Korábban már több ízben jártam ezen a holtágon és szerettem volna egy igazán nagy pontyot is fogni itt, ezért idei egyik célom volt ezt megvalósítani. Zömében rövidebb horgászatok álltak rendelkezésemre és elsősorban a tavaszi időszak, így ezt az epizódot most ennek szánom, folytatódjon hát a „Kákafoki kalandok”!
Bevezető:
Többször horgásztam már itt, de mint mondtam, kisebb pontyokat sikerült fognom, illetve pár szebb amurt. Vágytam egy igazi kákafoki mohás hátúra, tudtam, ha nem is sok, de van a vízben, a legjobb évszak pedig becserkészni a tavasz!
Kákafoki-holtág:
A holtág partvonala a települési környezetekben nagyrészt beépített, azon kívül nádassal szegélyezett. A mederviszonyok változóak, közepes a feliszapoltság, a kanyarokban mélyebb mederrészek is találhatóak, jellemzőek a nyári vízszint alatti padmalyos partoldalak. A holtágnak tavasztól őszig folyamatos a szivornya rendszerű vízcseréje, ami állandó, de gyenge vízmozgást biztosít. A holtág kiemelt turisztikai jelentőséggel rendelkezik, partvonalán számtalan hétvégi ház, üdülő kínál szállás- és üdülési szolgáltatásokat. Kapitális egyedeket tekintve jónak mondható a halállománya, amurjai országosan híresek, nem ritkák a 20 kg feletti példányok, de fogtak már 30 kilós egyedet is. Emellett megemlítem a szép pontyokat és a kuriózumnak számító fekete amurokat, melyből fogtak már 40 kilogramm felettit is.
Taktika:
Március elején volt az első horgászatom itt, és mivel a vízhőmérséklet még a 8 fokot is csak karcolta, a sekélyebb területeket nem erőltettem, kizárólag a medret vallattam, a mélyebb és iszaposabb részeket. Nem akartam igazán kis pontyot fogni, így úgy gondoltam, a darabosabb halak onnan fognak érkezni – ezt az elvet vallom mai napig és a többi horgászatomon is ezt alkalmaztam.
Végszerelék:
Jól bevált inline szerelékeket alkalmaztam, melyek sokszor bizonyítottak már, illetve van egy kis sodrás is itt, de egy 113-128 grammos súly már mindenképp megáll a mederben, nem görgeti a víz. A horogelőke tekintetében többféle volt, amely működött, de a Blowback illetve a Blow out tube rig talán a legjobb ide.
Etetés, Csalik:
A koncentrált etetés fontos itt, és nem is nagy mennyiség, márciusban fél kilót etettem körülbelül, de később, ha már jobban felmelegedett a víz, durván 1 kg / 2 végszerelék elegendő. Ez úgy gondolom, jó is volt, zavaró halak nemigen voltak, törpeharcsa jelenlétét sem tapasztaltam, pedig sokak szerint mást sem lehet itt fogni. Én nem így gondolom, szerintem minimális mennyiség van a vízben a holtág nagyságához mérten. Az intenzív krilles csalit sem „bántotta”.
Csalik tekintetében a Krill Force bojlit javaslom 16 fokos vízig. A Krill Force termékcsalád egyedi, nincs még egy hozzá fogható a Haldorádó palettán. Minden e családban lévő termék alapja a legmagasabb minőségű krill- és hallisztek mesteri keveréke. Ilyen magas beltartalmi értékekkel rendelkező, ennyire összetett, ugyanakkor naturális jellegű csali még nem volt a kínálatunkban. A termékcsalád három tagot számlál, melyek ízesítésben minimálisan eltérnek egymástól. A Krill Natur teljesen natúr, ízesítetlen változat. A Hot Spicy csípős fűszerkeverékkel ízesített, míg az Indian Spice egy különleges indiai, enyhén csípős fűszerkeverékkel készül. Nekem az Indian Spice működött itt remekül.
16 fok feletti víznél pedig a Spanyol Mogyoró bojlit javaslom. Nem írok részletesen itt erről a csaliról – akik követnek, tudják, hogy a személyes kedvencem, minden vadvízen szépen adja a halat, itt sem volt ez másként.
Összegzés:
Elmondhatjuk, tanulságos horgászatok voltak, sikerült megfogni azt a halat, amelyet szerettem volna, de még bőven van potenciál ebben a szeszélyes holtágban. Ígérem, folytatjuk!
[s]Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina, Ördög Erik
