Dunai árvízi peca - I. Haldorádó Folyóvízi Horgásztalálkozó, beszámoló

Dunai árvízi peca - I. Haldorádó Folyóvízi Horgásztalálkozó, beszámoló

Minden simán zajlott le, csak a halak élőhelyével - nevesítve a Dunával - nem volt minden a legnagyobb rendben, de ne rohanjunk ennyire előre… Igyekszem kronológiai sorrendbe szedni az eseményeket - hozzáteszem, nem lesz egyszerű feladat, ugyanis sok minden történt a felkészülés, helykialakítás, verseny előtt, alatt, után! Kezdeném azzal, hogy a Duna igencsak nem volt kegyes hozzánk, enyhén szólva sem! :) A félreértések elkerülése végett a fotók nem illusztrációk, tényleg sokan voltak önzetlenek, akik egészségükkel, ruhájukkal nem törődve rontottak be a vízbe, hogy elfogadható állapotokat teremtsenek az indulók számára.

Az első és a második helykialakítás felesleges munka volt, ugyanis azok a területek is víz alá kerültek a verseny előtti napokban! Miután Cila Neszmély legmagasabb pontját választotta végső alternatívaként, az utolsó pillanatra maradt a pálya kialakítása.

Péntek este Cila hősiesen a vízbe gázolt ruhástul, és egy kötélre erősített gereblyével takarította el a terepakadályokat! Az első gereblyés-pecás, akit nem küldtem el magamban, vagy félhangosan melegebb éghajlatokra! :)

Cila gereblyézik

Amit kidobált a vízből (üveg, gally, hínár...), azt a helyi erősítéssel egyetemben Cila lánya, Szandra, Bagolykeszeg és még jó páran eltüntették.

Helyi segítség is érkezett

Eközben azok, akik már a verseny helyszínén voltak illetve folyamatosan érkeztek, kempinget alakítottak ki a frissen kaszált füvön és a lehető legjobb hangulatban ütötték el az időt! Voltak, akik nem tudták meghazudtolni pecás mivoltukat, és a napijegy érkeztével azonnal botot ragadtak és pecázni kezdtek - mint később kiderült -, szerény eredménnyel! Volt, aki a keszegeket akarta horogvégre csalni, volt, aki a márnákat akarta kizökkenteni mindennapi ritmusukból. Azonban volt egy pecás, aki meg akarta mutatni, hogy ki a legény a gáton! Duba volt az, aki saját elmondása szerint harcsázni próbált a nagy halom harmatgilisztával, amit először egy kis májas dipben úsztatott meg, aztán por állagú sajtkoncentrátummal panírozott.

Duba extra receptje

Lassan, az éjfél közeledtével többen nyugovóra tértek, de az éjszakai baglyok, nevükhöz méltóan állták az éjszakai nyirkos időt, de végül ők is belefáradtak és kifeküdtek.

Szombat - a verseny napja egy kicsit rozsdásan indult, talán Medlac kolléga retúr süllője segített a kételkedőkbe és a fáradt horgászokba életet lehelni! Sokan gondolták, ahol süllőt lehet fogni, keszeget gyerekjáték lesz! :)

Medlac pergetett süllője

Miután kisorsoltuk a helyeket és megvolt az alapetetés, kezdődhetett a verseny! Kemény feladatot kaptak a pecások, ugyanis a napok óta tartó áradás megállt, a Duna éppen a verseny ideje alatt kezdett el erősen apadni! Volt, aki a ládájára mezítláb, bokáig érő vízben ment be, de az első forduló végére jóformán száraz lábbal jött ki! Az indulókat rendesen megtréfálta a vízszint, a hordalék, uszadék…

Érkezik a mellékhelyiség

Már az elejétől nagy versenyben volt Dunken és Larvas kolléga, sorozatban szedték a sneciket! Az első forduló végeztével 68-69 volt az állás.

Ők nem hagyták cserben a pecásokat

A második fordulóban lassan, de biztosan kezdett körvonalazódni a végeredmény. Erre fittyet hányva Egil megfogta a verseny legnagyobb halát egy 1,22 kg-os dévér személyében! Ezzel a termetes keszeggel fel is iratkozott a harmadik helyre, ahonnan már nem lehetett letaszítani!

A verseny legnagyobb hala Egil horgához fűződik
Bagolykeszeg kolléga nem hazudtolta meg magát :)
Sanchoo a mérlegelésnél elrejtette :)

A mérlegelést követően megejtettük az „uzsonnát”, ami marhapörkölt volt nokedlivel, házi kenyérrel és káposztasalátával. Az étkezés végeztével következett az eredményhirdetés.

A verseny után jólesett az ebédnek kikiáltott uzsonna

Az első és második forduló azt lehet mondani, hogy kiegyensúlyozott volt a fogási eredményeket tekintetbe véve. Az apróhalazás meghozta a gyümölcsét, ezzel a módszerrel szinte biztos volt a dobogós helyezés. A végeredmény a következőképpen alakult:

I. Takács Zoltán - Larvas

II. Kenyeres László - Dunken

III. Révi Béla - Egil

Legtöbb hal: Larvas, 106 db (2,32 kg)

Legnagyobb hal: Egil, 1,22 kg (dévérkeszeg)

Díjkiosztás
Cila és a helyezettek
Zoli fair-play díjat is érdemelne, dobogós helyet kockáztatva ugrott le a ládájáról, hogy segítsen nálánál idősebb horgásztársán
Selymes durbincs - gyors „mérlegelés” után visszakerült éltető elemébe - VÉDETT!!!

A találkozóval kapcsolatban a következő szavak, jelzők jutnak eszembe elsőre: peca, hal, verseny, jó hangulat, barátság, tereprendezés, extrém körülmények…

Felesleges ennél többet írni róla, aki ott volt, átérezte, aki nem, annak a fotók támpontot adhatnak, hogy elképzelje, miről maradt le! :)

A szervezés és lebonyolítás példás volt annak ellenére, hogy ezzel a felállással először rendeztünk ilyen bulit! :)

Ami nagyon jóleső volt számunkra, hogy az ország minden pontjáról tiszteletüket tették Dunaalmáson! Volt, aki a Dráva partjáról, voltak, akik Sajó menti vagy közeli településekről, illetve Budapestről és még sorolhatnám, hogy honnan érkeztek! Az esemény után páran ott maradtunk, beszélgettünk, pecáztunk… De ez már egy másik sztori!

Az indulók
Köszönjük, Duna!

Jövőre is várunk Titeket, és remélem, találkozunk!

Szerző: Bacsó Zsolt (m6sport)
Képek: Bacsó Zsolt (m6sport)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.