Női világbajnokság HorvátországbanHajdú Lívia egyéni világbajnok!!!

Női világbajnokság HorvátországbanHajdú Lívia egyéni világbajnok!!!

Szerbia és Montenegró adott otthont nemrég a világ legügyesebb ifjú horgászainak, míg most (az egykori Jugoszlávia egy másik utódállama) Horvátország fővárosa várta a női versenyzőket. Zágrábban került megrendezésre a női világbajnokság, amely újabb fantasztikus magyar sikert hozott. A csapat a harmadik helyen végzett, Hajdú Lívia pedig VILÁGBAJNOK lett egyéniben! Ezzel megszerezte Magyarország első női egyéni világbajnoki címét. A nem hétköznapi eseményekről készült rövid beszámolóból kiderül, mi volt a siker titka, és a néhány, fárasztás közben készült fantasztikus felvételben a Haldorárdó olvasói gyönyörködhetnek elsőként.

A 12. Női VB Zágrábban, a Jarun tavon zajlott, ugyanott, ahol hét évvel ezelőtt a nemzetek világbajnokságát, illetve pár évre rá a klubcsapat VB-t bonyolították le. Magyarországot a Gálné Marika (csapatvezető), Devecseri Józsefné, Hajdú Lívia, Hunyady Adrienn, Praschek Ágnes, Rudnay Csilla és Sajóvölgyi Erzsébet összetételű csapat képviselte.

Az evezős versenyeknek is helyszínt adó pálya jellegzetessége volt az egyenetlen meder 2,5-4 m körüli mélységgel, amelyet a 11,5 m-es rakós bot távolságában mértek a hölgyek. Matchboton 4-4,5 m volt a mélység. Tavirózsákban és egyéb vízi növényzetben is gazdag a víz, melynek szinte teljes egészét levágták az edzés kezdetére. Mivel az időjárás nem volt különösebben meleg, a növényzet szerencsére nem nőtt meg jelentős mértékben a hétvégére, ennek ellenére sok helyen nem volt egyszerű a horgászat, főleg ha termetesebb halat akasztott az ember.

A tó jellegzetes halai a bodorkák, törpeharcsák, dévérkeszegek (közöttük néhány igazi „nagydévér”) valamint több kilós amurok és busák voltak. De nem lehetett megfeledkezni a szák közelében fogható naphalakról sem.

Az edzésen tapasztaltak alapján az amurokat és a busákat (utóbbiakat minden esetben külső akadással) csak rakóssal lehetett megfogni. Bármilyen furcsán is hangzik, de ezek a nagytestű halak matchbottal kivehetetlennek bizonyultak! A bodorkákra és a törpékre rakós bottal és matchbottal egyaránt eredményesen lehetett horgászni, de ez is igazából csak akkor működött jól, amikor a nagyhalak nem voltak jelen az etetésen.

A magyar lányok is bebizonyították, hogy a világ legjobb horgászai között vannak!

Ennek megfelelően a rakósra igazából kétféle típusú szerelék kellett. Az egyik egy „univerzális” jellegű szerelék volt, amellyel meg lehetett fogni a kisebb halakat, a nagy dévéreket, de az esetlegesen beugró amurt is. Ez 1 gr körüli úszóból 16-os főzsinórból, 14-es előkéből, 14-es horogból állt. A másik pedig kifejezetten az amurra készült: vastagabb, minimum 16-os előkével és nagyobb horoggal ellátott szerelék volt. A két legjobb gumiméret az 1,4 illetve 1,6 mm-es vastagságú volt (Milo Krepton Pole HP gumi). A matchbotra készült csúszó úszós szerelék lényegében a bodorkák, a törpék és a dévérek fogására szolgáló biztonsági peca volt.

A legtöbb horgászt megtépték a nagy amurok, míg Lívia mindkét nap fogott belőlük. Az első fordulóban kettőt is! A szakszerű, türelmes fárasztással „csalogatta” szák közelbe őket

A magyar csapat tagjai nem teljesen azonos keveréket használtak a versenyen. Mindenki azt vethette be, amiben bízott, és ami eredményesnek bizonyult számára az edzésen. Ennek ellenére a némi földdel kevert kaja színe közel azonos, sötét, barnás árnyalatú volt mindenkinél. Csaliként bábot, csontit, vágott gilisztát, és etetőszúnyog helyett közepes méretű tűzőszúnyogot használtak leányaink. A horogra szúnyogot, csontit és bábot is tűztek.

Az edzésen tapasztaltak alapján a magyar csapat taktikája leginkább a nagy halak (amurok és dévérek) céltudatos megfogására irányult, miközben természetesen nem mellőzték a könnyen megfogható kisebb méretű halakat sem. Az első és a második forduló között nem volt jelentős taktikai váltás, a feladat lényegében ugyanaz volt, amelyet nagymértékben befolyásolt az adott helyből kihozható maximum. Magyarra fordítva, ha nem volt amur vagy egyéb termetes hal a horgászhelyen, akkor azt nehéz volt megfogni… A lányok által edzésen begyakorolt technikák és apró trükkök a második napon minden (!) csapattagunknál parádésan működtek. Mindenki fogott amurt vagy nagy dévért, amellyel szinte letarolták a mezőnyt. Első nap a hatodik, másnap viszont az első helyen végeztek leányaink. Így csapatunk a két nap után, szoros versenyben végül a bronzérmes lett. Az igazi nagy durranás azonban még hátra volt. Ugyanis Hajdú Lívia egyéniben világbajnok lett!!!

Női világbajnokság 2005. egyéni végeredmény
Hely
Név
Nemzet
súly
össz helyezési szám
1
Hajdú Lívia
Magyarország
19220
2
2
Tagliaferri Franca
Olaszország
14660
3
3
Justa Kamila
Lengyelország
8900
4
4
Pollastri Simona
Olaszország
15670
5
5
Locker Wendy
Anglia
14110
5
6
Nadan Valerie
Franciaország
9100
5
7
Scotthorne Sandra
Anglia
8780
5
8
Dagnall Clair
Anglia
8530
5
9
Garot Marie-Lise
Franciaország
8570
6
10
Sajóvölgyi Erzsébet
Magyarország
6440
7
11
Angelova Albena
Bulgária
10760
9
12
Pasotti Giovanna
Olaszország
8370
9
13
Dagnall Helen
Anglia
10930
10
14
Švehlová Šárka
Csehország
8350
10
15
Ribeiro Raquel
Portugália
6190
10
16
Trešcin Biserka
Horvátország
5990
10
17
Štargl Suzana
Horvátország
13400
11
18
Štruncová Ivana
Csehország
6060
11
19
Bloch Astrid
Németország
12290
12
20
Pickering Emma
Anglia
8970
12
...
24
Rudnay Csilla
Magyarország
4850
12
...
30
Devecseri Józsefné
Magyarország
4060
14
Praschek Ágnes
Magyarország
8640
egy fordulóban horgászott
Hunyady Adrienn
Magyarország
1610
egy fordulóban horgászott

Női világbajnokság 2005. csapat végeredmény
hely
Nemzet
súly
össz helyezési szám
1
Anglia
51320
37
2
Olaszország
49720
44
3
Magyarország
44820
49
4
Horvátország
38250
65
5
Franciaország
31330
68
6
Németország
32890
77
7
Portugália
30390
80
8
Lengyelország
29210
81
9
Csehország
30430
87
10
Bulgária
28780
87
11
Szerbia és Montenegró
23200
100
12
Finnország
17600
106
13
Spanyolország
15140
111
14
Szlovénia
16570
112
15
Dél-Afrikai Köztársaság
12760
126
16
Bosznia Hercegovina
15440
130

Hajdú Lívia egyéni világbajnok!

Első női egyéni világbajnokunkat, Hajdú Líviát kérdeztem meg a verseny végén arról, mi a „titka” annak, hogy mindez sikerült.
- Nem tudom, hogy mi a titka a győzelmemnek, csak azt sejtem, hogy mi járulhatott ehhez hozzá. Értem ez alatt például a céltudatos nagyhalas rakózást, mely az egyik kedvenc módszerem, és amelyet előszeretettel végzek, amikor csak lehetőségem adódik rá. A tíz kiló körüli pontyokra történő horgászatok egész biztosan segítségemre voltak abban, hogy a tízméteres szektoron belül tudtam tartani, és sikeresen ki tudtam fárasztani a verseny legnagyobb halának bizonyuló 6,5 kilós amurt, de a szákolásnál is jól jött a nagypontyos gyakorlat. Az is fontos volt a sikeres szerepléshez, hogy egész héten jól fogtam a tréningek során. Leginkább bodorkákat, rakóson és matchboton egyaránt. Amurt az edzések során nagyon ritkán fogtunk, de ez az egy-két hal már elegendő volt a felszerelés és a gumi teszteléséhez. Ezen kívül véleményem szerint nagyon fontos volt a kitartás, nem annyira fizikai, mint inkább mentális részről. A második fordulóban két és negyed óra elteltével még nagyon hátul voltam a szektorban, hiszen kevés halam volt, de tudtam, hogy nem véletlenül nincsenek bodorkák az etetésemen. Az ötkilós amurt a verseny utolsó háromnegyed órájában akasztottam meg úgy, hogy a szélen horgászó, szintén egypontos (végül egyéniben második helyen végző) olasz versenyzőnek már az első órában volt egy ugyanekkora hala, valamint egy állítólagos nagy dévére is (ez utóbbi végül nem is bizonyult olyan nagynak, ráadásul az olasz lánynak egyéb hala nemigen volt). A kettőnk közötti 250 grammos különbséget tehát nem csak az amurnak, hanem a verseny teljes időszakában és az utolsó tíz percben „összerakkolt” kisebb halaknak köszönhettem. Nem volt szabad egyetlen percre sem lazítani vagy kihagyni!

Lassan elfárad már a nagy amur…

- Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy nyertél?
- Szavakkal nehéz kifejezni. Nagyon fontos megemlíteni, hogy mennyi szeretetet kaptam a csapattól is. Amikor megtudták, hogy győztem, egytől-egyig mindegyik lány a nyakamba borult és nagy részük sírva is fakadt. De ugyanez vonatkozik a minket elkísérő és az otthonról szurkoló barátokra, és családtagokra is: az ő őszinte örömük nagyban növelte a saját boldogságomat is. A csapat bronznak is iszonyatosan örülők, hiszen mindannyian megdolgoztunk érte, és már ideje volt, hogy Szolnok után újra dobogóra állhasson a női válogatott. Nagyon köszönöm párom, Nicolas Beroud és édesapám, Hajdú Ferenc lelkes és kitartó munkáját, hiszen nélkülük ez az érem egészen biztosan nem kerülhetett volna a nyakamba.

Lívia szákjában a verseny legnagyobb, 6,5 kilós hala!

Talán kevesen tudják, hogy Livi azon szerencsés emberek egyike, akinek a munkája és hobbija szorosan kötődik egymáshoz. Jelenleg Franciaországban él. A vezető finomszerelékes francia horgászújság a Declic Peche egyetlen női főmunkatársa, a nagyhalas rakós botos módszer specialistája! Ezen kívül a Magyar Horgász újság állandó munkatársa. Főállású horgász, hivatásos fotoriporter és újságíró. Férfiak ezrei álmodnak arról, ami Livinek sikerült. Ráadásul valljuk be őszintén, hogy ebben a férfiak által uralt sportban, nőként még nehezebb komoly hírnévre és megbecsülésre szert tenni. Livinek ez sikerült! Tiszta szívből gratulálunk, és büszkék vagyunk rád!!!

Nicolas Beroud és Hajdú Ferenc lelkes, kitartó munkája is kellett a sikerhez

Szerző: Török Pál
Fotók: Steve Lockett és a szerző

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: