Vigyázat mélyvíz! - I. rész

Vigyázat mélyvíz! - I. rész

Az ívás időszakát követően nagy várakozással tekintettem a nyári horgászatok elé. Sajnos, különböző okok miatt a június teljes egészében peca nélkül telt el számomra. Ezt kifejezetten bántam, hiszen hallottam, hogy a hónap végi frontos időben fantasztikus módon ettek a halak. Volt olyan eset, hogy barátaimnak annyi kapásuk volt, hogy 3 napig nem aludtak semmit sem, a halak méretéről nem is beszélve…

Július első napjai végre már engem is a parton találtak. Szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy a közel 200 hektáros tónak azon a részén van a helyem, ahonnan meghorgászhatóak a 8-9 méteres mélységek is. Ez a mélyvíz pedig nyáron jól szokott működni. Nem is volt vitás, hogy ezeket a mélyebb részeket fogom erőltetni ezúttal is.

Nyár van!

Májusi túrámhoz hasonlóan az etetésre újra az SBS Eurostar széria Frankfurter Sausage (kolbászos), és Fish & Liver (halas-májas) bojliját használtam, ezenkívül pedig egy kevés halibut pelletet is beszórtam a horgok köré.

Mivel korábban már jól bizonyított, most is az SBS 20+ Prémium széria Ace Lobworm bojlijával kezdtem a csalizást, méghozzá 24 mm-es nagyságban. Már az első éjszaka eredményes voltam, hiszen nem sokkal éjfél után egy 17,5 kilós tükörpontyot sikerült fognom a jobb oldali botommal. Soha rosszabb kezdést! A következő hal másnap délben jelentkezett. Ekkor egy feltehetően frissen telepített, 2 kg körüli kisponty került horogra.

Remek kezdés - 17,5 kg

Szomszédom elmondásából megtudtam, hogy az utóbbi időben nála jól működött, ha a halas bojli mellé egy kis gyümölcsöset is felfűzött. Mivel ő elég sokat horgászik, és jól ismeri a vizet, azonnal megfogadtam a tanácsát, és a következő csalizásnál az Ace Lobworm golyó mellé felraktam egy 20 mm-es Phaze1 (halas-szilvás) bojlit is mindkét szerelékre. A döntésem jónak bizonyult, ugyanis az ezt követő napon öt halat sikerült fognom. A sort meglepetésemre egy késő esti kölyökharcsa nyitotta (3,3 kg), majd ezt követően beindultak a pontyok is. Hajnali négykor hosszas küzdelem után egy elképesztő erőben lévő 16,4 kg-os tőpontyot szákoltam. (A hal több mint 10 m zsinórt lekérve többször kitört, nagyobb halakat is megszégyenítve harcolt. A fárasztása igazi élményt jelentett.) A mozgalmas éjszaka zárásaként reggel fél 7-kor még fogtam egy 15,1 kilós tükörpontyot is. Sőt, ezzel nem ért véget a kapások sora, hiszen délig még két újabb ponty kért figyelmet. Előbb egy 8 kg-os töves, majd egy 12 kg nagyságú tükrös került a matracomra. Érdekes, hogy amíg az első két kapás a jobb oldalról jött, addig most az összes halat a bal oldali botommal fogtam, és mindegyik az Ace Lobworm + Phaze1 csali kombinációjának esett áldozatául.

16,4 kilós őserő
15,1 kg a reggeli napfényben

Kevesebb, mint fél nap alatt öt kapás, kettő ponty pedig 15 kg feletti! Igazán remek kis menet volt ez, mindenkinek kívánom, hogy ilyen élményekben legyen minél többször része!

Ezt követően, délután megérkezett jó barátom a szomszédba, illetve rendszeres vendégem, Tamás is kilátogatott hozzám egy napra, aki ráadásul éppen aznap ünnepelte a születésnapját. Erre természetesen koccintottunk is egyet a parton. Ezután az első éjszakai kapásnál az ünnepelt volt az, aki hamarabb ért a botokhoz, így ő vágott be. Úgy döntöttem, hagyom, legyen része egy jó kis fárasztásban, ezért nem kértem el tőle a pálcát. Végül egy 14,2 kg-os születésnapi tükörpontyot szákolhattam neki, amivel nagy örömére megdöntötte egyéni rekordját is. A szomszédom (ő is Tamás) sem tétlenkedett az éjszaka folyamán. Ő két szép süllő mellett egy kisebb pontyot, valamint egy nagyon szép, spanyol pikkelyes, 17 kilós tükörpontyot fogott. Nálunk még hajnalban jött egy 5 kg körüli tőponty, természetesen újra az Ace Lobworm + Phaze1 „kombóra”.

Tomi és a szülinapi rekord (14,2 kg)

Ezzel azonban véget is ért a történet. Vélhetően a szélcsendes, melegedő idő hatására a halak nem táplálkoztak tovább. Ettől függetlenül remekül éreztem magam. Következő reggel a horgászhelyem előtt nagy csapatban jelentek meg a vörösszárnyú keszegek. Amikor bedobtam nekik egy fél szelet kenyeret, szinte felrobbant a víz. Fröcsköltek, cuppogtak, már-már verekedtek a morzsákért. A nagy ribillióval természetesen rögtön felkeltették a csukák figyelmét is. Rövid időn belül két „krokodilpofájú” is feltűnt körülöttük. Érdekes volt látni, hogy a ragadozók úgy köröznek a kishalak körül, mint a juhászkutya a mezőn a nyáj körül. Lassan úszkáltak körbe-körbe, vagy megálltak és csak lebegtek egy helyben. Időnként megindultak egy-egy kishal után, de igazából nem támadtak, olyan volt, mintha csak játszadoznának. Nagy élmény volt ezt a kis műsort nézni a kristálytiszta vízben.

Akcióban a keszegek

Délután arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő helyen, közvetlenül a part mellett az 5 centis vízben napozik egy fiatal csuka. Nem zavartatta magát, hagyta, hogy egészen közelről kedvemre fényképezgessem. A szomszédom megpróbálta felkelteni a figyelmét egy wobblerrel is, amit közvetlenül elé ejtett a vízbe, de az rá se hederített a műcsalira. Órákon keresztül zavartalanul napozott a kis vízben, majd egyszer csak továbbállt.

A napozó csuka

Ezzel a csukás kalandoknak még nem volt vége. Naplementekor a túlparton lévő félsziget lábánál egy halászó kócsagra lettem figyelmes. A távcsövembe pillantva láttam, hogy éppen akkor kapott el a part menti sekély vízben egy nagynak tűnő halat. Alaposabban megnézve a különleges uszonyokból jól kivehető volt, hogy egy csuka lóg ki félig a madár csőréből. Próbáltam az esetről gyorsan fotót is csinálni, de sajnos a közel 300 méteres távolság, illetve a romló fényviszonyok miatt ez nem sikerült valami jól.

Naplemente

Mivel az újabb éjszaka is kapás nélkül telt, másnap reggel úgy döntöttem, hogy a tervezettnél egy nappal korábban befejezem a horgászatot. Nem láttam értelmét maradni, hiszen az egyre melegedő időben már több mint 2 napja egyáltalán nem volt kapásom, és ráadásul a hétvégének köszönhetően mindkét oldalamra költöztek újabb horgászok. Tapasztalataim alapján pedig ezen a vízen minél több zsinór kerül kis területen bevetésre, annál kisebb a nagy halak fogásának esélye, ugyanis a kifeszített zsinórok igencsak riasztóan hatnak rájuk.

A csali kiválasztásával kapcsolatban ezen a horgászaton újra beigazolódott az a tézis, hogy nem mindig a megszokott dolog az, ami eredményre vezet. Érdemes változtatni, variálni egy kicsit, hiszen sokszor ez jelentheti a különbséget a sikertelenség és a siker között.

A természet játéka

Összességében nem lehettem elégedetlen a túrával, hiszen az utolsó 48 órától eltekintve igen sikeres voltam, több kisebb ponty és egy harcsa mellett három 15 kg feletti pikkelyessel is összemérhettem az erőmet. A mély víz nem okozott csalódást, így nyár közepén sem. Mostantól pedig árgus szemekkel figyelem az időjárás-előrejelzést, bízva egy hidegfrontos időszak beköszöntében, amit legközelebb már nem fogok elmulasztani!

Írta: Szekeres Győző