Végre újra együtt vagyunk a vízparton, horgászhatunk, barátkozhatunk - lelkesedtek április 5-én a Cseppeli-tó partjára érkező pontyfogók. Harmadik esztendeje már, hogy a nagybecskereki Banat horgászklub szinte díjmentes pontyfogó barátkozásokat rendez. Jó alkalom ez a bojlis sport kedvelőinek arra, hogy eltanulják egymástól a pontyfogás fortélyait, és közben nagyot horgásszanak.
Április ötödikén színültig megteltek a stégek a Cseppeli-tó partján, hiszen az ekkor kezdődő 46 órás „bojliízű” barátkozásra és kupaversenyre a horgászkollégák már hónapokkal ezelőtt beneveztek. Közkedveltté vált a nagybecskereki horgászvíz, már azért is, mert a ŽRSK Banat horgászklub vezetősége kiáll a bojlis sport népszerűsítése mellett. „Hadd horgásszanak, tanuljanak, hadd tapasztalják ki a versenyen akár a kezdők is a pontyfogó sport fortélyait, hangulatát, a többnapos pontyhorgászat szépségeit és megpróbáltatásait”, hangoztatják. Horgásztavukon - ígéretükhöz híven - nem profi ligát, hanem inkább szinte díjmentes, enyhébb szabályzatú pontyfogó barátkozásokat szerveznek. A nevezési díj mindössze a reggeli, ebéd, vacsora és a serlegek árát fedezi, a víztükör viszont kapitális pontyokat rejteget.
Ezen a csütörtöki napon 18 csapat érkezett Belgrádból, Zimonyból, Versecről, Újvidékről, Borcsáról, Nezsényből és Kruševácról. És ahogyan már megszoktuk, nemcsak kezdők keresik fel a tavat, megjelennek itt világot járt, tapasztalt pontyfogók is. Közülük most jelen volt a nagybecskereki Zoran Milanović és Željko Sirar, a zimonyi Kocić és Ristić Ivica, a kruševáci Nebojša Veljković és Branislav Kojčić. Így aztán volt kivel véleményt cserélni, felidézni az élményeket, lehetőség nyílt tanulni, tapasztalni, ami külön varázst ad a találkozónak.
Csípős volt a reggel, az északnyugati szél is beszemtelenkedett az öltözék nyílásain, de ez mit sem számított. Az egybegyűlteket nemcsak a horgászláz, de talán még a megtépázott, fakó nádkoszorúra hulló hajnali napsugár égő-arany színe is melegítette. Még a cinke is pityegni kezdett, a távolból meg fölbúgott a vadgalamb. Ekkorra már előkerültek a különféle márkájú és típusú parabola akciós horgászbotok, rod-podok, swingerek, zsinórokkal telitekercselt orsók, és persze a bojlik. Nem sokkal később a kisorsolt stégekről már repültek is a bojlik a kiszemelt helyekre. Hogy milyenek? A robin redes gyáritól kezdve a szilvaízzel, mandarinnal vagy éppen ananásszal nemesítetten keresztül egészen az otthon készített Ángyikának és Bátyának becézett tutti-fruttis fajtáig.
A felcsalizott horgok bluttyogása jóformán még el sem csitult, a 17-es stégen máris fölcsipogott a kapásjelző. A nezsényi Keresztapák csapata, Vlajinić és Stankov négyes ponttyal indították be a pontgyűjtögetést. Öt perc sem tellett bele, és a szomszédok a 18-as stégről újabb fogással válaszoltak.
Nehéz horgászvíz a Cseppeli-tó, hiszen a víz alatti homokbuckák helyenként majdnem a felszínt érintik, máshol pedig 9-10 méter mély gödör tátong. Mégis, az első 24 óra után tíz csapatnak sikerül föliratkozni a fogásnaplóba. Habár a szűnni nem akaró viharos szél a tó északkeleti csücskét tépdeste, és a sarokban ücsörgő csapatok arcát püfölte, mégis ők voltak a legboldogabbak. Megfelelő volt ugyanis a szél iránya, sőt előttük a felszíni vízhőmérséklet 14 fokos, azaz teljes három fokkal magasabb volt, mint a túloldalon. 33,50 kilogramm zsákmánnyal vezetett ekkor a 16-os horgászhelyen horgászó Darko Team csapat. A 18-as stég, azaz a kruševáci Karp team követte őket 23,58 kilogramm halfogással. Fél kilogramm lemaradással volt közvetlenül nyomukban a 17-es stégen horgászó nezsényi Keresztapák csapata.
Közben a verseny javában zajlik, s csöppet sem csappan a pontyfogók horgászkedve. Tanácskoznak, próbálkoznak, gyakran újítgatják a hajszálelőkéikre erősített bűvös csalijaikat.
Úgy látszik, a verseci Pera Kvržice társaság eltalálta a nagy halak szája ízét. Hajnali háromkor két kapitális pontyot is lépre csaltak. A két hal tömege 22,54 kilogramm volt, s amint később kiderült, a 12,54-es ponttyal a legnagyobb halért járó serleget is kifogták.
A szél később sem volt hajlandó irányt változtatni, így az újabb hajnali mérlegelés is azt mutatja, az esélyek továbbra is a sarokban pecázó három csapatnak kedveznek. Ők a dobogós helyezésért küzdenek. Ebben a pillanatban a Keresztapák vezetnek 47,98 kilogrammal, fél kilogrammal a Karp Team, és másfél kilogrammal a Brane és Darko csapat előtt. Ha halméretben mérnénk a különbséget, azt mondhatnánk, ilyen aprócska pontyot nem is lehet fogni a Cseppeli-tóban.
A rendkívül izgalmas fináléban - amikor már csak pár óra maradt a versenyből - a Karp teamnek csipogott fel először a swingere. Halat fárasztanak a kruševáciak, de az leakad. Majd a tizenhatoson jelentkezik egy kapás. A nagybecskerekiek. kiszákolják a halat, és 49,14 kilogrammal átveszik a vezetést. A verseny utolsó húsz percében a nezsényi Keresztapák szinte megtáltosodnak. Három pontyot is kiinvitálnak a vízből, a harmadikat a sípszót megelőző percben.
14 ponttyal, azaz 58,64 kilogramm haltömeggel Branislav Stankov és Igor Vlajinić megnyerte a tavaszi Meleg Bait 2007 kupaversenyt. Tizenegy hallal másodikként futott célba Jonovan Branislav és Rajić Darko, azaz az újonc Brane és Darko csapat. Dobogós helyezést ért el még a kruševáci Karp team, Nebojša Veljković és Branislav Kojčić, kiknek 12 pontya 47,84 kilogrammot nyomott.
Amit a megmérettetés végén a fogásnapló még bevallott, 18 csapatból tizenhatnak sikerült halat fogni. Összesen 70 ponty került a mérlegre 317,34 kilogramm összsúllyal.
A tavaszi pontyfogó kupán végig vidám volt a hangulat. A vízpartra pontyfogókat a horgászat szeretete, nem pedig az anyagi cél vezérelte. A pecázók gyakran átkíváncsiskodtak egymáshoz, ismerkedni egymás felszerelésével, bojlireceptet cserélni, viccelődni.
A serlegosztási záróünnepélyt megtisztelte jelenlétével Szerbia bojlilegendája, Meleg Zorán, aki cégének termékeivel ajándékozta meg a győzteseket. A pontyfogó nagymester hosszú életet kívánt a találkozónak, meg azt is, hogy mások is kövessék e nagybecskereki példát.
Kép és szöveg: Kazi István
