Azt gondolom, hogy aki a nagyponty-fogásra adja a fejét, annak nem a nyár kellős közepe jut eszébe első körben a top, favorit időpontok listájáról. Az élet a legnagyobb rendező, szokták mondani, és nekem bizony az elmúlt 3 évben pontosan ez az időszak is adott komoly horgásztúrát. Ezek közül is a mostani volt az, amire azt mondom, hogy talán életem eddigi egyik leginkább várt horgászata volt. Egy apró kulisszatitkot közben megosztok veletek e túrával kapcsolatban. Nagyban köszönhetem e lehetőséget barátomnak és csapattársamnak, Rokolya Péternek, amit innen is nagyon szépen köszönök. Bevallom, nem terveztem, hogy nemet mondok, de jobb, ha hisztek nekem, Petinek nem is olyan könnyű! (Közben azért most erősen mosolygok…)
Július közepét írt a naptár, amikor kisfiammal és Andrissal útra keltünk Észak-Magyarországra, a Tokaji Kovács-tó faházas tavára. Közel 5 órás út vette kezdetét, mely közben egyetlen dolgot vártunk igazán, hogy végre odaérjünk. Megérkezést követően azonnal megjegyeztük Andrissal, hogy ilyen gyönyörű környezetben elhelyezkedő tóval ritkán találkozik pontyhorgász. Jöhetett a becsekkolás és találkozás a srácokkal a halőrházban. Ez az épület jellegét tekintve több funkcióval is rendelkezik, ami minden ideérkező vendég igényét hivatott kielégíteni – erről mutatok is pár képet:
Rövid ismerkedést és szabálymagyarázatot követően azonnal igyekeztünk a 4-es állásra, amely az itt töltött pár napban a helyünk volt. De még mielőtt folytattuk volna utunkat, elkaptuk Szalma Józsit egy közös fotóra. Óriási szerencse kellett volna ahhoz, hogy véletlen fussunk össze vele, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy pont akkor ért véget a Korda Hungary nyílt napja, amikor mi kezdtük a pecánkat.
Alapgondolatok, előzetes információk:
A Tokaji Kovács-tó faházas tavának halállományát azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek. Páratlan mennyiségű nagytestű ponty és amur jellemzi a vizet. Emellett szürke harcsák is szép számban találhatóak ebben a tóban. Fontos viszont megjegyezni, hogy intenzíven etetett, már-már paradicsomi színvonalon tartott halakra horgászhatunk itt. Ezt az is alátámasztja, hogy a horgászoknak egy nagy vödör jó minőségű pellet áll rendelkezésére, amelyet napi szinten kötelező beetetni. Mi következik ebből? Első körben az, hogy ezek a halak bizony nincsenek rákényszerítve arra, hogy akkor és abból táplálkozzanak, amit mi igyekszünk nekik csaliként felkínálni. Erről Rokolya Peti az itt készült filmjében – amelyet a YouTube-on találhattok meg Tokaji ÓRIÁSOK címen – hosszasan és nagyon jól érthetően beszél. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Az előzetes információk és az időjárás alakulása nagyon jó előjeleket mutatott, hiszen túránk előtt közel 1 héttel egy markáns hidegfront-betörés nyomán ritkán érzékelhető módon a hőmérséklet drasztikusan lecsökkent. Lássuk be, azért ez július közepén szinte lehetetlennek tűnt az elmúlt évek átlagát tekintve.
Taktika, csalik, előkék:
Nagyméretű, 24 mm-es bojlikkal készültünk ezen a pecán. Ezen belül is a Haldorádó Monster Hard bojli családra esett a választás 3 ízben, melyek a Tonhal és Szúnyog lárva, a Vajsav és Tengeri rák és a Hot Mango voltak. Ezenkívül Andris hozott magával a Krill Force családból is, mégpedig a Krill Indian Spice változatot. A felkínálást tekintve a bages módszer is stabil pontnak tűnt, ehhez a Krill Force Bag mix tökéletes választás. Az általunk alkalmazott előketípusok a hagyományos, fémgyűrűs megoldással elkészített Blowback rig, Blow out tube rig és Slip D rig típusok voltak. Ezek azok az előkék, amelyekből akár egyfélével is simán el tudnék képzelni egy horgásztúrát. Nem igazán vagyok a túlbonyolítás híve. A kevesebb néha több, én ezt vallom.
Első éjszaka, bevallom, túl sok akcióra nem számítottunk, hiszen ezen a tavon bevált „szokás”, hogy a kapások nagy %-ban nappal érkeznek… de – ahogy az lenni szokott – az élet a legnagyobb rendező. Megszólalt a jelzőm pontban éjfélkor, és egy közel fél órás fárasztást követően már kezemben is tarthattam első tokaji pontyom. Nagyon boldog voltam.
Fontos tudni erről a tóról, hogy az etetés előre meghatározott időpontokban, időablakokban végezhető itt, amikor vízre lehet szállni csónakokkal, ezeken kívül a vízi közlekedés etetés céljából tilos! A 3 időpont így néz ki: 07:00-08:00; 12:00-13:00; 16:00-17:00
Természetesen igyekeztünk is jól sáfárkodni ezekkel az időtartamokkal, valamint napközben több alkalommal is dobócsővel igyekeztük a spotokat megetetni, amit az alábbi képsorozatban mutatok be:
Központi szerepet szántam a Haldorádó Monster Hard Hot Mango fantázianevű bojlinak.
Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a tórendszer tulajdonosa, Kovács Miklós és kedves felesége meglátogatott minket, amit én egy bajai halászlével szerettem volna megköszönni nekik.
Eltelt a teljes nappal újabb kapás nélkül. Az esti frissítés elvégzése közben nekem már több gondolat is kavargott a fejemben azzal kapcsolatosan, hogy jó-e az irány, amit előzetesen beton biztosnak gondoltam. Ennek megfelelően jó pár dolgon változtattam is.
Reménykedve és kissé fáradtan hajtottuk álomra fejünket, amikor megszólalt a kapásjelzőm hangja. A fárasztás első perceiben éreztem, hogy jó hallal lesz dolgom, hiszen egyetlen fejrázás vagy hirtelen mozdulat nélkül, komótosan úszkált a hely bal oldalának irányába. Később viszont többszöri kirohanást követően igyekezett jelezni, hogy „ki is az úr a háznál”. Komoly csata volt, amelynek végén jöhetett a szákolás. „Ez az, bitang töves a hálóban!” Andris és Patrik segített a hal őrzésében, amíg felkaptam a melles csizmát. Erre azért volt szükség, mert ezen a tavon a halakat tilos a vízből partra emelni! Mindent vízben állva egy erre alkalmas, extra méretű úszó matracon kell elvégezni, értve ezen a fotózást és a mérlegelést is. Nagyon fontos szabály, nincs alóla kivétel!
Amint hozzáláttunk volna a fotók elkészítéséhez jött egy újabb kapás, amelyet Andris sikeresen abszolvált. Szép munka!
Másnap reggel, amikor felébredtünk, az első gondolatom az volt, hogy jó döntésnek bizonyult a változtatás. 4 napos horgászat lévén az idő szűke miatt lépni kellett, aminek meg is lett az eredménye. Mutatom is, hogy mik voltak ezek a markáns változtatások, aminek köszönhettem többek között az új egyéni ponty rekordomat, amelynek pontos súlya 23,9 kilogramm.
A nagy csalikat több boton is lecseréltük kisebb, illetve nagyobb méretű pop-upokra, hiszen a halak nagyon nem voltak étvágyuknál.
Nagyon változékony és kiszámíthatatlan időjárás volt jellemző ebben a pár napban, amíg itt horgásztunk. 24 órán belül akár többször is előfordult, hogy valami megváltozott. Napsütés, szélcsend, majd nagyobb szél és akár eső is.
Elmondhatom, hogy egyetlen dolog volt ezen a horgászaton állandó, mégpedig a változás. Kicsit sem könnyítették meg a dolgunkat az időjárási tényezők. Általánosságban elmondható volt, hogy ezen a héten a halak kapókedve a tó többi állásával együtt az előző, extrán kiemelkedőhöz képest 180 fokos fordulatot vett.
Engedjétek meg nekem, hogy pár sort szánjak most a kisfiamnak, akit a világon a legjobban szeretek. Munkahelyi elfoglaltság, időhiány és sok más tényező miatt az idén sok közös horgászatra nem tudtam magammal vinni. De ez a túra más volt, ennek időpontja egybeesett a 7. születésnapjával. Mindent titokban tartva Huba Dávid, a helyi halőrzés oszlopos tagjának és a Kovács-tó ikonikus arcának segítségével még egy tortát is sikerült intézni. Nagyon szépen köszönöm neki innen is az önzetlen közbenjárását! Természetesen nagy volt az öröm. Jöjjön pár kép erről a mozgalmas napról is:
A nappali órákban egy tekintélyes méretű amur törte meg a csendet, amely a szákolás előtti pillanatokban sajnos elment. Mondanom sem kell, hogy ennél nincs rosszabb érzés. Folytatva a sormintát az utolsó halunk is éjszaka érkezett.
Eljött a búcsú pillanata és a lelki felkészülés az 5 órás útra, amit én egy jó kis frissítő zuhanyzással alapoztam meg.
Összegzés, következtetések levonása, tanulságok
Amit előzetesen hallhattunk a tóról, a körülményekről, a személyzet munkájáról az itt, a szemünk előtt be is igazolódott. Minden igényt kielégítő itt a bánásmód velünk, horgászokkal, ugyanakkor a halak védelmét maximálisan előtérbe helyezve, azok jóllétét minden tekintetben támogatva. A tó gazdájával beszélgetve kaptunk egy rövid betekintést, hogy milyen jövőbeli tervekkel készülnek itt, a Kovács-tavon, Tokajban. Ezek mind-mind azt mondatják velem, hogy országunk egyik top kategóriás vizén próbálhattuk ki magunkat. A számokat tekintve 8 kapásig jutottunk el, amiben benne volt az új egyéni pontyrekordom, amely 1 év leforgása alatt, immár harmadjára dőlt meg. Ami viszont sajnálatos, hogy volt 3 halvesztésünk is, ez mindig fájó dolog. Pozitívumként látom továbbá azt is, hogy egy adott gondolatmenettel érkeztünk ide, erre a horgászatra, de gyorsan látni kellett, hogy valószínűleg változtatásokra lesz szükség. Ennek eredménye volt a legnagyobb halunk is. Azt hiszem, ha ezt nézem, akkor már megérte, hogy nem ragaszkodtam az előre eltervezett dolgokhoz. Zárszóként annyit írok, hogy nagyon jól éreztük magunkat ebben a pár napban. Kiváló embereket és egy prémium kategóriás vizet ismerhettünk meg. Én már tudom, hogy jövőre újra próbálkozhatok itt, amire talán még a mostaninál is elszántabban fogok készülni.
„Köszi, Tokaj, köszi, Kovács-tó! Jövőre találkozunk!”
Írta: Ördög Erik
Képek: Tiszai András, Rokolya Péter, Ördög Erik
