Balaton, itt kezdődik és itt teljesedik ki számomra a pontyhorgászat! Ez az a víz, amely minden alkalommal próbára tesz, de mindig tanít, és ad valamit. Egy nagyon tanulságos év van mögöttem, amelynek végéhez közeledve kedvenc vizem új egyéni rekordommal és egy felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg. Ilyen, amikor értelmet nyer a kitartás és sok vízparton töltött nap. Egy nagyon hosszú útnak ez még mindig csak egy állomása, de egy pillanatra, a képeket nézve, megáll az idő. Fogadjátok szeretettel az eddigi legértékesebb fogásom beszámolóját!
November derekát írunk, számomra ez az igazi nagyhalas időszak. Egyre hosszabbodnak az éjszakák, kiürülnek és elcsendesednek a vízpartok. Köd borítja be a hajnali tájat, a legnagyobb pikkelyes barátaink pedig készülnek a télre. Imádok ilyenkor horgászni, nagyon szeretem a természet csendjét, amikor a mindent elborító ködben csak néhány varjú és sirály hangját lehet hallani. Aki szokott horgászni ilyenkor a magyar tengeren, az biztosan érti, miről beszélek…
A helyszín ezúttal Balatonfenyves, egészen pontosan a K19 – Balaton-parti nyaraló és Horgászház. Két túrát terveztem ide a késő őszi időszakra, egy hétvégét és egy valamivel hosszabb, többnapos horgászatot. Utóbbiról essék szó később, de annyit elárulok, hogy akkor egy nagyszerű filmet is forgattunk számos szép hallal!
Az időzítés sem volt véletlenszerű, október utolsó napjaiban érkeztem egy nagyon ígéretes front után, mondhatni, tökéletes nagyhalas időben. Éreztem, hogy valami történni fog, de ami ezután történt, arra még álmomban is csak merészen gondoltam…
Mivel érkezésemkor viharjelzés volt érvényben, a szerelékek összerakásával kezdtem a dolgokat, szerencsémre pedig mikorra ezekkel végeztem, már mehettem is vízre feltérképezni az ismeretlen területet előttem. Az horgászatra szánt idő rövidsége végett, valamint azért is mert már sötétedett és benne jártam javában a kapásidőszakban nem szerettem volna sokat vízen lenni. Szonár és tapogatórúd segítségével másfél óra alatt megtaláltam azokat a részeket, amiket kezdetben jónak gondoltam. Az egyik szerelékem egy nagyon jó textúrájú iszapra került, a másik pedig egy kisebb tereptárgy mellé, amelyet már szépen belepett a kagyló. Csalik tekintetében mindent egy lapra feltéve kizárólag az idén kedvencemmé vált Krill Force golyókat vittem magammal. Mindkét botomon szimpla 24 mm-es fekvő csalival kezdtem meg a horgászatot.
Nagyon hamar visszaigazolást kaptam arról, hogy jó helyeket kezdtem horgászni, és a csalik is működnek. Egy órán belül sikerült fognom egy 13 kiló körüli pikkelyest, és amíg fárasztottam ezt a halat, a másik botomon is kapás jelentkezett, azonban mire csónakkal odaértem, a hal már sajnos meglógott. Pontyok kontra én 1:1. Nem szeretek halat veszíteni, ki szeretne… Visszatettem mindkét horgomat a helyére és vártam kíváncsian, az éjszaka mit tartogat még számomra. A légnyomás 1013-ról szép lassan kúszott fel egészen 1018-ig. Az eső már elállt, borús, sötét és hűvös este volt. Gyengén lengedezett a délies szél, szinte minden adott volt.
Nem sokkal 8 óra után érkezett a következő kapás, sokat nem kellett várni rá. Ismét az iszapos területet őrző, jobbos botom piros jelzője szólalt meg. A gyenge ejtés utáni folyamatos húzás tudatta velem, hogy ez már komolyabb játékos lesz. Már ilyenkor sejteni lehet, hogy jobb halról van szó, ezért sietve szálltam csónakba. Amikor az előtétzsinór csomója beérkezett és először vettem fel a kontaktot a hallal, már éreztem a súlyát, a mozgását. Azonnal tudtam, hogy eljött a pillanat, amelyre egész évben vártam, de amikor megláttam a hátát… na, akkor kezdett el igazán a torkomban dobogni a szívem. Remegő kézzel nyúltam a merítőért és esélyt sem adva az óriás pikkelyesnek még a víz alatt megmerítettem, amint a csónak mellé tudtam húzni. Nagyon jellegzetes hal volt, csonka farokúszója és különleges pikkelymintája azonnal elárulta kilétét. Bármilyen furcsa is ez, de már a merítőben tudtam, hogy melyik halról van szó. Láttam már róla korábban képeket és azt is tudtam, hogy tavasszal 26 kiló felett mérlegelték… Annyira gyorsan történt minden, szinte időm sem volt felfogni, mi történt. Örömkönnyekkel küszködve, az új egyéni rekordommal a mérlegelőben indultam a part felé. Egyből hitelesített mérés és a kötelező halőri bejelentés következett. A mérleg 27,650 kg-nál állt meg, leírhatatlan érzések kavarogtak bennem.
Nagy Olivér barátom az esti órák ellenére hamar megérkezett hozzám, hogy segítsen szép képeket készíteni, amit ezúton is köszönök neki! Rövid időn belül már engedtem is vissza az eddigi legértékesebb fogásomat. A sekély víz miatt legalább 200-250 métert sétáltam be, már majdnem befolyt a melles csizmámba a víz, akkor engedtem útjára csak útjára a fantasztikus tövest. Magabiztosan, szinte azonnal kiúszott a kezemből. Szerintem hamarosan ő is átlépi a 30 kilós határt!
Nehéz egy ilyen hal és pillanat után bármit is írni, illetve visszatérni a horgászathoz. Ennek ellenére igyekeztem minél előbb visszavinni a szerelékemet a helyére, hátha sikerül még elcsípnem egy-két szép halat. Közhelyesen hangzik, de ha a horgászat végéig néma marad a jelzőm, az sem érdekelt volna. Ennek ellenére azért a hátralévő időben még sikerült fognom néhány szép halat, többek között három darab 15 kiló felettit is. Ezeket már partra sem vittem, volt, amelyikre kíváncsiságból a csónakban rámértem, de egytől egyig nyomban engedtem is vissza őket.
Írtam már róla korábban, hogy a Balaton és a halak szokásai is folyamatosan változnak, nekünk, horgászoknak pedig ehhez kell megtanulnunk alkalmazkodni. Akkor lehetünk sikeresek, ha megértjük e változásokat okozó tényezőket és találunk rájuk megoldást. Nekem erről szólt az idei évem, nehéz és nagyon tanulságos horgászatok vannak mögöttem kevés igazán nagy hallal. Ez viszont a Balaton, amely – akárcsak az élet – egyelőre játszik, de idővel minden erőfeszítésért kárpótol!
Ez volt hát az én 2025-ös évem legszebb pillanata, valamint új egyéni rekordom története.
Balatonfenyvesi horgászataim viszont ezzel nem értek véget, mint arra a bevezetőben is utaltam, nem sokkal később visszatértem ide. De erről egy következő írásban, illetve film formájában is részletesen beszámolok majd…
Köszönöm, Balaton! Ave, Pelso!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Nagy Olivér, Jakab Boldizsár, Szoják Benedek
