Óriási izgalommal, feszültséggel teli várakozás előzte meg a 26 kiváló csapat sorsolását a XIV. Maconka Nemzetközi Bojlis Kupán. Több szempontból is érdekes verseny ígérkezett, a folyamatban lévő tórekonstrukció miatt utoljára versenyezhettek a csapatok az eddig ismert, szeretett versenypályán. A halakkal is történhetett valami, ugyanis a helyi horgászok szerint több hete étvágytalanok voltak ívásra készülődő kedvenceink. A meteorológia frontátvonulásokat ígért, esővel, felhőszakadással. napról napra alacsonyabb hőmérséklettel. Érthető volt tehát a csapatok izgalma. A mély vagy sekélyebb részek lesznek a nyerők? A szél mennyire lesz tartós? A sok bizonytalan tényező mellett a sorsolásnál még a Fortuna kegyeiben is bízni kellett, ugyanis nem mindegy, hogy a csapat hányadikként választhat rajthelyet.
Csapatunk - a Halvilág-SPRO Carp Fun Boilie Team - nem volt szerencsés a sorsolásnál, ugyanis a 26 csapatból a huszonkettedikként választhattunk, így kénytelenek voltunk megelégedni a maradék helyekkel. Egy sekély, nyílt vízi pályát választottunk a 2-es szigeten. Választásunk azért esett erre a helyre, mert itt már horgásztunk néhány évvel ezelőtt, és akkor nagyon szép eredményt, egy 3. helyezést sikerült elérnünk, bár teljesen más időjárási körülmények között.
A háromórás felkészülési időt a mélységméréssel kezdtük, sajnos semmi medertörést nem találtunk, és az iszapréteg is csak néhány helyen volt vékonyabb, ezért az előzőleg bevált helyekre tettük bójáinkat. A belső etetésünket az engedélyezett maximumon, 100 m-en, a külsőt 40 m-es távolságon helyeztük el. Mivel a versenyszabályzat engedi az első napon a csónakos etetést, bójánként 25-25 kg frissen főtt kendermaggal, 5-5 kg tökmagpogácsával, 5-5 kg VDE Master pellettel és némi bojlival alapoztuk meg a későbbi halfogás lehetőségét.
Ezt az alapozó etetést nem elterítve, hanem közvetlenül a bójára, egy kupacban helyeztük el, ez tapasztalataink alapján jobban koncentrálja és tovább is tartja az etetésen a halakat. Ennél az etetési taktikánál nem közvetlenül a bójánál hanem, 1-2 méterrel mellette célszerű megkezdeni a horgászatot, sokszor meglepően hamar adja a halat. Most is hasonlóképpen jártunk, hiszen a kezdést jelző dudaszó után néhány perccel egy 7 kg körüli szép pikkelyes, majd rögtön utána egy 3 kg-os tükrös jelezte, hogy a taktika jól működik!
A következő kapás lassú beejtős volt, ebből már sejtettük, de a bevágás után már biztosak voltunk benne, hogy megérkezett az első amur, amit az éjszaka még két társa követett. A reggeli eredményösszesítő lapot átnézve meglepődve láttuk, hogy a gát és a többi favoritnak gondolt hely hallgat, a kiváló román csapat, a Tata Nitu Carp Team vezet - Maconkán már szinte menetrendszerűen -, mi pedig a második helyen álltunk. Még nagyon a verseny elején voltunk és Maconka mindig, még az utolsó napokban is tartogathat meglepetést, úgyhogy nem igazán foglalkoztunk az eredménnyel. Figyelembe véve az alacsony légnyomást, a napról napra csökkenő hőmérsékletet úgy döntöttünk, hogy mindent egy lapra feltéve a frontra kevésbé érzékeny amurok megfogásával próbáljuk megtartani pozíciónkat. Innentől kezdve a bojlit csak minimális, napi 2 kg-os mennyiségben dobócsöveztünk, viszont a helyszínen vajpuhára főzött kukorica és kendermag keverékét kukoricacsíra liszt és Bait-Tech cég Special ’G’ Green Method Mix 1-1 arányú keverékével megragasztva jóval nagyobb mennyiségben, parittyával juttattuk be az bójákhoz. Néhány gondolatot hozzáfűznék a Special G etetőanyaghoz: ez egy erősen halas jellegű - GPS 90-es, nagy tisztaságú hallisztből készül - termék, mégis a keszegtől az amurig minden hal szinte rajong érte. Nem titok, hogy egyik bojlink alapanyagául is ez a mix szolgál. Több versenyen is és az otthoni pecákon is kiválóan vizsgázott.
Visszatérve a versenyhez: napközben 7 db amurt és egy kósza, alig 2 kg-os pontyocskát sikerült fognunk, ám izgatottan vártuk az éjszakát, hiszen ez az igazi amuros időszak. Nem csalódtunk, a felkelő nap 13 amurral - közel 5 kg-os átlagsúllyal - és néhány kisebb ponttyal köszöntött bennünket. Az újonnan kapott eredményösszesítő nem hozott meglepetést, a gát még mindig hallgatott, és mi minimális előnnyel, de tartottuk második helyünket. A nappali, szinte folyamatos parittyás etetés zaját megszokták az amurok, rendszeres kapásaiknak köszönhetően már 30 db-nál jártunk, amit a viharos, esős éjszaka még 10 társuk követett. Hajnalban, majd egész nap szinte megállás nélkül etettünk parittyával vagy dobócsővel, aminek meg is lett az eredménye: az ezüsttestű amurok szinte folyamatos kapásaikkal tették próbára állóképességünket! A csaliként nappal 16 mm-es lebegő bojli, sötétedés után viszont szinte kizárólag a Special Greenből készített süllyedő, oldódó golyó volt a nyerő.
Titkon számítottunk rá, hogy a folyamatos frontátvonulások miatt majd a pontyok kevésbé lesznek aktívak, de hogy szinte csak amurral versenyben legyünk Maconkán?! - ez mindenki számára elképzelhetetlen volt - idáig. Nagyon vártuk a péntek reggeli értékelőlapot, hiszen már csak 30 óra volt hátra a versenyből, tehát már lehetett számolgatni. Az eredményösszesítőt megkaptuk, még mindig a 2. helyen voltunk - 75 db amurral -, előttünk a nagyszerűen versenyző román csapat, mögöttünk alig lemaradva a mindig veszélyes és a nagy pontyok fogásában jeleskedő Silver Baits Pécs… még minden lehetséges!
A horgászatunk elengedhetetlen tartozékaként nálunk lévő légnyomásmérő a pénteki nap reggelétől egyre erősödő ütemű emelkedést mutatott: 1004 hPa-ról 1010 hPa-ra növekedett a légnyomás, tehát elérkezettnek láttuk az időt a taktika teljes átalakítására. Drasztikusan csökkentettük a parittyás, magos etetést, ezzel egy időben növeltük a bejuttatott bojli mennyiségét. Szinte folyamatosan suhogott a dobócső, és a pontyok lassan-lassan kezdték értékelni igyekezetünket. Délelőtt még 2 amur, 2 ponty jelentkezett, délután viszont már csak az aranyhasúak húzták el a bojlinkat! Az éjszaka nagyon nehéznek ígérkezett, hiszen egyikünk sem aludt már 48 órája, de hihetetlen erőt adott az este érkezett információ, miszerint 9 kg-ra megközelítettük az első helyen álló román gárdát!
Minden erőnket összeszedve az egész éjszakát a botok mellett töltöttük, egy pillanatra sem távolodva el tőlük, hogy azonnal tudjunk reagálni a kapásokra. Nehéz, de fantasztikus éjszakánk volt, nem volt ritka, hogy ketten három bottal fárasztottunk egyszerre! Sötétedéstől pirkadatig 35 db pontyot és 2 db amurt fogtunk! 110 óra alatt 77 db amur!
Sajnos a konkurens csapatoknak is jól ment a hal éjszaka, sőt az óriásit hajrázó SBS Szi-Ko TEAM és köztünk csak egy halnyi különbség volt! Kinek a javára? Kié lesz az ezüstérem? Ez csak az eredményhirdetésnél derült ki! Az izgalom fokozása érdekében Maconkán mindig visszafelé - tehát a dobogósokat utoljára hagyva - olvassa fel Dérer úr az eredményeket. Mikor a harmadik helyezett csapat nevénél nem a miénket hallottuk, leírhatatlan volt az örömünk!
Egy nagyon nehéz, de fantasztikus versenyen másodikak lettünk, Maconkán ez - a résztvevő csapatokat ismerve - komoly eredmény, nem véletlenül hívják ezt a versenyt a bojlis horgászat F1-ének! Ehhez az eredményhez a harcos, ezüsttestű amurok segítettek hozzá bennünket. Köszönjük, Maconka, köszönjük amurok!
