E verseny megrendezésére, illetve a vándorkupa alapítására az idei csépai „Old Boys Kupa” adta az ötletet. Az 50 év feletti korosztály amúgy sem rendelkezik túl sok versenyzési lehetőséggel, ez egy újabb alkalom a több-kevesebb versenyzői múlttal rendelkező, de már nem aktívan szereplő horgászainknak.
Vörösházi Gyuri barátomnak, aki az idei „Old Boys Kupa” győztese, fordult meg a fejében az ötlet. Nem kellett sokat keresgélnie, hamar támogatókra is akadt: egyikre Timár Gábor, másikra pedig a Halásziban található „Öreg Csuka” horgásztó tulajdonosa, Bali Zoltán személyében, aki a helyszínt biztosította. A nem túl nagy tó egyben limitálta is az indulók létszámát: itt 20 versenyző kényelmesen elfér, ezért aztán a szervezők ennyiben maximálták a létszámot.
Október 21-én még sötétben gyülekezett a húsz mindenre elszánt horgász, várva a sorsolást. Mindenre elszánt, mert erre a hétvégére semmi jót nem ígért a meteorológia. Erős lehűlés, szél, eső… mindez várható volt, és sajnos nem csak várható, de meg is érkezett. No, de nem arról híres ez a korosztály, hogy bármilyen körülmények meghátrálásra kényszerítik!
Négy szektorban foglaltak helyet a horgászok, majd a felkészülési idő leteltével megkezdődött az első három és fél órás etap. A tó gazdája 1 kg etetőanyag és 2 kg szemes használatát engedélyezte fordulónként.
Kicsi tó, rengeteg hallal, gondolhatta mindenki, könnyű lesz a halfogás. Igen ez nyáron nem is jelent problémát, de most a hidegre fordult őszi, de inkább tél eleji időjárásban el kellett gondolkodni a hogyanon és a miérten.
Azt is tudni kell a tóról, hogy nagyon egyenetlen a feneke. Amikor készült, kanalas kotró dolgozott rajta. Középen vonul a tó hossztengelyében egy plató, ami maga is elég egyenetlen, majd a két széle felé mélyül. A legmélyebb rész és a középső szakasz között akár méter feletti különbség is lehet a vízmélységben. Nagyon nem volt mindegy, hogy a meglehetősen szűkre szabott csalogató anyagot ki hova helyezte el!
A kezdés után egy nyugodt félóra következett, majd mintegy varázsszóra mindkét oldalon elkezdték húzni a halat a versenyzők. Előbb a szélső helyeken, majd a tó közepén is beindultak a pontyok és az amurok.
Azt gondolhattuk volna, hogy a hirtelen lehűlő időben majd a mélyebb vizek nyugalmát keresik a halak, oda húzódnak átvészelni az időjárási fronttal járó kellemetlen körülményeket, de aki erre alapozott, tévedett. A kapások zöme középtájon a viszonylag sekélyebb részen esett. A tó jellegéből adódóan zömmel pontyok fogására lehetett számítani, de szép számmal került szákba 2-4 kg közötti amur is. A kárászok alig táplálkoztak ezen a napon, legalábbis a horgokat elkerülték.
Rakóson nehezen indult a halfogás, néhányan le is tették menet közben és átváltottak az eredményesebbnek tűnő és a tó közepét meghorgászhatóvá tevő match botra. Néhány ragasztott csonti gombóc lövése után lehetett számítani a nagyon óvatos, „megfontolt” kapásra. Hol van az az idő, amikor mint a villám tűnt el az úszó, függetlenül attól, hogy mekkora, vagy mi volt a csali!? Néha egy-két milliméteres húzás az antennán, vagy éppen csak egy érzés, hogy furcsán megdől, furán viselkedik az úszó. Ennyit volt a kapások zöme. Jó szem és főleg türelem kellett, hogy ne lendüljön korán az ember keze, mert akkor gyakorta luft lett a vége. A hosszas nyeletéssel horogra csalt halaknak is leginkább szájszélbe akadt a horog.
Most nem működött a korábban jól bevált módszer: előke, forgó és a jelzőólom is lent a fenéken. Ez haltalanná butította a felszerelést, a leheletfinom kapások érzékelhetetlenné váltak. Akkor volt esély halat fogni, ha csak a fél előke érintette a talajt, de a forgó már nem. Persze mindezt nehezítette a feltámadó északnyugati szél. Hiába a rutinos horgász, hiába az évek hosszú sora alatt felhalmozódott tudás, az elemekre kevés hatással van.
Gyorsan telt az első forduló ideje. Elérkezett a mérlegelés. A kedvezőtlen vagy inkább kifejezetten rossz időjárási körülmények ellenére 3 szektorban is 10 kg feletti fogással lehetett csak nyerni. Ez azért elég szerény a tó halállományához, és a megszokott fogásokhoz képest.
Gyors sorsolás következett a délutáni fordulóra, természetesen a szélső helyek kiemelésével. Néhány korty lélekmelegítő elfogyasztására is sor került, persze csak a barátság erősítésére és a zord időjárás ártalmainak kivédésére.
Délutánra, ha lehet tovább romlott az addig sem kellemes időjárás. Feltámadt a szél, eleredt az eső. A halak kapókedve tovább gyengült.
A versenyzőknek maszatoló, otthagyós, alig látható és ritkuló kapásokra kellett koncentrálni. Ennek ellenére nem panaszkodott senki, mindenki megpróbált alkalmazkodni a körülményekhez, bevetve minden rafinériát, amivel horogra lehet csalni a halakat. Volt, akinek csak 3 óra elteltével sikerült, de sikerült és nem adta fel!
Jól látszott menet közben, hogy a kifogott halmennyiség nem fogja elérni a délelőtti fordulón regisztrált értéket… kivéve a szélen ülő Nagy Andrást és a pálya másik oldalán, középen ülő Timár Gábort, akik azért mégiscsak ütemesen fogták a halat. A szektoros értékelés miatt persze sokat számított az elért eredmény.
Mérlegelés, majd az eredmények gyors összesítése következett. Rövidek a nappalok már, igyekezni kellett az eredményhirdetéssel, erősen sötétedett.
Az első hat helyezett versenyző került díjazásra, az alábbi eredmények alapján:
Egyéni végeredmények
| 1. forduló | 2. forduló | Összesen | ||||||
| Hely | Név | Súly | Pont | Súly | Pont | Súly | Pont | |
| 1. | Bödő Attila | 18 040 | 1 | 6 280 | 1 | 24 320 | 2 | |
| 2. | Timár Gábor | 14 060 | 2 | 15 470 | 1 | 29 530 | 3 | |
| 3. | Kaszás József | 5 540 | 1 | 1 910 | 2 | 7 450 | 3 | |
| 4. | Nagy András | 10 960 | 3 | 10 480 | 1 | 21 440 | 4 | |
| 5. | Csapó István | 12 340 | 1 | 3 930 | 3 | 16 270 | 4 | |
| 6. | Pataki Zoltán | 15 510 | 1 | 0 | 4 | 15 510 | 5 | |
A legnagyobb hal kifogásáért járó díjat Timár Gábor gyűjtötte be egy 4880 g-os ponty sikeres szákba terelésével.
Sokakban felmerülhet a kérdés, miért is született ez az írás? Nos, itt és a hasonló versenyeken nem osztanak országos bajnoki címeket, nem lehet kijutni semmilyen nemzetközi porondra innen… mégis azok, akik elindulnak, részt vesznek, vagy meghívják őket egy-egy ilyen baráti versenyre, többek lesznek valamivel. A barátsággal, jó érzéssel, egy átküzdött nap emlékeivel. Igazából az sem számít, hogy mennyire sikerül megvalósítani mindazt, amit a verseny előtt eltervezett, ha jó a társaság, jól érzi mindenki magát, és alig várja, hogy mehessen a következőre.
