Ami a szezonzáró maconkai versenyt illeti, sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán megtartható lesz-e az ország talán legnagyobb hagyományokkal rendelkező pergető versenye. Az elmúlt hónapok aszálya miatt korábban kritikusra csökkent a tározó vízszintje, de szerencsére - miként a Haldorádó is beszámolt róla - ezt a problémát is sikerült leküzdeni. Mire elérkezett november 7. napja, a forradalom régmúlt ünnepe (talán emlékszünk még) helyett a már újra jól meghorgászható víznek örülhetett a mezőny, jó fogásokban reménykedve. Ez is összejött szerencsére!
Az alacsonyabb vízállás miatt az idén csak limitált nevezést fogadtak el a rendezők, a korábbi negyven-negyvenöt csapatos indulás helyett ebben az évben harminc-harminc csapatra korlátozták a két selejtező mezőnyét. Így nem csoda, hogy már hetekkel ezelőtt betelt a kvóta, és bizony sokan lecsúsztak a lehetőségről. Majd jövő ősszel!
Így is talán az eddigi legerősebb csapatok jelentek meg a sorsoláson, ahol az ajándékcsomagok és a számozott mellények átvétele után megtörtént a szabályok ismertetése is. Ezek alapján horgászni csak a tározó erre kijelölt belső területein, a másik csapattól és a parttól is legalább 25 m távolságban, rögzített csónakból és más versenyzők zavarása nélkül, egyetlen kézben tartott bottal volt szabad. E horgászhely a kijelölt pályán belül a verseny ideje alatt tetszőlegesen változtatható, és a csónakban bármennyi felszerelt bot lehet. Halradart használni Maconkán konzekvensen tilos, és bizony csak evezővel lehetett boldogulni. Szerencsére idén nagyobb szél nem tréfálta meg a gyakorlatlanabb versenyzőket.
Bármilyen pergető módszer és műcsali megengedett volt, de csak egyetlen csalival szerelt lehetett a bot. Csak a szabályosan fogott, azaz nem a kívülről akadt ragadozó halakat számították be a csónakon közlekedő, telefonon értesítendő helyszíni mérlegelők az eredménybe. A verseny tisztasága érdekében a fogás tényét a rendezőség felé azonnal jelezni kellett, mert a le nem jelentett fogás nem is kerülhetett mérlegelésre. Addig pedig a halakat - melyek kiemeléséhez minden esetben merítőszákot kellett használni - kíméletesen élve kellett tartani, természetesen.
A versenybe beszámított a csuka, a süllő, a balin, a sügér, a kősüllő, a domolykó, valamint a fekete sügér fogása. Erről azonban - miként később kiderült - e hétvégén csak az első négy faj képviselői értesültek. Minderre egyébiránt öt óra állt rendelkezésre. Itt kell megemlítenem, hogy mióta a versenyen a harcsa nem értékelhető, látványosan csökkent a külső akadások száma a más fajok, így a már lelassuló nagy pontyok esetében is... A krónikás másik megjegyzése, hogy továbbra sincs letesztelve a víz igen jelentős balinállománya, pedig aki egyszer megtalálja a kulcsot, az a versenyt is eldöntheti!
A vízállás okán ezúttal nem a kikötőből indult el a szokásos látványos evezősverseny, hanem a homlokgát kis félszigetéről. Hamarosan szétterült a mezőny, inkább a legmélyebb és a partközeli szakaszokat preferálva. Talán a helyismeret hiányára is írható, hogy a Zagyva medrének törésvonalán kevés volt a próbálkozó, de a túl sekélynek ítélt vízterületektől is "fáztak" sokan. Szerintem feleslegesen...
Mindenesetre hamar beindultak a fogások, volt aki az első(!) dobásra csukát akasztott. A két nap időjárása eltért egymástól, és ennek a fogásra is volt kihatása. Szombaton beálltabb időjárás, vasárnap melegfront és eső. Meglepő volt az is, hogy a telepített kis csukák a vártnál kevésbé ettek, viszont a törzsállomány nagyobb csukáinak és süllőinek aktivitására az egyik nap sem lehetett igazán panasz. Érdekességként egy-két nagyobb balin és néhány "huszoncentiméteres" sügér jelentkezett be még az első napon.
Néhány mondat az értékelésről. Minden kifogott hal 10 pontot, illetve ezen túl minden cm 1 pontot ért. (Pl.: 1 db 62 cm-es hal 10 + 62 pont = 72 pont). A forduló erősorrendje az így szerzett pontok alapján dőlt el. Pontegyenlőség esetén a több halat fogott csapat lehetett a kedvezményezett, még azonos darabszám esetén a legnagyobb hal a döntő. Válogatónként pedig az első 10 csapat juthatott be a döntőbe. Amennyiben nem lett volna 10 értékelhető csapat, akkor jöhetett volna a sorsolás, amely minden rendező rémálma.
Ma már örvendetes módon igencsak megszaporodtak a pergetőversenyek, több fordulót ölel fel az országos bajnokság is, "természetesen" Maconkán kívül... Így szerintem kiemelten fontos, hogy a vízkezelők a ragadozóállományt is karbantartva valódi versenykörülményeket teremtsenek, adott esetben az önreklám, vagy csak az önámítás helyett... Szerencsére Maconkán újra bőven volt fogás, így az elengedhetetlenül jelenlévő szerencsefaktor mellett jelentős lehetett a valódi tudás szerepe is.
Az első selejtezőben a résztvevők 123 darab értékelhető halat fogtak, többségükben csukát, de nagy számban süllőt is zsákmányoltak. A szombat hosszra legnagyobb hala egy karcsú 94 cm-es csuka (6,10 kg) volt, mely a dunaharaszti Farkas Attila - Borsos Gábor duó pontjait növelte, azonban nekik még ez is kevés volt a döntőbe jutáshoz! Ugyanez az eset esett meg Veszprémből Nagy Zoltánnal (csapattárs: Jamniczky Rozália), aki 92 cm-es és 7,00 kg-os csukája mellé hiába vonultatott fel még két kisebb krokodilt. Szintén nem járt sikerrel a jászladányi Forgó András - Forgó Péter team sem, akik egy csuka, majd egy 49 cm-es süllő után egy 64 cm-es fogast mérlegeltek, és pár percre rá ezt is túlszárnyalva pedig egy óriási, 7,10 kg-ot nyomó süllőt szákoltak, ám ez esetben kívülre akadt a horog! Fair play, ám micsoda balszerencse?
E napon az első helyen továbbjutó Takács László - Fürtös Attila páros tizenkét fogott hallal (628 ponttal) kiemelkedett a mezőnyből. Ám vannak hölgy versenyzői is a döntőnek, a Takács Ildikó - Vári Hajnalka szigetszentmiklósi páros bravúros horgászattal, dacolva a barátságtalan idővel, hat halat fogva a hatodik helyen, megérdemelten jutott tovább.
A második napi, vasárnapi esős selejtezőt a kecskeméti Gábris Kornél - Kovács Gábor nyerte gyönyörű süllőkkel (50-72 cm!) és egy db méretes csukával (9 fogott hal, 618 pont). A második Kaszás Tibor - Vincze Zoltán (Zalaegerszeg) párosnak ehhez 11 hala is kevésnek bizonyult, Ők 558 ponttal lettek a másodikak. Itt a legnagyobb hal a vácdukai Cseri Krisztián 85 cm-es csukája volt, amely közel öt kilogrammot nyomott (pontosabban húzott) a mérlegen.
Ami még kimaradt a tudósításból: Mindkét nap a szokásos finom és meleg(!) csülkös babgulyás, a barátság, a verseny izgalma és a búcsúzás a visszatérés reményében.
Íme egy kis statisztika!
A 2 forduló együtt:
összesen 206 db - 9103 cm - 44,2 cm/hal
átlag: 3,49 db hal/csapat
legnagyobb hal - csuka 94 cm
140 db csuka
60 db süllő
3 db balin
3 db sügér
Legjobb csapateredmények:
11 csuka 36-53 cm + 1 balin 43 cm
11 csuka 36-53 cm
8 süllő 50-72 cm + 1 csuka 61 cm
5 süllő 36-47 cm + 4 csuka 33-40 cm
Végül még két kép, melyek talán a legjobban visszaadják a szombati versenyhangulatot:
Az első selejtező eredményei itt érhetők el. (pdf)
A második selejtező eredményei itt érhetők el. (pdf)
A döntő mezőnye:
| Rsz. | Csapat | Település |
| 1 | Takács László-Fürtös Attila | Szigetszentmiklós |
| 2 | Gábris Kornél-Kovács Gábor | Kecskemét |
| 3 | Medgyasszai Csaba-Kiss Gyula | Budapest |
| 4 | Kaszás Tibor-Vincze Zoltán | Zalaegerszeg |
| 5 | Rohács Péter-Makó Krisztián | Debrecen |
| 6 | Püsök Béla-Simon Mihály | Vácduka |
| 7 | Tóth László-Szegi Zoltán | Szentes |
| 8 | Tóth István-Sztefanics Zoltán | Keszthely |
| 9 | Dr. Balogh Imre-Papp Péter | Debrecen |
| 10 | Greff Tamás-Kelemen György | Verőce |
| 11 | Takács Ildikó-Vári Hajnalka | Szigetszentmiklós |
| 12 | Lukács István-Nagy Attila | Makó |
| 13 | Molnár Vilmos-Vogel Balázs | Leányfalu |
| 14 | Vincze Ádám-Cseppentő Péter | Tar |
| 15 | Horváth Zoltán-Kéri Kornél | Budapest |
| 16 | Simon Zsolt-Cseri Krisztián | Vácduka |
| 17 | Varga István-Pavlitzky Péter | Pákozd |
| 18 | Bársony József-Papp Zoltán | Pécs |
| 19 | Hábel Gábor-Kállai Tamás | Budapest |
| 20 | Juhász Béla-Vígh Miklós | Jánoshida |
| 21 | Józsa Imre - Hadusovszky R. |
A november 21. napján, szombaton megrendezendő döntőben még nagy harc várható, mert a selejtezőkön nyertes, azaz továbbjutó csapatok az elért helyezési számukat magukkal viszik a döntőbe, amely majd kétszeres súlyszámmal számít be a végeredménybe. Mindemellett az eltelt héten az esőzések hatására a tározó újra elérte a maximális üzemvízszintet, így újra lehet a nádasoknál is majd próbálkozni!
Persze ha a halak is úgy akarják! Szerintem ez (is) a szép a horgászatban, a jövő édes, ám sokszor kiszámíthatatlan ígérete...
