Van egy hazai víz, mely kiemelt helyet foglal el a szívemben. Többek közt a tavalyi év legjobb horgászata is hozzá köthető, amolyan „szerelem elsőre víz”, ami több mint egy víz! Idén úgy döntöttem, 19-re lapot húzok és mindent megteszek, hogy megfogjam azt a halat, ami átlépi a mágikus 20-as határt!
A Pécsi-tó hazánk egyik legszebb és – nyugodtan állítom – egyik legnépszerűbb vize. Nagy népszerűségének azonban ára van, bizony a horgász nem az első ezen a tavon. Alkalmazkodni kell a környezethez és a többiekhez, akik hozzánk hasonlóan élvezik ezt a szépséges vizet, környezetét. Tavalyi írásomban részletesen írtam a Pécsi-tóról, melyet itt tudtok elolvasni.
Idei évtől sportcélú éves területi jegy is váltható, mely révén lehetőség van a behúzós módszer alkalmazására is. Ennek részletes szabályzatáról, árakról itt lehet tájékozódni: http://www.hebmesz.hu/
Kapva a lehetőségen és a tavalyi sikeres horgászatomon alig vártam, hogy újfent a tó partján üljek. Idén később érkeztünk, az időjárás tavalyhoz képest sokkal előrébb tartott, ezáltal a természet is. A halak java már leívott vagy éppen akkor volt elfoglalva a szerelemmel, amikor lent voltunk. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy az igazi nagyok nem kapkodják el a nászt, így bíztam benne, hogy nem késtem le semmiről, és jókor, jó súlyban kaphatom el a hőn áhított halat.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen és mekkora halak vannak a tóban, ez pedig különleges pikantériát ad az orfűi pecának. Itt tényleg bármikor bejöhet az a bizonyos „Életem hala”!
Már a peca előtt eldöntöttem, hogy egyféle ízvilágú csalinak szavazok bizalmat, vagyis a tintahalasnak. Kizárólag C21 Tintahal és a jó öreg Black Squid kísért el erre a pecára. A csalik attraktivitását pedig tovább fokoztam Spéci Additive Belachan adalékkal, illetve pár marék tintahalliszttel.
A jónak vélt helyet nem kellett sokat keresnem, hiszen tavaly már egyértelműen szépen adta a halakat. Most viszont egyik bottal dobtam, a másikkal húztam rá, az etetést pedig csónak segítségével – amennyire lehetett – koncentráltra fogtam. Horgászatomat viszont egy eddig nem tapasztalt tényező nehezítette, mégpedig az, hogy a hínár a jó idő hatására meglehetősen felnőtt, így mindenképp kikönnyített csalikat alkalmaztam.
Első éjszakám csendesen telt, ahogy a második is. A harmadik napon változékonyabb időjárás volt, ami meg is hozta az első kapást és az első halat – és bizony nem akárkit!
Amolyan „nem kérdezett, csak tépte az orsóról a zsinórt” kapás után mire ráemeltem, már a hínárban forgolódott ellenfelem, így maradt a türelem: tartani, hogy majd kirúgja magát a tüskés zöldségből. Szerencsére engedett és az ólmot is elhagyta, melynek hatására a hal nem a fenék felé tört, hanem a felszínre úszott és ott küzdött tovább. Egy igazán látványos fárasztás végén elsőre a szákba vezettem. MEGVAGY! Meg bizony, méghozzá elsőre, akiért jöttem! Gyors mérlegelés: 21,6 kg!
Pompás tőponty, ráadásul elsőre! A fekete tintahalas bojli szelektív hatása most is megmutatkozott. Néhány kép, videó után úszhatott vissza, majd etetés következett, ami után viszont nem horgásztam tovább, pihentettem kicsit a helyet, egészen estig. Belefért egy kis kirándulás, séta a természetben is.
Mire mindkét bot újra a helyére került, besötétedett. Több ígéretes fordulás volt a meghorgászott helyen, azonban a kapás nem akart megjönni egészen a kora reggel hűvös szeléig. Egy csippanás, majd a hal kérdezés nélkül elindult balra! A csata során amennyit visszahúztam tőle, annyit újra levitt orsómról, és ez ment 45 percig, aztán meguntam. Mivel a szabály engedi, vízre szálltunk és rámentünk. Bő egy óra fárasztás után, mikor a tizenötödik hínárcsomóból is kiimádkoztam, megpillantottam. De még mekkora! 20? 25? Tán nagyobb? Remegett kezem-lábam, mert csak azt láttam, hogy egy nagyon hosszú, nagy ponty! Szerencsére következő „pipálásánál” már a merítőben landolt. Egy újabb csodás ponty ebből a szeszélyes vízből! Kerek 19-nél állt meg a mérleg. Hosszú hal volt, ráadásul látszott rajta, hogy nem egy öreg ponty, ha ő egyszer pocakot ereszt, nem kettessel, hármassal fog kezdődni a súlya!
Napközben nem horgásztam, éjjelre kerültek újra a végszerelékek a „hot spotra”. A hajnali 2-es gyorsvonat pedig megérkezett, most viszont ez a hal vitt mindent. Mire felvettem vele a kontaktot, éreztem, hogy késtem. Már a hínárban volt, most viszont a kagylók tették a dolgukat segítve rejtélyes ellenfelem. Szerintem egy újabb szebb hal volt. De mindig egyszerűen nem lehet nyerni. Ez a szép az egészben, segít a földön maradni és megmutatni a pontyhorgásznak, hogy nem csak ő létezik. Több kapásom már nem volt a hátralévő időben.
Összegezve az 5 napos horgászatot, az elgondolt taktikám – a behúzós módszerre is alapozott szelektív, pontos horgászat – sikerre vezetett. Három kapásból kettőt halra váltottam, melyek átlaga 20,3 kg volt. Ami a 3 kapás, 2 hal arányt illeti, döntse el mindenki, sok vagy kevés. Látva a halak szépségét, szerintem sokan bevállalnák ezt a fajta pecát. Az biztos, hogy én örökre emlékezni fogok erre a két halra, melyek örök élménnyel gazdagítottak.
Egy fontos dolog még cikkem végére: mint írtam, ezen a vízen a legfontosabb alkalmazkodni a környezethez, a turistákhoz, akárkihez, hiszen mindannyian vendégek vagyunk ebben a környezetben és még sokáig szeretnénk itt eltölteni szabadidőnket nagy pontyokra vadászva. A halakra, kiváltképp a kapitális pontyokra gondolok: ha egyszer megadatik, hogy fogsz egyet közülük, úgy bánj vele, mintha életed hala lenne, mert jó esély van rá, hogy az lesz! Kívánom, hogy megadasson, én ehhez sok sikert és kitartást kívánok!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina
