Az elmúlt hétvégén került megrendezésre a sukorói versenypályán a 2012. évi Magyar Egyéni Horgászbajnokság elődöntője. Ettől az évtől - az előző évek gyakorlatával szemben, amikor is az ország keleti, illetve nyugati felében megtartott elődöntők, majd az azt követő középdöntő útján lehetett a döntőbe jutni - egy négyfordulós viadalban kell eldönteni, ki vívhatja a döntőt a Magyar Bajnoki címért, illetve ki kerül a bő válogatott keretbe.
Az előzetesen nevező 55 versenyzőből a csütörtöki rajtnál már csak 52-en jelentek meg. Az 52 versenyzőből az új szisztéma szerint 36 versenyző vívja majd a döntőt. Az előző év középdöntőjéhez hasonlóan innen is viszi magával minden versenyző a megszerzett pontjait. Bár igaz, hogy az elődöntőt nem kell megnyerni a döntőbe jutáshoz, de nem mindegy, mennyi pontot visz magával a versenyző.
A horgászok 3 tízfős és 2 tizenegy fős szektorba sorsoltak csütörtök reggel.
Amint azt az időjósok ígérték, ezen a napon a legnagyobb zavaró tényező az igen erős szél volt, ami meg is nehezítette a horgászatot.
A korábbi beszámolókból ismert már, hogy a velencei-tavi versenypályán való horgászatot az utóbbi időben nem lehetett leszűkíteni csak rakós botos vagy csak matchbotos horgászatra. A horgászhely adottságai - a padka hossza, állapota - nagyban befolyásolhatja a rakós botos horgászatot. Az előző hétvégén zajlott verseny bizonyította, van hal a padkán, de működik a matchbotos horgászat is akár a vízközti, akár a fenék közeli halfogással.
Az itt jellemző dévérkeszegek mellett ezúttal nagyszámú apró, 25-40 dkg-os kisponty is színesítette a fogható halak palettáját. Ezeket a pontyokat a padkán is meg lehetett fogni, nem volt kötelező ehhez a padka mögötti mély részt erőltetni, ámbár ott nagyobb esély volt nagyobb testű pontyot akasztani, de ezek nem voltak olyan számban jelen a versenypályán, hogy érdemes lett volna csak rájuk horgászni. Az is látszott az első fordulóban, hogy még a kétféle horgászat sem elég bizonyos helyeken és időben, készülni kellet a küszözésre is.
Az általánosságban elmondható volt mind a 4 fordulóban, hogy rossz esetben háromféle horgászatból kellett megoldani a négyórás fordulót. Kezdve a padka tetején a rakós botozással, majd esetleg ránézni a padka mögötti mélyebb vízre, de a matchbotnak is kéznél kellett lenni, méghozzá egy vízközti eresztékkel bírónak és egy fenék közeli horgászatra beállítottnak. Igen nagy számban használtak a versenyzők slider technikával, módszerrel felszerelt készségeket, csak elvétve lehetett látni a korábban megszokott waggleres horgászatot. Készülni kellett a snecizésre is, mert igaz, hogy darabosabb hal nélkül nehéz volt szektort nyerni, de jó esetben ki tudta húzni a bajból a versenyzőt egy jó ütemű apróhalazás.
Az indulók igen nagy többsége sokat horgászott már itt, betéve tudják az egyes horgászhelyek padka adatait, ennek ellenére még a legrutinosabb versenyző sem mehetett ezen a hétvégén biztosra. Minden egyes horgászhelyen külön kellett „összerakni” az aznapi forduló horgászatát, akár teljesen mást horgászva, mint az előző nap ott ülő versenyző. Mint sok olvasó előtt ismert, már alapvetően meghatározza a horgászhely rakóssal való meghorgászhatóságát a padka távolsága.
A rövid padkákon általában jobban lehet halat fogni, míg a hosszú, esetleg beomlott padkával rendelkező horgászhely lényegesen rosszabb rakós botos halfogási lehetőséget nyújt. Az előző évek beszámolóiban leírtam, ami most is érvényes: a sukorói versenypályának csak a partja egyenletes!
Az a fordulók alatt tökéletesen látszott, hogy nem lehet sablont horgászni, folyamatosan agyalni kellett a célravezető technikán. Ráadásul a csütörtökről péntekre virradó éjszaka igen erős lehűlése sem kedvezett a halfogásnak, vagy jobban mondva a halak étvágyának. Lényegesen kevesebb hal került szákba a második napon. Mindemellett többen is voltak, akik meg tudták ismételni előző napi jó szereplésüket.
A harmadik napra aztán az időjárás már kegyeibe fogadta a versenyzőket, de a halak erről alig vettek tudomást. Nagyon nehezen ment a padkán a halfogás, nagyon hamar más módszer után kellett nézni. Két választás maradt, vagy a kitartó küszözés, vagy a matchbotos horgászat, az is jellemzően a második bójasor távolságára. A két módszer nagyon nehezen volt kombinálható.
A küszözés folyamatos etetéséről, a folyamatos rövidbotozástól nagyon nehezen, sőt, megkockáztatom, szinte lehetetlen jól kezelni a matchbotos etetést, márpedig ha valaki szeretné arra a távolságra koncentrálni a keszegeket, bizony ütemben lőni kellett a gombócokat. A két módszer váltogatása, meg különösen nem volt szerencsés. A nagy nehezen valamilyen szinten összeállított küszcsapat között matchzsinórt süllyeszteni egyenértékű a snecik szétzavarásával, eredménytelen távoli horgászat után igen nehéz újra összeverbuválni az apróhal csapatot.
Tudva az előző napok eredményeit - amikor is újra bebizonyosodott, hogy minden pici halra szükség van, mert valóban grammok döntenek egy-egy szektorban a helyezések között - egy rossz váltást igen nehéz korrigálni.
Meglepetésként hatott, hogy a feljavuló külső körülmények ellenére a harmadik napon alig nőtt az össz-halfogás.
A mindent eldöntő negyedik fordulóra is maradt bőven izgalom. Egyrészről a győzelem az mégiscsak győzelem, és két versenyző is igencsak közel érezhette magához három forduló után, a másik izgalom pedig a bejutás határán állókat tartotta lázban: vajon sikerül-e olyat horgászni, hogy az első 36 horgász közé kerüljenek, ezzel bejussanak a döntőbe? Másrészről senki nem lehetett nyugodt, nagyon hamar össze lehet szedni egypár pontot olyankor, amikor 20 dkg-on belül akár hatan is lehetnek. Márpedig az nem több, mint egy jó tenyeres dévérkeszeg.
Vasárnap, ragyogó napsütés, még melegebb idő az előrejelzés szerint. Meghozza vajon a halak kapókedvét? Előírásszerűen rakós botos padkahorgászattal indított mindenki. Az első negyedóra hozott is néhány halat, jellemzően kispontyok, illetve dévérek kerültek szákba. Fél óra környékén lassulni kezdett az ütem, kezdett eltűnni egyes helyeken a padkáról a hal. Az első óra elteleltével egyre több horgász tette le a rakóst és váltott vagy küszöző botra, vagy elkezdte az etetést matchbot távolságra. Félidő környékén voltak, akik úgy gondolták, visszanéznek a matchbotról, rakósra, de ez csak elvétve hozott értékelhető halat.
Olyanok is voltak többen, akik a küszözést váltották le match botra, látva az egyre jobban felpörgő (a körülményekhez képest persze) halfogást. Nagyon szoros eredmények voltak várhatóak ebben a fordulóban is. Viszonylag kevés háttérember volt megfigyelhető, ezért aztán az információ is meglehetősen foghíjas volt a menet közbeni állásról. Azt pedig megsaccolni, hogy aktuálisan ki hogyan áll, nagyon nehéz volt.
A negyedik óra elteltével kezdődő mérlegelés viszont megmutatta, ki mit tudott ebből a versenynapból kihozni, ki hogyan tudta megoldani az egyáltalán nem könnyű feladatot.
Az alábbi táblázatban a 36 döntőbe jutó versenyző szerepel. Ide kattintva letöltheti.
A teljes lista itt tölthető le.
Az elődöntő győzelmét Nagy Benedek szerezte meg igen nagy küzdelemben Újszászi Richárd és Lőrincz Dénes előtt.
Gondoltuk sokan, hogy nem lesz egyszerű az eredményes horgászat ezen a hétvégén, de azért kevesen számoltunk azzal, hogy ennyire megnehezítik a körülmények. Hihetetlenül nagy koncentrációt igényelt minden egyes horgásznap, folyamatosan ott kellett lenni fejben, nagyon pontos és néha igen türelmes horgászat vezetett eredményre. Ráadásul igencsak előre kellett gondolkodni, főleg az etetőanyag beosztásánál, a föld felhasználásánál, előre meg kellett tudni tervezni a küszöző, keszegező etetőanyag és a felhasználandó föld arányát. (Ezt egy gyors padkamérés alakítani tudta már a felkészülési idő elején.) De amikor a horgász tervez a forduló előtt, bőven marad bizonytalansági tényező, ami módosíthatja, vagy akár fel is boríthatja az addigi elképzelést. Ekkor kell a tapasztalat, az utolsó percig tartó koncentráció. Gratuláció a dobogósoknak, a döntőbe jutottaknak! Találkozunk Szolnokon!
