó kezekbe került.
A PESKARA I tavat és halállományát az új gazdák megőrzik, és a gyerekekről sem feledkeznek meg. Csakis a Catch & Release pontyhorgászati világszabványt alkalmazzák, a kifogott pontyok mind visszakerülnek a vízbe. A tó megnyitása már az újabb halasítás után, márciusban várható, ezzel a rekreációs horgászat is megkezdődhet.
Muzslya területén több, a Cseppeli-tóhoz hasonló víz vár sorsára, mint például a falu legnagyobb területű tava, a Didula, valamint a nem régen Napsütötte-tónak elnevezett horgásztó, amelynek megfelelő kezelését részben még ma is az adminisztrációs bonyodalmak nehezítik. Közvetlen szomszédságában a Kerek-tó szintén csak várakozik…
A fiúknak a tó újjáélesztéséhez kitartást és segítőtársakat, a Haldorádó látogatóinak, ha úgy döntenek, hogy egyszer Muzslyára látogatnak, kapitális pontyfogást és kellemes horgászatot kívánunk.
