Szivacsos végszerelék a 100%-os akadás reményében

Szivacsos végszerelék a 100%-os akadás reményében

Az idei első hosszabb túrámat hat éjszakára terveztem, mivel úgy tartom, hogy a termetesebb pontyok megfogásához idő kell. Ez különösen igaz az egyesületi tavunkon, ahol a pontyok kedvük szerint vándorolhatnak a közel 200 hektáros vízterületen. Nem számítottam sok kapásra, mivel az előttem fekvő részen gyakorlatilag még nem horgászott idén eddig senki, lényegében „szűz volt a pálya”. Itt mostanáig nem etettek, nem volt előkészített „terülj asztalkám”, ami a vonuló halakat megállásra és táplálkozásra, esetleg visszatérésre ösztönözze…

Ezt most nekem kellett megalapoznom. Ennek megfelelően nagyobb mennyiségű etetőbojlival (35 kg Eurobase Squid & Octopus bojli) érkeztem a partra. Érkezésem után azonnal beetettem egy egész vödör csalit (kb. 10 kg) a szokott helyemre. A tervem az volt, hogy az egyik botommal folyamatosan ezt a pontot horgászom, a másikkal pedig a lehetőségeimhez mértem egyfajta kereső horgászatot folytatok, ide-oda pakolgatva a horgomat (hosszabb-rövidebb távolság, púp teteje, illetve alja, törés oldala). Az első 24 óra gyorsan, esemény nélkül telt.

Csodálatos naplementével búcsúztattam az első napot

Estére szomszédot is kaptam, ennek pedig később lett jelentősége, hiszen neki köszönhettem az év első (ál)kapását. 10 óra körül már a lakókocsiban pihentem, amikor a bal oldali botom jelzett. Nagy izgalommal ugrottam ki az ágyból, azonban mint kiderült, halat ezúttal nem foghattam, ugyanis a szomszédom hala úszott rá az én szerelésemre. Végül a helyemen szákoltam meg a szomszéd termetes tükrösét. Reménnyel töltött el azonban a tudat, hogy járja a hal az általam is meghorgászott vizet. Reményem pedig nem volt hiábavaló, ugyanis az újrahúzott szerelékemen éjféltájban kapásom volt, és a rövid fárasztás végén egy 15,5 kg-os tőpontyot sikerült szákolnom. Az év első hala rögtön 15 kg felett, soha rosszabb kezdést! A csali egy szem 24 mm-es C3 bojli volt.

Az első 2014-ben; 15,5 kg

Ezzel azonban egy időre vége is volt az akciónak. A felmelegedő időben majd 30 fokig kúszott a hőmérő higanyszála, ez pedig nem volt jó hatással a halak táplálkozására. Ezért nem is erőltettem tovább a nagyobb mennyiségű etetést, hiszen nem láttam semmi értelmét. Az első hal megfogását követően még a vízbe juttattam 5 kg bojlit, de ezt követően behúzásonként már csak két marék csali került az etetőhajóba a horog mellé, mivel nem voltak kapásaim. Két nap és két éjszaka telt el így, de nem aggódtam, bíztam a helyben és a csaliban, illetve láttam, hogy a többi horgásznak sem megy a dolog. Végül az ötödik éjszakán történt újra említésre méltó esemény. Ekkor újfent a C3 bojilval sikerült halat fognom, méghozzá egy 4 kg körüli tükörpontyot.

Horgásztárs

Az utolsó éjszakát megelőzően beszélgettem az egyik sporttárssal, aki március eleje óta folyamatosan kint van a parton. Ő már jó néhány szép fogással büszkélkedhet idén, és azt tanácsolta, hogy éjszakára próbáljam meg a szilvás ízű Phaze1 csalit, mert neki a szilva íz mostanában nagyon jól működik. Tanácsát megfogadva a nagy etetésen lévő horgom alá egy faragott 24 mm-es Phaze1 waftert fűztem fel. Mint kiderült, jól döntöttem, ugyanis éjjel fél 2 tájban kapásom volt. A kontaktus felvétele után egyből éreztem, hogy jobb hallal van dolgom, a kalandos fárasztást követően pedig egy kereken 19 kg súlyú tőpontyot mérlegelhettem. Nagyon örültem, hogy a túra végére a nagy etetés csak „leadott” egy jó halat, ezzel is igazolva elképzelésem helyességét. (Mindhárom kapás erről a helyről jött.)

Kereken 19 kilós pikkelyes

Következő héten barátom ült a helyemen és neki is sikerült kettő darab 15 és 20 kiló közötti halat zsákmányolnia. A hét második felére egy komolyabb hidegfrontot jósoltak a meteorológusok, ez pedig nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy a folyamatos etetésnek köszönhetően és a hosszabb meleg után betörő hidegfront idején mindig érdemes kint lenni. Nem is tudtam türtőztetni magamat, csütörtök délután már újra útban voltam a tó felé. Ez a peca már lényegesen különbözött az előzőtől! A megérkezésem után 2 órán belül már mind a két botomon kapás volt… Most a Phaze1 + M1 kombináció bizonyult nyerőnek.

Egy eseménydús éjszaka első vendége (13 kg)

Az első éjjel nem sokat aludtam, hajnalig 5 kapásom volt. A halak ott voltak az etetésen, és a változó időjárás (erős északi szél) jótékonyan befolyásolta az étvágyukat. A kifogott pontyok 8 és 13 kg közöttiek voltak, és mondanom sem kell, hogy nagyon jól szórakoztam. Egy dolog viszont nem hagyott nyugodni, mégpedig az, hogy csak és kizárólag éjszaka volt kapásom. Ezért úgy döntöttem, hogy nappal megpróbálkozom egy pop-up szerelékkel. A 16 mm-es M1 lebegő bojlit kb. 5 centire lebegtettem meg, etetésre pedig csak két marék kisebb, 16 mm-es Franfurter Sausage bojlit használtam. Próbálkozásomat siker koronázta, ugyanis két halat is sikerült így fognom (8 kg körülieket), méghozzá fényes nappal! Ezen a túrán a második este, 11 óra után nem sokkal érkezett a legnagyobb hal, ami egy nyurga testű, bivalyerős pikkelyes ponty volt, és amelyet 19,4 kilóval mérlegeltem.

19,4 kilós „sodrófa”

Nagyon fontosnak tartom, hogy a kapások minél nagyobb százaléka végződjön fogással, főleg akkor, ha akár napokat kell várni egy halra, amely lehet, hogy éppen életünk legnagyobb hala lett volna, ha le nem akadt volna… Ennél nagyobb bosszúságot nehezen tudok elképelni! Hogy ezt elkerüljük, egy nem hétköznapi végszereléket javaslok. Az idei évben egy kicsit újítottam a bevált szerelékemen, ugyanis a télen egy érdekes dologra lettem figyelmes az egyik brit szakkönyvben. A dolog pofon egyszerű, annyi a trükk benne, hogy a hajszálra a horog megkötése előtt fel kell fűzni egy darabka szivacsot (ez esetemben egy darabka fekete színű zig rig foam), majd pedig egy szilikon gyűrűt, ami megakadályozza a szivacs lecsúszását a hajszálelőkén. A fizika törvényének hála, amikor a hal rászív a csalinkra, akkor a szivacs miatt a horog minden esetben úgy fordul, hogy a szára felül van, a horog öble pedig karomként akad a hal szájának alsó, porcos-csontos részébe. Ahogy az alábbi képen látható, a jobb hatás kedvéért én még egy sörétólmot is kötöttem a horog szakálla alá. (Bár megjegyzem, hogy eddigi tapasztalataim alapján már a szivacs önmagában olyan hatást ér el, hogy a sörétólom használata akár el is hagyható.) A „szivacsos szerelék” remekül vizsgázott, ugyanis minden esetben nagyon jó akadást biztosított. Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a megoldást!

A „szivacsos” szerelék

Végül a májusi horgászatokat a megújított végszerelékkel, valamint a C3, az M1 és a Phaze1 csalik segítségével (a 15 kg alatti pontyokon kívül) kettő darab 19 kilós, valamint egy darab 15 kilós hallal zártam, ami véleményem szerint egyáltalán nem rossz eredmény. A folytatás pedig szerencsére hamarosan következik, immáron egy igazi, hamisítatlan nyári - remélhetőleg nagyhalas - túrával.

Visszaengedés előtt