A Duna keleti oldalán induló horgászok a szentesi Kurca folyón mérték össze tudásukat. A városban kijelölt versenypálya ideális és egyenletes (!) terep volt a népes - 48 főt számláló - mezőny számára. Izgalmas és igazán kiélezett csata folyt az utolsó pillanatig.
A versenybeszámoló előtt engedjék meg, hogy kiemeljem a helyi horgász egyesület lelkes és odaadó aktivistáinak munkáját. Ha mindenhol ilyen jól megszervezett és lebonyolított versenyek lennének, bizony még népszerűbb lehetne a horgászversenysport. Különösen jóleső érzés volt minden versenyzőnek, hogy nem megtűrt idegen, hanem megbecsült és fontos személy volt Szentesen. A Szentesi Horgász Egyesület mindent megtett a gondtalan felkészülés érdekében is. A részletes programmal együtt egy olyan névre szóló területi engedélyt is kaptak a horgászok, amely a verseny hetére szólt. A pénteki forduló előestéjén minden versenyzőt az egyesület székházában, egy halsütéssel egybekötött vacsorán láttak vendégül. A verseny végén pedig egy bőséges marhapörkölttel körített ebéd után tartották meg az eredményhirdetést. A Szentesi Horgász Egyesület a verseny rangjához méltó módon bonyolította le a rendezvényt, és vendéglátásból jelesre vizsgázott! Köszönet érte minden versenyző nevében!!!
A versenypálya a Kurca városi szakaszán helyezkedett el, itt 4 db 12 fős szektorban horgásztak a versenyzők. A folyóról és a horgászat körülményeiről érdemes megemlíteni, hogy a sekély, jellemzően 1,2-1,5 méter mély víz nagyon lassan áramlott. A három versenynap alatt mindvégig rekord meleg és izzasztó kánikulai hőség volt. A halak döntő többsége még a sekély vízben is csak a fenék felett 20-50 centivel táplálkozott. A sikeres horgászat egyik fontos pontja volt ennek a felismerése.
A halállomány zömében apró, 5-10 dekás (frissen telepített) ezüstkárászokból, karika és dévérkeszegekből, vörösszárnyú keszegekből, és törpeharcsából állt. A folyamatos és sikeres horgászat érdekében valamit mindig kellett fogni, hogy gyarapodjon a súly. A „kivárós” horgászat itt nem működött. Fogtak ugyan 1-2 darab kiló körüli dévért is, de a mezőnyben ez minden fordulóban csupán 1-2 embernek sikerült. A „pörgős”, dinamikus horgászstílust képviselő horgászok pályája volt ez. Talán így nem meglepő, hogy a rutinos, jó nevű versenyzőket végül fiatal, kevésbé ismert, de annál tehetségesebb horgászok szorították ki a döntőbe jutást biztosító keretből.
Az eredményes horgászat eszköze itt a 13 m hosszú rakós bot volt. Talán ifj. Gyulai Feri volt az egyetlen, aki 11,5 m hosszú bottal is eredményesen és nagyon gyorsan horgászott.
A verseny első két fordulója után Buczkó Krisztián ált az élen. A szintén fiatal, tehetséges és nagyon technikás versenyző édesapjával a harmadik forduló közben beszélgettem, és kérdeztem, hogy mi fia eredményes horgászatának titka?
- Talán nagyképűség nélkül állíthatom, hogy senki nem tudja ebben a mezőnyben úgy lőni a pinkit, mint a fiam. A folyamatosan lőtt élőanyag biztosítja, hogy vízközt maradnak a halak és csendesen, de folyamatosan van utánpótlása, van kajája a több száz éhes szájnak. Ezt 15 percenként egy-két etetőcsészével betett, ragasztott szúnyog gombóccal fejeljük meg.
A taktika az első két fordulóban remekül működött, de a harmadikban egy haltalan szektor közepén még Krisztián sem tudott csodát tenni. Ügyesen és precízen horgászott ekkor is, mégsem díjazták ezt a halak, bár a bejutáshoz szükséges pontszám azért így is meglett.
Fórumunk jeles tagja, Tremmel Balázs is Szentesen horgászott ezen a hétvégén, és bizony nem is eredménytelenül, hiszen a második helyen, magabiztosan kvalifikálta magát a döntőbe. Balázs is lőtte az élőanyagot, de ő laza ragasztott szúnyog gombócokat is gyakorta dobott úszója köré.
A versenyt a Maros Mix Mesterműhely versenyzője, Vidó Ferenc nyerte. Csapattársam a mezőny egyik rutinos, sokat tapasztalt versenyzője. Az elődöntő előtt Békési Attilával (ő a válogató versenyen nem indult, hiszen válogatott kerettag) és Varga Tiborral indultak egy felkészülési versenyen. Hamar rájöttek, hogy a sekély és iszapos vízben már az alapozó etetést sem szabad kőkeményen bedobni. Emellett kerülni kell a rikító színű keverékeket. Rövid kísérletezés után egy rendkívül egyszerű, de mindvégig jól működő keveréket állítottak össze. A pontos recept a következő: 2 kg Maros Mix XXL Dévér és 2 kg Sensas Etang. Ennek a keveréknek a jelentős részét az első 5 percben be is dobták.
A későbbiek folyamán kizárólag kevés földdel fellazított, diónyi nagyságú, ragasztott szúnyog gombócokat dobtak, vagy ha a halak nagyon óvatosan kaptak, etetőcsészével juttatták ezt a vízbe.
Rendkívül finom szereléket használtak. A főzsinór 0,08 mm, a horogelőke 0,07 mm vékony volt. A horog 20-as. Csali 2 szál szúnyoglárva, időnként 1 szem pinkivel megspékelve. Az úszó 0,2 vagy 0,3 grammos volt. A kevéske ólmot még szét is húzták a zsinórón. A lassan beülő szereléket zömében már süllyedés közben elkapták a halak.
Ügyesen felépített és mesterien kivitelezett taktikájuk ékes bizonyítéka, hogy mindketten remekül szerepeltek. Feri nyert, Varga Tibor pedig a harmadik lett.
De ne feledkezzünk meg a Maros Mix csapat legifjabb tagjáról, ifj. Barna Szilárdról sem, aki a vizsgaidőszak miatt egyetlen nap edzés nélkül (!), a tapasztaltabb versenyzőtársai tanácsait megfogadva és azt következetesen végrehajtva, hatodikként jutott be az országos döntőbe.
Végül, de nem utolsó sorban Luzsinky Tamás barátom teljesítményét szeretném kiemelni. Tamás egy fényesnek nem nevezhető szektor hetedik helyezéssel indított, majd a következő fordulóban harmadik lett. 10 ponttal nem túl biztató pozícióból indult neki az utolsó fordulónak, mikor egy rossz lépéssel kifordult a bokája. Szinte mozgásképtelenné vált, és segítséggel tudott csak felkészülni. Fogát összeszorítva, ráadásul nem túl jó helyen küzdött, látszólag teljesen reménytelen helyzetben. Tamás egyetlen pillanatra sem adta fel, és szorgalmasan fogta az apró halakat. A verseny végén maga sem akarta elhinni, hogy megnyerte szektorát. 11 pont volt a bejutás alsó határa. Tamásnak sikerült, és megérdemelten lett tagja a 40 fős döntőnek. Gratulálok, és jobbulást kívánok!!!
hely. | versenyző | össz. hely. | össz. fogott súly (gramm) |
1. | Vidó Ferenc | 5 | 17000 |
2. | Tremmel Balázs | 6 | 15610 |
3. | Varga Tibor | 7 | 14670 |
4. | Ifj. Gyulai Ferenc | 7 | 13110 |
5. | Sermann László | 8 | 15440 |
6. | Barna Szilárd | 9 | 12910 |
7. | Buczkó Krisztián | 10 | 16090 |
8. | Szénási Zsolt | 10 | 14620 |
9. | Nedvesi János | 11 | 16520 |
10. | Luzsinszky Tamás | 11 | 15220 |
11. | Nagy Benedek | 11 | 14060 |
12. | Milkovics Péter | 11 | 13610 |
13. | Szilvási Szilárd | 11 | 13320 |
14. | Molnár László | 11 | 12840 |
15. | Pozsonyi Csaba | 12 | 13310 |
16. | Zsíros András | 14 | 12390 |
17. | Hazlinger János | 14 | 10270 |
18. | Szénási Béla | 15 | 14950 |
19. | Lantos János | 15 | 13640 |
20. | Lakatos Sándor | 15 | 12600 |
21. | Lengyel István | 18 | 14340 |
22. | Várszegi József | 18 | 11770 |
23. | Halász Szabó Imre | 19 | 12510 |
24. | Kökény József | 19 | 12180 |
25. | Hajdú Tamás | 19,5 | 13270 |
26. | Lukácsa Donát | 20 | 12070 |
27. | Kőrösi Csaba | 20 | 10350 |
28. | Dénes Sándor | 21 | 11570 |
29. | Egedi Róbert | 21 | 10910 |
30. | Szekerczés Sándor | 21,5 | 11100 |
31. | Baranyi Balázs | 22 | 11680 |
32. | Magyar János | 23 | 12730 |
33. | Gyallai Károly | 26 | 11470 |
34. | Karsai Zoltán | 26 | 8560 |
35. | Horváth Gyula Gábor | 27 | 10550 |
36. | Schaffer Károly | 27 | 9760 |
37. | Csaplár Gyula | 28 | 8600 |
38. | Katus Gyula | 28,5 | 9330 |
39. | Csehovics Zoltán | 28,5 | 7150 |
40. | Gajda Mihály | 30 | 8990 |
41. | Matalin János | 31 | 7940 |
42. | Hegedűs György | 31 | 7910 |
43. | Dévai Sándor | 31 | 7900 |
44. | Sipos Gábor | 32 | 8370 |
45. | Kókai János | 32 | 6140 |
46. | Móré István | 33 | 6450 |
47. | Simon Viktor | 34 | 6590 |
48. | Kontha Zsigmond | 36 | 1930 |
Az Országos Egyéni Bajnokság résztvevője az első 14 versenyző
