Nagyon sokszor érkezik olyan kérdés, hogyan teszteljük a felszereléseket? Most, mivel aktív részese vagyok egy új bot születésének, tudok válaszolni!
A Döme Gáborral közös film úgy ért véget, hogy egyszerű célt fogalmazott meg a nálam maradt, egyetlen példányban létező tesztbottal kapcsolatban: „Nyúzzad, teszteld, terheld, keresd a hibáit, tudunk-e még javítani rajta. 3 dolgot már javasoltunk, kértünk, de van-e még bármi, mert le kell zárni a projektet.”
Ezekkel a feladatokkal búcsúztunk el a forgatás után. Azt nem gondoltam volna, hogy még a fenti film megjelenése előtt horogra akad az eddigi legnagyobb harcsánk, amely a minta-horgászbot méltó tesztalanya lett.
Április 2-án Horváth Zoli barátommal úgy betyárosan belehúztunk, mert felszínre kormányoztunk vele egy 233 cm-es harcsamonstrumot. Zoli elkövetett vele mindent, amit csak lehetett, mert először horgászott multis cuccal, és semmi nem állt neki kézre.
Hasonló fárasztás közben külföldön már visítani szoktak a guide-ok, hogy „ne húzd ilyen magasra, ne így tartsd, ne úgy tartsd, tekerd, ne tekerd, húzd, ne húzd… húzd, mint az állat, de óvatosan!”.
Nos, Zolit én hagytam, hadd szenvedjen, ha eltöri, úgyis fel lesz véve videóra, majd ezzel védem magam. De nem tudta tönkrevágni a felszerelést, csupán az izomzatát. Másnap reggel jött a majd’ meghalok messenger üzenet.
Mondjuk, a kezdeti satu féken picit gyengítettem neki a fárasztás kétharmadánál. Én vigyorogtam, ő szenvedett. A hal kijött, mosoly, fotó, videó a C & R-ről is, majd utána kb. 2 órát pihentünk a hajóban.
„A reklám után folytatjuk… Folytatjuk, de mivel?” Ilyen érzésünk volt.
Mondjuk, Zoli hozzátette, „Visszakapod még ezt!” :D
Aztán eljött a reváns napja.
Mint mindig, előre mindent elkészítettem, de úgy döntöttem, ezen a napon egy másik, Norvégiából hozott csali kerül fel a zsinór végére. Milyen menő ötlet… fogsz egy csomó halat, de te felraksz egy totál mást.
Na, a harcsák is így voltak ezzel. A szonár (gyk.: radar) technikának köszönhetően tökéletesen lehetett látni, ahogy felrongyol a harcsa a csali felé, bámulja, mint borjú az új kaput, majd lefordul. Én meg levegőt nem kapok a ladikban…
Újabb óra telik el, van némi mozgás, majd jön egy újabb bátor hari, aki a csalihoz érve mintha áram sütné meg, hanyatt-homlok elmenekül. F*sza…
Nagy nehezen sikerül előcsalni a harmadik jelentkezőt, aki szintén hosszas „mi a fene ez?” kérdés után lelép.
Hiába… nem minden külföldről hazahozott műcsali vezet eredményre. Pedig már vizionáltam, ahogy kiveri a botot a kezemből.
Aztán jött a költői gondolat: minek akarom megint feltalálni a meleg vizet, amikor az összes jó halunkat a MadCat csalikkal fogtam. Olló elő, gigabrutál gumihal kuka, fel a színes clonk. Kár, hogy nem néztünk ekkor órát, mert extrém hamar megjelent a környék ura…
Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha felmennénk az M3-as autópálya hídjára, és várnánk az autókat. Annyi, hogy a csónak esetében a híd is mozog. Jön személyautó… tucatnyi, kisbusz, majd jön egy túlméretes szerelvényű kamion, ami akkora, hogy előkerül a szótárból az azta… jelző, majd a következő pillanatban a híddal együtt elkezd magával húzni egy alagút felé. (alagút = víz alatti erdő.)
Kezdődhet a harc! Ha azt mondom, azt éreztem, letépi a karom, akkor finoman fogalmazok. Mert a karomat a gerincemmel együtt akarta kihúzni belőlem. Megmértük előző nap az orsó fékerejét, mert azóta nem nyúltam hozzá. 11-11,5 kg volt, időnként csípte a 12 kg-ot. Ez azt jelenti, hogy az 1,8 méteres bottal ekkora tömeget emelsz folyamatosan. Én ezt úgy éreztem, mintha cementes zsák lenne, ami még ugrál is. De hogy el ne érje az „alagutat” a „kamion”, a zsinórt hozzáfogtam az EVA markolathoz. Még így is tépte lefelé a zsinórt a hal, bevágva az EVA-t. De meglett. 4 perc 50 másodperccel később már a felszínen jelent meg a hatalmas „kamion”. Visszatört még többször, de az „alagutat” már esélye nem volt elérni, csak türelmesnek kellett lennem.
A halat szépen partra vittük, elő a ponyvát, csurig locsolva vízzel, majd arra húztuk a monstrumot.
A hal hossza 236-237 cm, megegyeztünk 236-ban, nem mindegy, mennyit kell legközelebb megdönteni. A fotózás miatt már úgyis elázott a cipőm, a nadrág csupa harcsanyálka lett, úgy néztem ki, hogy magamon is röhögtem.
Mivel a halat normálisan vissza akartam engedni, a víz viszont sekély volt, nem volt mit tenni, cipő, zokni le, nadrág le, marad az aláöltözet, és bementem a hari mellé, hogy akkor engedjem el, amikor már biztonságosan el tud úszni.
Hal vissza, én meg ott voltam egy combközépig iszapos aláöltözetben… ment a nadrág egy zsákba.
Még jó, hogy nem volt hideg. (Annyira.)
Másfél óra után már azért kezdtem fázni, ezért az addig megszáradt normál nadrágom felkerülhetett rám.
Aztán jött a nap záró poénja. Egy masszív akadó mellett horgásztunk, amikor azt láttam, hogy két hari az akadókupac másik felén úszkál. Egy nagy, meg egy átlagos.
Utólag örülök neki, hogy nem a nagynak tetszett meg a csalim, vagy az átlagos volt mohóbb. Ugyanis a hiányzó távot úgy hidaltam át, ahogy Toldi a petrencés rudat tartotta. Megfogtam a bot legvégét, és a fatörzsek mögé engedtem le a csalit. Mint írtam, a nagy lesz*rta, de a kisebb egy 15 másodpercig beszélgetett a gilisztákkal és a clonkkal. Tuti beszóltak a harinak, mert az olyan erővel támadott rájuk, hogy a botot ezúttal szó szerint kitépte a kezemből. Elrepült a pba… Na, bazeg…
Mint mondok a főnöknek?
• Tesztbot?
• Áá, nagyon frankó, egy hari megszerette, el is kérte.
Biztos megértené. Erre inkább úgy döntöttem, utána ugrok. Bumm, már ugrottam is kifelé, de a lábam beleakadt a székembe, jól bevertem a combomat. Erre felfigyelt Zoli, hogy ez nem rendeltetésszerű testtartás, hogy a bokám a csónakban, én meg a fákon keresztben fekszem a Tiszában. Meg is fogta a lábam, biztos, ami biztos. Kezemben a bot, amit épp elértem, a cucc végén a harcsa, másik végén Zoli a bokámmal a kezében. Odaadtam neki a cuccot, fárassza ki a halat, én meg visszamásztam tacsakvizesen a hajóba. Hal meglett, bot, orsó meglett, fotó meglett, mi meg röhögtünk, hogy milyen hülyék vagyunk.
Mondtam is, ha délután 1-kor felhívom a feleségem, hozzon száraz ruhát, most hívhatnám megint, hogy hozzon már még egy adagot.
Viszont a száraz ruhám mind elfogyott, és ömlik rólam a víz… valahogy be kellene ülnöm majd a kocsiba. Zoli volt a segítség, ugyanis, mint a Dumb és Dumberben a kesztyű, rajta is két nadrág volt. Ha valaki látta, hogy mit csinál ez a két csávó a Tisza közepén, akkor igencsak magyarázkodnunk kellene. Az egyik pucér, a másik éppen veszi le az egyik nadrágját.
Két hülye.
Vizes ruhák mentek a zsákba, ha halőr lett volna ott, tuti megkérdezi, hogy mi van a zsákban. Iszapos aláöltözet, meg egy komplett adag ruha, ja, meg 10 liter Tisza.
Ha legközelebb úgy indulunk el peccantani, hogy hozunk 2 ruhás bőröndöt, azt vajon magyaráznunk kell a feleségeinknek?
Ha végigolvastad, és ezek után még mindig van kedved beszállni a hajóba, akkor nézd meg a fenti linken lévő filmet! Ott a lehetőség!
Mentőmellény van!
Ha pedig ezek a rekordhalak érdekelnek, akkor, íme, egy kisfilm!
Köszi, TISZA!
Takács Péter
