Minden évben a Balatonon indítom a szezont, ott, ahol lassan két évtizede minden kezdődött… Nálam ez már sok éves hagyomány, amit idén sem szerettem volna megtörni! Minden évre megannyi új kihívást és célt tűzök ki magamnak, de ami a legfontosabb, hogy minden túrát jobb és tapasztaltabb horgászként zárjak, mint ahogyan elkezdtem azt. Minden év és minden horgászat más, sosincs két egyforma szituáció. Akkor tudunk igazán sokoldalú, jó horgásszá válni, ha megtanulunk ezekhez alkalmazkodni. Mindig új kihívás elé tud állítani minket a magyar tenger, ezért volt különleges számomra az idei március is…
Az idei tavasz nagyon izgalmasan indult. Idénre már szinte teljesen sikerült odáig eljutnom, hogy a horgászat és az azzal kapcsolatos teendők jelentik a főállásomat itt, a Balaton partján. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy ezt ki is használom márciusban és amennyit csak tudok, vízparton leszek.
A hónap elején kezdtem a horgászatot Kiss Levi barátommal kiegészülve. A helyszín mindkettőnk számára ismerős volt már, hiszen sokszor horgásztunk már Szigligeten. Egy ilyen hosszú horgászat nagyon alapos felkészülést igényel, így erre nem sajnáltuk az időt.
A túra kezdetekor minden éjszaka vastagon fagyott, a víz hőmérséklete épphogy karcolta a négy fokot. Az eredmény ezzel arányos is lett az első másfél hétben. Minden kapásért kőkeményen meg kellett dolgozni és a végletekig visszafinomodni, ugyanis a rendkívül hideg vízben szinte csak pár szem csalit csíptek fel a halak. Pár szem etetés mellett az egyik hideg vízi kedvencem, a Monster Hard Fűszer Máj jelentette a megoldást. Ebből egy szemet kínáltam fel, néha pop-uppal, néha parafarúddal kikönnyítve. Végül pár kisebb testű ponty és egy meglepetés harcsa mellett sikerült két 15 kiló feletti pontyot fognom, ami alapból nem kiemelkedő eredmény, de a körülményekhez képest nagyon örültem neki.






Március közepén egyetem és egyéb elfoglaltságok miatt tartottunk egy pár napos „pihenőt", amire már mindkettőnknek nagy szüksége volt. Ennek köszönhetően március utolsó hetét kipihenten és újragondolt stratégiával tudtuk megkezdeni. Itt már Levi is behúzós módszert alkalmazott, így már négy bottal tudtuk meghorgászni az előttünk lévő ígéretes részeket. Elengedtük a korábban horgászott helyeket és a nulláról építettük újra a horgászatunkat. Ennek hamar meg is lett az eredménye. Az időjárás is sokat javult e pár nap alatt, és a radaron is jól látszott, hogy megjelentek előttünk a halak. Vízbe került sötétedésre mind a négy szerelékünk, és egy jóízű vacsora mellett ünnepeltük, hogy újra a parton lehetünk.





Mindketten elfáradtunk a pakolásban, így nem bántuk, hogy hajnalig csendben maradtak a jelzőink. Pirkadat előtt viszont megindultak az események, rögtön egy 15 kg körüli pikkelyessel kezdtem a horgászatot, amelyet hideg hajnal miatt csónakból visszaengedtem. Miután teljesen kivilágosodott, ismét vízre szálltunk és picit még finomítottunk a megjelölt helyeinken. Összesen nyolc helyet jelöltünk meg, amelyeket közösen etettünk és felváltva horgásztunk meg. Nagyon változékony időjárást jósoltak egész hétre, így ki kellett használnunk a még szélcsendes órákat. Horgászatunk taktikája az volt, hogy 4-4 helyet jelöltünk meg, ezek között voltak egészen partközeli pályák és maximum távon, 350 méteren elhelyezett bóják is. Három csalira szűkítettük a választásunkat, az alap a Krill Force termékcsalád volt, amely nagyon jól működött a 10 fok körüli vízben, de a Monster Hard Fűszeres Májjal és Max Motion Fűszeres Vörös Májjal is nagyon szépen fogtuk a pontyokat.



Mint említettem, nagyon változékony időjárást jósoltak az egész horgászatra szánt hétre. Amíg nem volt szél és egyenletes volt az idő, a kapásaink 90%-a éjszaka érkezett, viszont amint megérkezett a tomboló szél és az eső, már napközben is szép számmal érkeztek a kapások. Fontos, hogy márciusban nincsen még viharjelzés a Balatonon, így saját felelősségre bármilyen időben vízre lehet szállni. Ez részben pozitívum, de egyben óriási felelősség is, mindenki döntsön felelősségteljesen, az egészség és a biztonság legyen mindig az első szempont!







Amiről még nem esett szó, az a használt felszerelés és a szerelékek. Nos, a szerelékekről és előkékről már rengeteget írtam a balatoni horgászataim kapcsán. Azokon nem változtattam most sem semmit, viszont amiről külön szót ejtek, az a bot és az orsó. Tavaly és idén is nagy megelégedéssel használtam a By Döme Black Edition botokat, különösen nagy kedvencem lett a 3 méteres behúzós verzió. Tavaly év végén megérkeztek a Black Edition orsók is, így teljes lett a szett. Feszegettem e felszerelések határait, de amellett, hogy nagyon szépen dolgoznak, rendeltetésszerű használat mellett tönkretehetetlenek. Fogtam velük rengeteg pontyot, sőt 20 kiló feletti harcsát is! Bátran ajánlom mindenkinek!



Szinte folyamatosan fogtuk a halakat, darabosakat is, minden működött, amit kitaláltunk, de az igazán nagy váratott magára. Egyszerűen van olyan, amikor szinte minden működik és közben mégsem. Egy nagyon érdekes és tanulságos horgászat volt ez. Egy olyan helyen horgásztunk, ahol az elmúlt években többször is voltunk már és azt feltételeztük, hogy ismerjük. Hát, ehhez képest semmi nem működött, ami a korábbi években szép halakat eredményezett. Ez is bizonyítja, hogy folyamatosan változnak a vizeink és okosodnak a halak is. Nekünk pedig folyamatosan fejlődnünk kell és megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. A sors fintora, hogy mindketten utolsó reggel, szinte már pakolás közben fogtuk meg a legnagyobb halainkat. Két gyönyörű 20 mínuszos hallal zártuk ezt a túrát.


Meg kell tanulni a helyén kezelni ezeket a sikereket vagy épp „kudarcokat". A kilók csak számok, valójában nem ezen múlik egy horgászat sikere. Az élet és a Balaton is egyelőre játszik, legközelebb tudom, hogy duplán fogja visszaadni, én pedig sosem adom fel! A nap végén pedig azt jegyzik, hogy jobb horgászként tértem-e haza egy túráról, mint ahogy oda érkeztem.
A nagyponty-horgászat egy soha véget nem érő út, ahol a határ a csillagos ég…
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Kiss Levente, Szoják Benedek