Mohó amurok

Mohó amurok

A pontyhorgászok jelentős részét csak az a bizonyos egy hal megfogása hajtja, ösztönzi, a kisebb fogásokat gyakran hagyják figyelmen kívül, pedig néha nagyon jó érzés, amikor csak úgy élvezzük a horgászatot és nem a hőn áhított nagy hal megfogásáért küzdünk. Pont egy ilyen reggeltől estig tartó „örömpecára” invitáltam páromat, aki egyre több időt tölt velem a vízparton, és szerettem volna, ha sok szép élményben lenne része, ezzel is elősegítve a horgászat iránti elkötelezettségét.

Helyszínül egy olyan vizet választottam, mely nem híres kapitális halairól, viszont a kisebb, csupán néhány kilogrammos amurokból és pontyokból jelentős állománnyal rendelkezik, így minden adott volt egy szórakoztató élménydús horgászathoz.

Mindkettőnknek vásároltam napijegyet, ezért lehetőségünk lett volna akár négy bottal is horgászni, de úgy döntöttünk, elegendő lesz a három is, mely kényelmesen elfér egy állványon. Így nem szükséges még egy rod-podot magunkkal cipelni, ugyanis a tó területére nem lehet gépjárművel behajtani, a felszerelésünket be kell hordani, ami a halvédelem szempontjából nem biztos, hogy hátrányos. Először bedobtuk a szerelékeket három különböző ízvilágú csalival. Még sosem horgásztam itt, nem tudhattuk előre, hogy melyik csali mellett teszik le a halak a voksukat. Egy botra 11 mm-es Quatro Pop Up bojlit tettem fokhagymás ízesítésben, egyre egy bevonatos oldódó Black Squid bojli, míg a harmadik botra egy szem bevonatos oldódó Big Fish bojli került. A meghorgászandó távolság nem volt túl nagy, így a pasztaólmokkal is könnyedén megdobtuk azt.

Egy kis reggeli testmozgás!:)
Hihetetlen, szinte azonnal kapás
Az első vendégeink egyike

A 6,5 hektáros tó közepén egy sziget húzódik. Ennek bal sarkát választottam az etetés helyszínének, ahová dobócsővel és Spombbal jutattam be a csalogató anyagokat. Nem alakítottam ki nagy etetést, hiszen tizenkét órát terveztünk horgászni, így inkább a többször kevesebb technikát használtam, mely szerint nagyjából kétóránként dobtam 3-4 rakétányi csalogató anyagot a sziget sarkához. Az alapozáshoz egy csomag Tejsavas 4X Mag mixet, valamint egy-egy marék oldódó Black Squid és Big Fish bojlit kevertem össze. A bedobást követően nagyjából 30-40 szem oldódó Big Fish bojlit csöveztem az etetésre Talán 20 szemnél járhattam, mikor az első kapás megérkezett. Hamarosan egy körülbelül három kilogrammos amur körvonalai bukkantak fel a merítő előtt. A halat a part mellett mintha kicserélték volna, méretét meghazudtoló módon küzdött, majd öt percig kellett fárasztani, mire Barbi meg tudta szákolni.

A két különböző ízvilággal rendelkező csali, melyekben bíztam
A Spomb nagy segítség a parti etetés folyamán
Irány a sziget sarka!

Boldogan nézegettük a gyors fogást a pontymatracon, mikor még egy kapásjelző hang figyelmeztetett, hogy itt bizony ma horgászni kell! Gyorsan visszaengedtem a halat, addigra párom már felvette a kontaktust az elkövetővel és boldogan fárasztotta a következő amurunkat, mely szinte az előző testvére volt. Ezt követően sorban fogtuk felváltva a mohó amurokat, melyek hatalmas étvággyal fogyasztották az általunk bejutatott csalogatóanyagokat.

Csak jöttek és jöttek…
Ritka csendélet
Párom nagyon élvezte az amurok fárasztását

A déli hőségben valamelyest csökkent a kapások intenzitása, hiába etettem rá, érezhető volt a lassuló tendencia. Nagyjából három órakor változott a helyzet, innentől ismételten rendszeressé váltak a kapások. Még egyszer ráetettem dobócsővel, hogy ott tudjuk tartani az érdeklődő halakat. A tőlünk balra eső partszakaszon is horgászott egy nagyobb társaság, akik csupán húsz méterre dobhattak a mi etetésünktől, ezért számunkra nagyon meglepő volt a tógazda nap végén feltett kérdése, miszerint sikerült-e valamit fogni, mert rajtunk kívül csupán egy amurt fogtak ezen a napon. Kicsit értetlenül álltunk a dolog előtt, hiszen ha ilyen az, amikor nem eszik a hal, akkor mi lehet, amikor igazán táplálkozik?!

Egy ritka pontyocska. Ezúttal nem ők uralták az etetésünket
Az egyszerű szerelékem kellékei
Az etetésről könnyedén le tudtam húzni a megakasztott halakat, de…

Mire a nap is leért a túloldali fák takarásába, a mi horgászatunk is a végéhez közeledett. Azt hiszem, kellemesen elfáradva, de élményekkel gazdagon vágtunk neki a hazaútnak, hiszen összesen harmincnégy kapást sikerült elérnünk. Ebből kettő hal fárasztás közben leakadt, három pontyot, illetve huszonkilenc amurt sikerült matracra fektetnünk. Ezek bár nem voltak kapitális példányok - hisz a legnagyobb amurunk sem lépte át az öt kilogrammot -, jól szórakoztattak bennünket, és ami számomra a legfontosabb, párom még a hazavezető úton megkérdezte, „Mikor megyünk legközelebb horgászni?”.

Adódhat a kérdés, nem zavart-e, hogy szinte csak amurt sikerült fognunk? Aki ismer, az tudja, hogy nagyon szeretek erre a halra horgászni, ezért őszintén mondhatom, hogy egyáltalán nem volt hiányérzetem. Hogy visszatérek-e? Szinte biztos, mert kíváncsi vagyok, hogy vajon mekkora halakat rejt még ez a csodálatos kis tó.

… a part közelében már keményen küzdöttek
A nap utolsó fogása

Írta: Haskó Tamás
Fotó: Turzai Barbara, Haskó Tamás, Nagy Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: