Kalandjaim a Ferenc-csatornán, illetve a Duna-völgyi-főcsatornán 1. rész

Kalandjaim a Ferenc-csatornán, illetve a Duna-völgyi-főcsatornán 1. rész

A bevezetőmet azzal kezdem, hogy bárki, aki csatornahorgászatra adja a fejét és igyekszik ennek az egész miliőnek átadni magát, az előtt le a kalappal! Mondom ezt úgy, hogy a csatornavilág és az ehhez tartozó összes pro és kontra érv leghitelesebb tudójával, Pásztor Szilárd barátommal folytattam több beszélgetést, aki óva intett és igyekezett felnyitni a szemem, hogy ez a vállalás bizony nem lesz sétagalopp. A mai napig fülemben csengenek a gondolatok, amelyeket tőle hallottam: „Sokan belevágtak, de gyorsan fel is adták!”. Nem mondanám, hogy egy ijedős gyerek vagyok, de azért e gondolatok erősen megmaradtak bennem, és talán még inkább azt éreztem, hogy ez a kihívás lesz az, amibe igenis szeretnék beleállni és megtenni az első lépéseket.

Talán többször is említettem, hogy Baján lakom, így evidens volt számomra, hogy a Duna-völgyi-főcsatorna (DVCS), valamint a Ferenc-csatorna lesz az a vízterület és helyszín, ahol próbálkozni fogok.

Az első helyszín a hozzám közel található Duna-völgyi-főcsatorna volt

Megosztok pár információt az első kiválasztott vízről. A Duna-völgyi-főcsatorna egy jelentős mesterséges vízfolyás az Alföldön, a Duna–Tisza-közén. A Dabas-Sári zsilipnél (a Duna–Tisza-csatornából indulva) kezdődik, hosszan kanyarog Bács-Kiskun vármegyén keresztül, majd Bajánál torkollik a Dunába. A kb. 117 km hosszú csatorna a mezőgazdasági öntözést, a belvíz-elvezetést és a természetes vadvilág életterét szolgálja. Átlagos szélessége 20-25 méter között változik. Elsődleges célja a Duna bal parti vízgyűjtőjének víztelenítése és a mezőgazdasági területek vízellátása. A csatorna a horgászok közkedvelt célpontja. Jellemző halfajai közé tartozik a ponty, az amur, a csuka, a süllő, a harcsa és a keszegfélék.
Természetesen ide sem egyedül készültem és a helykeresések során Tiszai Andrissal utaztunk, majd sétáltunk kilométereket, hogy rátaláljunk a számunkra megfelelőnek vélt helyekre. Őszinte leszek, hogy már ezen a ponton is akadtak olyan tényezők, amelyek nagyon megnehezítették a dolgunkat. Gondolok itt a helyek megközelíthetetlenségére vagy akár a papíron vadvizek totális beépítettségére. Félreértés ne essék, nem azzal szeretném most az időtöket húzni, hogy a negatív dolgokról beszéljek, de azt hiszem, hogy ez is hozzátartozik ehhez a „világhoz”. Számomra a horgászat egy ideje arról is szól, hogy amellett, hogy a magamnak kitűzött célokat elérhessem, szeretnék a város zajától eltávolodva, a természetben feltöltődni. Na, ez volt az a fontos szempont, amely sajnos több alkalommal sem tudott létrejönni az első helyszínen, a Duna-völgyi-főcsatornán. Sokat gondolkodtam és végül arra a döntésre jutottam, hogy ezt a csatornát teljes egészében elengedem és a második helyszínre, a Ferenc-csatorna horgászatára koncentrálok.
A Ferenc-csatorna (más néven Duna–Tisza–Duna-csatorna vagy Baja–Bezdán -csatorna) egy történelmi jelentőségű, mesterséges vízi út Magyarország (Baja térsége) és Szerbia (Délvidék) között. Elsődleges célja a Duna és a Tisza folyók összekötése, a vízutánpótlás biztosítása és a belvízelvezetés. Elhelyezkedését tekintve a csatorna ténylegesen Magyarországon, Bajánál (a Sugovicából) indul, majd Szerbiába átlépve Bezdán, Zombor, Sztapár és Verbász érintésével Bácsföldvárnál torkollik a Tiszába. Teljes hossza megközelítőleg 108 km. Szélessége átlagosan 18,6 méter, mélysége pedig 2 méter körül alakul.

Több helyen is próbálkoztam
Gyorsan tiszta lett a kép a nehezítő körülményekkel kapcsolatosan
Sajnálom, hogy ezt a látványt nem tudtam sokáig élvezni ezen a vízterületen

Nem tartott túl sokáig az aggodalmam, hiszen ahol egy ajtó bezárul, ott sokszor egy másik kinyílik. Nem történt ez másképp most sem. Andris barátom kapcsolatainak köszönhetően egy olyan helyet sikerült megnéznünk, amely már az első alkalommal is több mint jónak volt tekinthető. Itt is nagyon fontosnak tartottam, hogy nyugalomban, senki által sem zavarva tudjak horgászni. Azt gondolom, hogy az első alkalomtól kezdve volt bennünk egy egészséges önbizalom, amit az is megerősített, hogy rögtön egy gyönyörű pikkelyest sikerült szákba terelni. Tavaszom első felében szinte sablon volt már, hogy a Krill Force bojlicsalád 3 tagja közül az Indian Spice ízesítésűvel horgásztam és jártam is sikerrel. E horgászaton viszont a Krill Natur bojli hozta meg a sikert. Az első lent töltött horgászat pillanatképeit osztom meg veletek:

Áprilisban még a hűvös esték voltak jellemzőek. A Fitohorm Autóháztól kapott kabát jól jött
Állandó kellék a horgászataimon ez a kis, praktikus hűtőtáska
A fény az éjszakában. Kedvenc Haldorádó CL-Compact sátorlámpám ezen a horgászaton sem maradt otthon
Gyönyörű csatornalakó
Hibátlan száj, tökéletes akadás

A fogás körülményeit tekintve elmondhatom, hogy mivel a víz (áprilishoz képest) még igencsak hűvös volt, etetésről szinte szó sem volt. A horog mellé csak és kizárólag pár szem felezett bojli került PVA hálóba töltve. A hajnal 2 órás kapás viszont véletlen sem azt mutatta, hogy a halak le lennének dermedve, vagy lassan mozognának. Ilyen erőteljes, húzós kapást talán sehol sem tapasztaltam ezelőtt. Maradandó élményt okozott számunkra.

Andris a hal visszaengedését követően egy nagyon komoly képet készített a Holdról

Fontos megjegyeznem, hogy az előző évektől eltérően több horgászatomon is az okozta a különbséget és az hozta meg a tán még várakozásomon felüli eredményt is, amikor az úgynevezett „snowman”, vagyis a hóember csalizást részesítettem előnyben. A csali kikönnyítése mellett a rendre 2 színből álló Haldorádó Ronnie Rig Pop Up volt az, amely a halak figyelmét jobban felkeltette. Ezek közül a Hot Lava ízesítésűt alkalmaztam.

Rokolya Petivel egy kora tavaszi csatornapecán is ezzel a felkínálással sikerült komoly halakat kézben tartanunk
Azt gondolom, a kép magáért beszél
A bojli már kicsit leoldódva, de a felkínálás itt is a hóember volt

Fontos szót ejteni arról is, hogy a zavaró tényezők sora milyen formában is jelent még meg e vízterületen. Arra már fel voltam készülve, hogy amint a vízhőfok elkezd emelkedni, a törpeharcsa, rák és a teknős jelenléte sokkal zavaróbb lesz, mint azt eddig megtapasztaltam. Emellett a hínár- és töklevél-mező gyarapodása is sajnos borítékolható volt. Ezek mellett viszont még egy dolog volt nagyon látványos, mégpedig a hatalmasabbnál hatalmasabb busarajok jelenléte. Nem egy alkalommal tudtam megszámolni a vízfelszínhez közel 40-50 darabot is. Azért egy ilyen, busák által zsúfolt vízben talán a nagyobb testű pontyok sem érzik magukat túlzottan komfortosan.

Mit gondolsz, mekkora hal tud ekkora ribilliót okozni közel a vízfelszínhez?

Április utolsó napjaiban úgy döntöttem, hogy nekivágok újfent egy rövid, egyéjszakás pecának. E horgászaton egyedül vetettem magam bele az izgalmakba. aminek az lett az eredménye, hogy reggel 5 óra körül megriadtam, és el kellett fogadnom, hogy bizony az éjszaka egy csippanás nélkül telt el… de 10 perc múlva már rohantam is a botokhoz, megkezdve egy olyan fárasztást, amelytől a mai napig libabőrös lesz a karom. Erről többet a következő részben írok majd, tartsatok velem akkor is!

1 szem Krill Force Natur bojli és életem egyik legkomolyabb vadvízi fogása

Írta: Ördög Erik
Fotók: Rokolya Péter, Tiszai András, Haldorádó archívum, Ördög Erik