Az „egy küzdelem két versenyért” elnevezést ragaszthatnánk a csónakos pergető OB második fordulójára, hiszen egyben a Magyar Horgász Club pergető kupájáért is folyt a küzdelem a versenyre megérkező 30 páros között. A „küzdelem” szót pedig a versenykörülmények miatt ragaszthatjuk a rendezvényre, hiszen olykor viharos szél és zavaros víz fogadta a versenyzőket a Tisza-tóhoz tartozó Borzanaton.
A versenyt megelőző napon sokakkal együtt mi is edzést tartottunk a versenypályán. A délelőtt folyamán ideális idő kényeztetett el bennünket a Borzanaton, bár vize már ekkor zavaros volt az előző napok szeles időjárása miatt. Ez sajnos megmutatkozott a fogási eredményeken is: a tuti helyeken csukára számítva egy darab balint tudtunk fogni villantóval. Bár néhány csukáról azért kaptunk hírt, de ez elég esetlegesnek tűnt a verseny szempontjából. Szóba jöhettek még a területen portyázó balinok is, ezek viszont elég kis egyedsúlyban voltak jelen a versenypályán. Kicsit keserű szájízzel hagytuk abba az edzést. A Tisza élő részén azonban még megálltunk balinozni, fogtunk is két óra alatt legalább negyven fenekeszeget.
„Hej, ha kint rendeznénk az élőn a versenyt, milyen szép eredmények születhetnének”, jegyeztük meg. Ez csaknem be is következett, mivel mindenki úgy érezte a verseny előtti eligazításon, hogy talán jobb lenne egy másik helyszín a Borzanat helyett a rendezvény lebonyolítására. Azonban a versenyzők nagy része nem volt felkészülve a feladatra, így maradt a borzanati helyszín.
Ebben az évben a tiszafüredi fordulóban nem számított bele az értékelésbe a sügér, bár a verseny időpontja (vízeresztés előtt) miatt egyébként sem lett volna jelentősége (ellentétben az előző évek versenyeivel). Szerencsére gyorsan lezajlott a reggeli eligazítás, így időben kijuthatott mindenki a már előre biztosított versenypályára.
Igazából még a kifelé vezető úton sem tudtuk eldönteni, hogy csukára vagy balinra vadásszunk a versenyen. A csukázás sokkal rizikósabb volt, viszont a biztosabbnak tűnő balinnal igazán nagy eredményt nehéz lett volna elérni. Helyszínül a Borzanat szélén található növényzetet választottuk, ami a három évvel ezelőtti versenyen több mint 17 kiló csukát adott számunkra. Most azonban merőben mások voltak a körülmények. A még duzzasztott víz ráadásul zavaros is volt, nagyban csökkentve a fogási esélyeket. A verseny kezdetét jelző dudaszóra már kényelmesen elhelyezkedve vártunk Adriánnal.
Több csapatot is láttunk hasonló területen, valószínű ők is a csukákban látták az esélyt. Ugyanakkor a legjobb balinos pályák messze voltak tőlünk, ezért nem láthattuk, mennyi csapat választotta a másik lehetséges taktikát. Szorgalmasan dobáltunk csukákat keresve, de mindhiába. Már a verseny második órájának vége felé járhattunk, mikor ránk közelített a bírói csónak.
Kiderült, hogy nem jó helyen próbálkozunk! Az előző évi versenyekkel ellentétben ugyanis ez a rész már nem a versenypályához tartozik. Azt is megtudtuk, hogy egy darab két kiló fölötti csukán kívül több apró balin esett eddig zsákmányul. Szerencse a szerencsétlenségünkben, hogy eddig még nem akadt értékelhető fogásunk, amit valószínűleg az értékelésből kizártak volna. Egyébként több csapat is szeretett volna horgászni ezen a részen, de hozzánk hasonlóan őket is kizavarták.
Váltanunk kellett tehát. A megmaradó ígéretesebb csukás részek eddigre már foglaltak voltak, ezért egy balinos pálya felé vettük az irányt. A legjobb helyeken már horgásztak, emiatt egy kevésbé jó, de ígéretes pálya mellett tettük le súlyunkat. Adrián egy kisebb körforgóval, én pedig egy hasonló nagyságú wobblerrel kezdtem el vallatni a pályát. Adrián választása tűnt jobbnak mivel rövidesen megfogta első balinját.
Természetesen én is azonnal váltottam körforgó villantóra. Azonban ismét Adrián fogott egy apró, de annál értékesebb balinkát, majd kisvártatva még egyet.
Reméltük, hogy nem az utolsó hallal volt dolgunk ezen a versenyen. Már csak egy negyed óra volt hátra, mikor végre én is fogtam egy balint. Sajnos ez sem volt egy kapitális példány, a négy balin összesen ötvenkét dekagrammnak bizonyult. Mivel a mérlegelő csónak a teljes versenyidőben járta a vizet, a végére szinte nem is maradt mérlegelnivalójuk.
Íme, a Magyar Horgász Club pergető kupa végeredménye:
| Hely. | Csapattagok | Darabszám | Összsúly (kg) |
| 1. | Mártai Péter - Patai Sándor | 4 | 4,92 |
| 2. | Bicsár János - Fülöp Attila | 2 | 2,42 |
| 3. | Dávid Ferenc - Kovács Zoltán | 1 | 1,80 |
| 4. | Kürti Tibor - Kiss Lóránt | 1 | 1,70 |
| 5. | Weidel Attila - Ferenczi János | 1 | 1,64 |
| 6. | Platesz Ágnes - Elek Gyula | 2 | 1,60 |
| 7. | Demeter Zsolt - Farkas Szabolcs | 1 | 1,31 |
| 8. | Sztahovics Péter - Vass Endre | 6 | 1,17 |
| 9. | Erdélyi Norbert - Plank Zoltán | 1 | 1,11 |
| 10. | Dualszky-Kovács István - Saskői Zoltán | 9 | 1,05 |
A versenyen összesen 44 darab hal esett zsákmányul 22,30 kilogramm összsúlyban. Ennek a nagyobb része balin volt. Ezzel azonban nem ért véget az eredményhirdetés, hátra volt ugyanis az országos bajnokság eredményhirdetése.
A 2007-es országos csónakos pergető bajnokság végeredménye:
| Hely. | Csapattagok | Össz. hely. sz. |
| 1. | Weidel Attila - Ferenczi János | 11 |
| 2. | Demeter Zsolt - Farkas Szabolcs | 12 |
| 3. | Lőcsei Tibor - Lőcsei Tiborné | 18 |
| 4. | Ürögi Lajos - Tóth Tamás | 20 |
| 5. | Takács Róbert - Bicskei László | 21 |
| 6. | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 21 |
| 7. | Kovács Krisztián - Bojtár Attila | 21 |
| 8. | Mártai Péter - Patai Sándor | 25 |
| 9. | Rácz Nándor -Nagy Nándor | 25 |
| 10. | Bicsár János - Fülöp Attila | 26 |
Az azonos pontszámok esetén a két fordulóban fogott nagyobb összsúly döntött.
Számunkra természetesen visszaesésnek számít az eredmény. Ennek ellenére nem vagyunk csalódottak, hiszen a hatodik hely sem számít rossz eredménynek. A jövő évi versenyen legalább van min javítanunk!
