Írásom első felében azzal köszöntem el tőletek, hogy kapva kaptam az alkalmon és korán reggel összecsomagoltam, majd elindultam a tó hátsó részébe. Nem először nyúlok ehhez a megoldáshoz, hiszen az már többször bebizonyosodott, hogy napsütéses időben a koik előszeretettel sütkéreznek a tó hátsó részében, mely egyben a víz legsekélyebb része is.
Fontos változtatás volt a helyen kívül, hogy több olyan dolgot is finomhangoltam, amelyek szemmel láthatóan nem működtek. Ide tartozik az előkém és az is, hogy milyen módon igyekeztem becsapni a halakat. Számomra sokszor evidens, hogy ha bages módszerrel horgászom, akkor az előke a lehető legrövidebb, ami lehet 6-8 centiméter is. Ennek nagyon egyszerű oka van. Több alkalommal is említettem, hogy ez a technika sokban hajaz a feederesek körében leginkább alkalmazott method technikára. Egy falat minőségi etetőanyag (pellet, felezett bojli stb.) a PVA tasakba és egy rövid előke, melyre, ha rászív a ponty, nincs menekvés. Egy hosszabb előke nagyban megnövelné a rontott kapás lehetőségét, ezt szerettem volna kiküszöbölni. De amint a mellékelt ábra is mutatja, ez most nem hozott túlzottan sok eredményt az alap helyemen, így egy általam kedvelt megoldáshoz, a German righez nyúltam. Fontos különbség az előző előkékhez képest, hogy fluorocarbon zsinórból készítettem:
A bemutatott, aromás pelletkeveréket is elhagytam, törekedtem a minimális figyelemfelkeltésre. Ennek megfelelően a helyi pellettel húztam be a szerelékem etetőhajó segítségével. Ekkor még természetesen nem tudtam, hogy ez sikerre vezet-e, viszont úgy gondoltam, hogy nincs vesztenivalóm, így nagy reményekkel vártam a kigondolt módosítások eredményét.
Megemlítek pár gondolatot a tavon található halkímélő eszközökről, felszerelésekről is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak ezek a kellékek. A Kiskorpádi Szigetestavon maximálisan figyelnek erre Misiék. Itt adott ahhoz minden eszköz, hogy a szigorú szabályokat be is lehessen tartatni. A halak nevében is mondom, hogy ez a helyes gondolkodás.
Épp delet ütött az óra, mikor megérkezett az első kapásom. Hatalmas, húzós kapás volt a balos botomon, szinte felrobbant a jelzőm. Nagyon jó volt végre halat fárasztani. Az első percekben már éreztem, hogy jó hallal van dolgom, és ez a fárasztás végeztével be is bizonyosodott. Egy hibátlan, pocakos spanyol pikkelyes ponty lett az átköltözést követő első halam.
Sok idő nem telt el, és már a következő hallal küzdhettem meg. Nagy vágyam volt, hogy ezen a horgászaton is sikerüljön legalább egy méretes koit matracra fektetni. Jelentem, összejött. A hal, melyet sikerült pár fotó erejéig kézben tartani, a Napsugár nevet viseli:
Mi volt a közös ebben a két halban? A Monster Magnum csalik megjelenése óta nem volt olyan túra, amikor ne lett volna nálam ebből a típusból. Ez egy két részből álló, kívül oldódó réteggel, belül pedig főzött maggal rendelkező csali. Vízhőfoktól függően a külső réteg akár 2-3 órát is kibír, a belső, kemény mag pedig 72 órát. Több olyan íz volt, melyek akár egy egész túrán sorra hozták a szebbnél szebb fogásokat. Tavaly ilyen volt a Tonhal és Szúnyoglárva (erről is bővebben beszámoltam egy írás formájában, Baráti találkozó a vízparton címmel). Idén viszont egy új íz került a szortimentbe, melyben nagy szerepe volt csapattársamnak, Rokolya Péternek. Ez az íz és csali a „Fire Tiger” nevet kapta. Két fő alkotóeleme a bors és a barack. A dobozt kinyitva egy élénkpiros és nagyon kellemes, édes illatú csali tárul elénk.
Ahogyan azt az előző írásban említettem, az időjárás minden tekintetben próbára tette a horgászokat az idei tavaszon. Számomra az utolsó éjjelre egy kiadós hidegfront jutott, mely nagyon komoly éjszakai mínuszokat eredményezett. Sok jóra nem számítottam, hiszen az ilyen jellegű, kisebb területű tavakon egy markáns hidegfront ebben az időszakban többször jelent rosszat, mint jót. A botok azért a helyükre kerültek, és egy általam kedvelt vendéglőből rendeltem magamnak vacsorát:
Talán még csak pár perce állhattam neki az evésnek, de már jelentkezett is az első hal. Bevallom, kicsit meg is lepődtem, hiszen ekkorra már -3 fokot mutatott a hőmérő, a nappali melegeket követően.
Talán még fel sem ocsúdtam az előző hal megfogását követően, máris elsült a másik botom, majd szinte vele egy időben a harmadik is. Ekkorra már csak egyedül horgásztam, a srácok hazamentek, így kénytelen voltam egyedül megoldani a helyzetet. Sikerült! Meglett mindkét hal, és a halőr – Kovács Levente – segítségével készülhettek is az újabb fotók:
Ám ezzel még nem ért véget sem az éjjel, sem pedig a horgászat. Kettő darab gyönyörű hal tette kerekké ezt a túrát számomra:
Bevallom őszintén, hogy a horgászat eleje erősen aggasztott és nem hagyott nyugodni, hogy miért is ennyire inaktívak a halak előttem. Első körben befolyásoló tényezőként az időjárásban kerestem a választ, ezt az előre beígért, markáns hidegfront érkezése is alátámasztotta. E horgászat újfent fontos tanulsága viszont az volt, hogy ha van rá lehetőség, legyünk mobilisak. Ne féljünk változtatni, akár helyet is egy adott horgászaton belül! Miért is ne? Az én példám is jól mutatja, hogy sokszor ez hozza meg a várt eredményt és a szebbnél szebb halakat.
Zárom is mondandómat, megköszönve, hogy elolvastátok ezt a kétrészes beszámolót. Emellett egy apró kéréssel fordulok ismét hozzátok. Sokat segítene nekem, ha az írásaim mellett rövid videós beszámolóimat is követnétek, melyeket főként a TikTok felületemen osztok meg. Hálás lennék, ha minél többen követnétek ott is a munkásságomat, „erikthedevil88888” néven megtaláltok. Köszönöm, sziasztok!
Írta: Ördög Erik
Képek: Kiskorpádi Szigetestó „Koiország”, Kovács Levente, Ördög Erik
