Karcsi barátommal lassan 15 éve horgászunk együtt és mindkettőnknek egy tíz kiló feletti RSD-ben fogott ponty adta meg a lökést, hogy elinduljunk a bojlizás irányába. 1,5 éve bojlizunk aktívan és próbáljuk elsajátítani a szükséges tudást és módszereket. Kiállításokra jártunk és szívtuk magunkba a fontosabbnál fontosabb információkat. Lényegében az egész telet azzal töltöttük, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb tudást szedjük fel magunkra, és célunk az volt, hogy az idei évben pár komoly túrán szép eredményeket érjünk el. Így szerepel a terveink között a Balaton és Pölöske is, de kezdetnek úgy gondoltuk, hogy az első komolyabb túra egy kis versenyzés legyen, amire tökéletesen alkalmasnak tűnt az I. AHK 72 órás kupa a KOI2 tavon, Nyékládházán.
A történethez hozzá tartozik, hogy 8 hónappal korábban már megfordultunk itt egy dobálós baráti versenyen, és mivel eléggé felkészületlenül érkeztünk, fogott hal nélkül kellett távoznunk… viszont sok dologra ráébredtünk, valamint nem feladtuk és eltemettük a dolgot, hanem megfogadtuk, hogy visszatérünk még ide. Egész télen készültünk és finomítgattuk a szereléseinket, majd úgy döntöttünk, elindulunk a tavaszi behúzós versenyen, de előtte még egy teszthorgászatra lenézünk. Így is tettünk, de sajnos ezúttal is csak gyenge eredményeket értünk el, bár azon a hétvégén az egész tavon az láttuk, hogy nem megy a hal. Ismét keserű szájízzel indultunk haza és eléggé aggódni kezdtünk a két hét múlva esedékes verseny miatt.
Eljött a verseny ideje. Csak reménykedni tudtunk, hogy két ilyen sikertelen túra után most eljön a mi időnk is végre, hogy magunknak is be tudjuk bizonyítani, hogy a befektetett energia megtérül, és egy szép eredménnyel tudunk távozni. A sorsolásnál Karcsira bíztam a húzást. Ez nem alakult rosszul, a 4-es helyet húzta, ami ugyan nem a legjobb, de nem is legrosszabb, de a tó „jobbik” felének határán van. Lényeges körülmény, hogy 9 csapat indult és 11 hely volt kijelölve, így kettő üresen maradt. Szerencsékre ezek pont a 2-es és 3-as helyek voltak, így balra tőlünk üresen maradt két horgászhely, amit ki kellett tudni használni. Fontos, hogy az üres szektorokba áthúzni szigorúan tilos volt.
Ezúttal másképp alakultak a dolgok: ugyan most sem indult el könnyen a pontyok megfogása, de 24 óra eltelte után a 3. helyen álltunk, amivel teljesen elégedettek voltunk. Azonban éreztük, hogy ebben a történetben most sokkal több van. Radarozás során a túlsó parttól 10-20 méterre találtunk egy púpot a mederben, amire ha letettem a szerelékem, legrosszabb esetben 1 órán belül garantáltan elhúzták a bajszosok. Pellettel és bojlival szép folyamatosan etetve sikerült őket kicsalni az üres szektorokból. Fontos volt, hogy tovább ne is menjenek, ezért az etetést egy hosszú sávban a partra merőlegesen végeztük, ami jól is működött.
A második estére aztán nagyon megindult nekünk, lénygében folyamatosan húztuk a halat, aminek az lett az eredménye, hogy a 3. helyről az 1. helyre léptünk, pedig 24 óra után még közel 25 kg lemaradásunk volt az első helyhez képest, 36 óra után meg már több mint 57 kg előnyünk volt a második helyezetthez képest.
A csapatoknak lehetett egy segítőjük, így mi Marci barátunkat kértük meg, hogy csatlakozzon. Nagyon fontos szerepe volt, amikor erőnk már a végét járta, mert ilyen tempós versenyt ketten nehéz végigcsinálni.
Úgy voltunk vele, hogy itt addig kell ütni a vasat, amíg forró, ezért nem állunk meg egy pillanatra sem, mert nem lehet tudni, meddig van az etetésen a hal, és ki tudja, lehet, hogy másnak is beindul. Közben előbb Karcsi megfogta a verseny addigi legnagyobb halát, majd nem sokkal később jómagam is fogtam egy 15,32 kg-os gyönyörű tőpontyot, ami később a verseny legnagyobb hala lett.
A verseny vége felé aztán már egyértelmű volt, hogy ezt a győzelmet nem lehet elvenni a tetemes előny miatt, de mint megtudtuk, még versenyen itt soha senki nem fogott 300 kg feletti mennyiséget, így az utolsó órákban ez volt már a célunk, és végül még ez is összejött, aminek felettébb örültünk!
Külön ki kell emelni, hogy rendkívül jó erőben lévő pontyokat rejt az egykor bányató, ajánlott mindenkinek jól felkészülni a heves kirohanásokra. Ez főleg úgy volt érdekes, hogy a víz mindössze 13 fokos volt, ami nem mondható igazán magasnak.
Több mint 300 kg fogott bajszossal nyertük a versenyt úgy, hogy a második helyezett majdnem 130 kg-mal maradt el tőlünk. Úgy gondolom, ezt lehet magabiztos győzelemnek nevezni.
Ahogy elhangzott a dudaszó és vége lett a versenynek, elmondhatatlan érzés kerített minket hatalmába… Azok után a sikertelen pecák után, amiket itt átéltünk és becsülettel végigcsináltunk, most valami egészen más élményben volt részünk! Sikerült nyerni és a legnagyobb hal is a miénk lett! Nagyon boldogok voltunk és ismét rengeteg fontos dolgot tanultunk. Úgy gondolom, ez is azt bizonyítja, hogy a kitartás és a türelem a bojlizás világában elengedhetetlen a sikerhez!
Írta: Terbe István
Fotók: Krenkó Károly, Studer Márton, Urbán László
