Végre elérkezett 2007 márciusa, ezt vártuk tavaly augusztus óta, mikor leadtuk nevezésünket a Challenge Week, azaz a kihívás hete elnevezésű bojlis versenyre. Nagy izgalommal vártuk, hiszen a versenyszabályzat, a korai időpont és a háromfai tökrengeteg eléggé megnehezítette a csapatok dolgát. Mivel ez volt horgász pályafutásunk első bojlis versenye, úgy éreztük, ha ebben az erős mezőnyben a huszonhat induló csapatból a tizedik hely körül végzünk, az már egy jó eredménynek számíthat. Ennek ellenére már a második nap vezetett csapatunk a Haldorádó Junior Team, és a végén is csak éppen hogy lecsúsztunk a dobogóról. Nézzük át, hogyan is sikerült ezt a bravúros eredményt elérnünk!
A verseny különlegessége, hogy a résztvevő csapatok kizárólag a támogató cégek által felajánlott bojlikat, pelleteket és mártogatós aromákat (dipeket) használhatták. A verseny öt 20 órás fordulóból állt, amelyek mindegyikén más-más csalit kellett a versenyzőknek választani. Azt mindenki szabadon eldönthette, hogy melyik nap mivel horgászik, de többet (a következő napokon) ugyanahhoz már nem nyúlhatott! A folyamatos helyváltoztatásnak (ugyanis minden forduló után új sorsolás volt), és az azonos csaliknak köszönhető, hogy lényegesen kiegyenlítettebb volt a verseny, mint egy hagyományos bojlis kupán. Véleményem szerint különösen nagy szerep jutott a jó helyzetfelismerésnek, a kiváló helyismeretnek és végül, de nem utolsósorban az évek folyamán megszerzett horgásztudásnak és tapasztalatnak.
Öt bojligyártó cég szponzorálta a versenyt:
Black Label Baits
D.D Baits by
Prologic
Imperial Baits
Maxx Carp
Pelzer Baits
Március 25-én, vasárnap délután érkeztünk a tóra. Ahhoz képest, hogy a megmérettetés csak hétfő reggel kezdődött, a csapatok zöme már megérkezett, így egy hangulatos vacsora közben megismerkedhettünk az ellenfelekkel. Az éjszaka folyamán már nem nagyon ment a pihenés, csak a másnap reggelre tudtunk gondolni.
A sorsolás előtt egy finomságokban gazdag svédasztallal vendégelték meg az indulókat. A helyhúzás folyamán Pálinkó Károly (a tógazda) udvarában lévő stég jutott nekünk, majd kiválasztottuk hozzá a Black Label Baits Fruity Thrill bojlit, amely egy intenzív, gyümölcsös ízesítésű csali. A hely elfoglalását követően megpróbáltuk mihamarabb összeállítani a felszerelésünket. Délután fél kettőkor lehetett vízre szállni terepszemle céljából. A tőlünk enyhén balra, hosszan benyúló nádas és az előtte elterülő öböl volt a figyelmünk középpontjában, ugyanis a sekély víznek köszönhetően 2 Celsius-fokkal melegebb volt ez a terület. Bíztunk az elképzelésünkben, és hatból négy dőlő bóját ide tettünk, a másik kettőt a gát felé, a mély részeken helyeztünk el.
Kettő órakor eldörrent a startpisztoly. Az időjárás nem volt könyörületes, ugyanis a keleti szél viharos erejűvé fokozódott, ami nagyban megnehezítette a behordást. Nem is sikerült, csupán két botot tudtunk helyre tenni. Az első meglepetés ezután következett: fél három tájt félénk kapást észleltem a botomon, gyorsan csónakba ugrottuk, Ákos megpróbált a mielőbb a hal fölé érni, ami a nagy szélben csak komoly evezés után sikerült. A hal ekkor már komótosan úszkált, majd megindult a nád felé, ekkor ráfogtam egy kicsit a dobra, és egyszer csak leakadt… Nagyon ideges lettem, hiszen éreztem, hogy értékes halat veszítettem el. Ez a váratlan kapás akkora lendületet adott mindkettőnknek, hogy a viharos erejű szembeszél és a közben eleredő eső ellenére is bevittük az összes horgot, igen kemény munka árán. A csalizás főként vágott bojliból állt, melyre csak négy-öt darab, kettőbe vágott bojlit szórtunk. A szomszédban a gátnál egy rutinos szlovák páros horgászott, akik hat óra tájt egy nyolc kilogramm körüli pontyot fogtak, melynek mérlegelése alatt társam, Ákos egyik botja egy erőteljes kapással elsült!
Hatalmas „vágtával” eveztem a hal fölé, mely gyorsan megadta magát. A mérlegen pont öt kilót nyomott, tehát értékelhető halnak számított. Az újbóli behúzást követően éreztük, beért a munkánk eredménye, hiszen óránként jelentkeztek a kapások éjfélig, melyből csupán hármat bírtunk megfogni - ez nagyon bosszantott mindkettőnket.
Reggel már időben elkezdtük a pakolást, ezért mikor tíz órakor lefújták az első fordulót, már csak a botot kellett az autóba tenni. A részeredmény kihirdetésénél lepődtünk csak meg igazán, ugyanis 18,2 kg fogással már a tizenharmadik helyen tartottunk. Innentől kezdve teljesen megváltozott a szemléletünk, hiszen éreztük, hogy van keresnivalónk ezen a megmérettetésen, és kemény munka árán felállhatunk a végén a dobogó valamelyik fokára is akár.
A sorsolásnál most én húztam a helyet. A kilences számot vettem ki a korsóból, melynek örültem, mert korábban már horgásztam ezt a csendes kis öblöt, amely tele van fával, náddal és sűrű töklevéllel. A hely elfoglalását követően volt még egy egész óránk, ezért átgondoltuk a stratégiát. A bojlink a Danish Delight kivis-halas anyaga volt 16 mm-es méretben. Az összes horgunkat lecseréltük hatos méretűre, gondolván a kicsi csalira. A bójázás során figyelembe vettük a partszéli nádast, és egy-egy etetést itt jelöltünk meg. A behordás végeztével gondoltam, kihasználom a holtidőt egy kis pihenésre. Beültem az állványok mögé a székembe, és élveztem a tavaszi napsütést. Éppen csukódtak le a szemeim, mikor botspiccem rándulását észrevettem a szemem sarkából. Mire felugrottam, már úgy visított a jelző, mint még talán soha. Remegő kézzel váltottam át a nyeletőféket, be se vágtam, csak tartottam a botot és éreztem ellenfelem félelmetes erejét. Mire fölé értünk, már csak kisebb köröket úszott, de még a fenék közelében. Mikor feljött fáradtan, végképp ledermedtem. Barátom gyorsan megszákolta, majd elindultunk boldogan kifele. A partra érvén szétszedtem a szákot és pontyzsákba tettem a halat, miközben a másik botom is elsült. Ismét gyors evezés következett, majd kemény fárasztás végén egy kicsivel kisebb, ám szintén tíz kilogramm feletti pontynak örülhettünk. A versenybírók mérlegeltek a kisebbik hal 11,3 kg, míg a nagyobb az új egyéni rekordomat jelentő 14,7 kilót nyomott!
Hihetetlen, hiszen a két hal, mellyel átvettük a vezetést, tíz perc alatt jelentkezett. Ünnepelni viszont még korántsem lehetett, hiszen mellettünk a cseh páros szinte folyamatosan fogta a szebbnél szebb halakat. Éjjel keményen meg kellet dolgoznunk a pontyokért. Reggelig 40 kg halat fogtunk, és csupán két halat veszítettünk el!
A második forduló végén derült ki, hogy két csapat is megelőzött bennünket. Ekkor a cseh páros vezetett 84,8 kg összfogással, a Fortuna Fish csapata 60,6 kg-mal a második, míg csapatunk a Haldorádó Junior Team 58,4 kg-mal a harmadik helyen állt.
Az újabb sorsolásnál Ákos a hetes helyet húzta, melynek annyira nem örültünk. Itt a Pelzer cég Sushi bojlijának szavaztunk bizalmat. Ez a nap elég egyhangúan, kapás nélkül telt el, hiába csaliztuk újra és újra… Sajnos még éjszaka is nyugodtan beszélgethettünk szomszédjainkkal, az Imperial Baits és a Natura Carp csapattal.
Ezt a napot nullával zártuk, melynek eredményeként visszaestünk az ötödik helyre. Nagyon reménykedtem, hogy egy jó pályát húzok a negyedik fordulóra, ami sikerült is, ugyanis kihúztam az első napi helyünket! Úgy gondoltuk, hogy jó helyhez jó bojli dukál, ezért a Maxx Carp anyagának szavaztunk bizalmat.
Megpróbáltuk elfelejteni az előző napi betlit és tiszta fejjel koncentrálni a hátralévő két napra. Egy percig sem gondolkodtunk, hogy hová tegyük a bójákat. Éreztük, hogy a nádfal környéke lesz megint a halak útvonala. Behordás után megpihentünk, majd délután öt óra tájt erős kapásra ugrottunk ki az autóból. Bevágás után éreztem, hogy felakadt a halam a tökszáron, mire fölé értünk, rengeteg töklevelet elvágott a zsinórom. Egy-két perc elteltével kiszabadult ellenfelem a növényből, és elemi erővel kezdett el húzni. Nagyon keményen küzdöttünk egymással, mire kb. tíz perc után megadta magát, és felbukkant a víz tetején egy gyönyörű, 15 kg körüli tükörponty. Ákos előkészítette a szákot, de a hal fordult még egyet, és kipattant a szájából a horog. Leírhatatlan szomorúság öntött el, nehezen emésztettük meg a történteket… Az esti behúzást követően Ákos botján is kapást észleltünk, de mire kiértünk, a hal már árkon-bokron túl járt. Ezután nem bíztunk semmit a véletlenre, kint aludtunk a botok mellett, dacolva a hajnali mínuszokkal, melynek eredményeként reggelig három pontyot fogtunk. Hét és nyolc kilogramm közötti halak voltak. Ezzel az újabb, jónak mondható eredménnyel feltornáztuk magunkat a második helyre, negyvenöt kilóval lemaradva a cseh párostól. Mögöttünk egy kilóval a román Szenzor Carp Team csapata loholt.
Az utolsó, mindent eldöntő napon egy általunk jónak vélt helyet húzott Ákos, amire az Imperial Baits bojlival mentünk. A délután folyamán sikerült egy 1,5 kg-os compót és egy 0,5 kg-os dévérkeszeget kifognunk, majd az éjszakát kapás nélkül megúsztuk sajnos...:( Az első helyet nem lehetett elvenni a cseh párostól 125,5 kg hallal nyertek A Spike Baits csapat nagyon keményen meghúzta az utolsó éjszakát (70 kg halat fogtak!), ezzel a 15. helyről jöttek fel a második helyre. Csupán tíz kilóval maradtak le a dobogó legmagasabb fokáról!
A román csapat egy 6 kg-os ponty megfogásával felkerült a harmadik helyre, és öt kilóval mögöttük jöttünk mi. Ha csupán egyetlen értékelhető halat tudtunk volna még fogni…
Az összfogás 1.317,5 kilogramm, az átlagsúly is figyelemreméltó, 9,8 kg volt.
A verseny részletes végeredménye: pdf
Egy nagyon kemény versenyen lettünk negyedikek, ám mégsem tudtunk felhőtlenül örülni, hiszen ha csak egyel több kapást fogunk meg, már dobogón lehettünk volna. De jövőre újra elindulunk ezen a kemény versenyen, és remélhetőleg még nehezebb ellenfelek leszünk a csehek számára, mert szerintem vitathatatlan, hogy ezen a pályán pillanatnyilag ők a legjobbak.
Íme, a verseny legizgalmasabb pillanatairól készült kisfilm:
Írta: Haskó Tamás (carpjunior)
Fotók: www.haromfa.webpeca.hu
Videó: PR TV produkció
