Járt utat járatlanért… - Egy versenyző naplója

Járt utat járatlanért… - Egy versenyző naplója

Azt mondják nálam okosabbak és tapasztaltabbak, hogy a finomszerelékes horgászokat egy vékony hajszál választja el a pergetéstől. Nem hittem ebben a dologban, amíg igazából bele nem kóstoltam a pergető horgászatba. Az elmúlt egy-másfél évben szinte csak a ragadozó halak keresésén és felbosszantásán tevékenykedtem. Persze azért nem hanyagoltam el a feeder- és matchbotos horgászatot sem, de valahogyan nagyobb hangsúlyt fektettem a pergető módszerbe.

Igazából akkor fertőzött meg, amikor megfogtam az első süllőmet. Annyira szép volt a hal, hogy valahogy elragadott magával a fogás élménye, varázsa. Szó szerint megfertőződtem.

Novemberi reggel a tóparton

Az előző írásomban egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet osztottam meg azzal, aki elolvasta. Most is szeretnék betekintést adni a versenyen szerzett tapasztalataimba. Nem feltétlenül kell egy versenyen nyerni vagy dobogós helyet szerezni. Igazából (véleményem szerint) legtöbbet azokból a versenyekből lehet tanulni, amin nem szerepeltünk valami jól. Lehet gondolkodni, hogy hol hibáztunk, vagy mi az, amit másként kellett volna csinálni. Vagy csak egyszerűen nem evett a hal! :)

2012-ben került megrendezésre az egyik kedvenc pontyos vizemen egy pergető verseny. Az itt horgászók számára jól ismert az itteni szép csukaállomány, ezért a verseny híre hallatán gyorsan betelt a nevezési létszám.

Kora reggeli megbeszélés

Mivel november végét mutatta a naptár, már elkélt a forró italok melengető hatása, így nem hiányozhatott a szervezőktől a versenyzők kényeztetése.

Kulináris élvezet verseny előtt

A versenyre igen sok olyan horgász nevezett, akik rendszeresen látogatják a vizet és ismerik is azt, így nem ígérkezett könnyű versenynek.

Verseny megnyitója
A kulisszák mögött készült az ebéd

Nevezés sorrendjében kihúztuk az indulási sorszámokat, majd mindenki elfoglalta a kiszemelt helyét a vízparton, ahol sejtelmesen kémlelte a szomszédokat és a vizet - vajon mit rejt a szomszéd doboza és vajon mikor jön az első hal?

Készülődés a kiszemelt helyen
A jövő reménysége
Leselkedés

Azt vettem észre, hogy nekem az utóbbi pergető versenyeimen az első egy-másfél órában sosem sikerül halat fognom, ami még nem jelenti azt, hogy veszve van a dolog. Betudható ez a rossz helyválasztásnak, vagy egyszerűen nem találtam meg a „nyerő” csalit. Most sem volt ez másként. Láttam a tavon, hogy egy-két helyen fogtak már a halat, és mentek mérni. Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezd agyalni az ember, hogy mit is csinálhat rosszul, majd idővel (legkésőbb az első kifogott hal után) rájön, hogy semmi gond nincs itt!

Néhány fogás

Egyelőre még nem érzem igazán a többi műcsalival való pergetést, ennek megfelelően plasztik csalikkal csapkodtam a vizet a versenyek zömén. Ámde néha bele kell nyúlni a műcsali arzenál azon részébe is, amit kevésbé használ az ember. Ez meg is történt, mivel nem igazán volt étvágyánál a célhal, a csuka. Feltettem hát egy kisebb wobblert. Vesztenivalóm nem volt vele. És az első dobás varázsára sikerült fognom egyet! Ezen felbuzdulva kezdtem elővenni a különböző kishal-utánzatokat, de sajnos nem jártam sikerrel. Ám ha versenyben akartam maradni, halat kellett fognom, így hát visszatértem a plasztik csalijaimhoz - és nem bántam meg. A verseny végéig sikerült még két csukát szákba terelnem, így három fogott hallal reménykedhettem. Igaz, a pergető versenyeken nem kilóra és nem darabszámra kifogott halakban, hanem centiben mérik az eredményt, így nem lehet tudni, hogy az adott fogással hol végez az ember.

A verseny után jólesett mindenkinek a finom ebéd, mert hiszik vagy sem, a horgászatban igenis el lehet fáradni!

A nap fénypontja a finom ebéd

Ebéd után jött az eredményhirdetés. Mindenki jókedvvel várta az összesítést, kíváncsi volt a másik horgász fogására. Folyt az eredményhirdetés, de a nevemet csak nem akarták mondani. Némi várakozás után azonban én is ott voltam, így sikerült a dobogó képzeletbeli második fokára felállnom.

Díjazottak

Még egy plusz öröm ért ezen a versenyen - a legifjabb versenyzőnk is sikeresen vette az akadályt a felnőttek között, sikerült halat fognia. Sőt, nagy örömére díjat is kapott, így büszkén állhatott közénk egy fotó erejéig.

Verseny utáni eszmecsere

A verseny tanulsága mindekképp az, hogy bízzunk az általunk kedvelt és sikerrel használt csalikban, nem számít, hogy körülöttünk másik horgász mivel fogja a halakat, előbb vagy utóbb sikeresek leszünk. Nem szabad feladni a bevált dolgokat, mert nem sikerülhet minden elsőre. Az is sokat számít, hogy ki mennyire ismeri az adott vízterületet, ám ez sem mindig mérvadó.

Írta: Szabó Balázs (SzahoteN)
Fotók: Hegedüs Anett