Másodszori nekifutás - feederrel a pontyok nyomában

Másodszori nekifutás - feederrel a pontyok nyomában

2011. 04. 22-ét mutatott a naptár. Mint a címben is utalok rá, ez az év második horgászata volt, melyet még nagyobb előkészület előzött meg, mint az elsőt, mivel az első horgászatom nem úgy sikerült, mint terveztem. Nagyon sok körülményt talán nem vettem túl komolyan, ezért talán nevezhetem az első horgászatot bemelegítő próbálkozásnak. Hibáimból tanulva vágtam neki az év második horgászatának és vettem üldözőbe a Gólya-tó pontyait. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan sikerült a tavasz második horgászata, tartsatok velem ebben a kis cikkben!

A második tavaszi horgászatom helyszíne is a Gólya-tó volt, mely Borsod egy kis faluja, Vajdácska mellett található. A tó egy három éve kitisztított-kikotort, kb. 2,5 ha-os vízterület, mely méretéhez képest nagyon gazdag halállománnyal rendelkezik. A víz különlegessége a közepén található sziget, melynek meghorgászása nagy kihívásokat rejt a horgászok számára. A tóban megtalálhatóak a pontyok - ezek között vannak 10 kg körüliek is -, az amurok, különböző ragadozó halak és a nyári időszakban afrikai harcsa is fogható. Az előző évekhez hasonlóan és a lehetőségekhez mérten a horgászatok nagy részét abban az évben is oda terveztem, így ezúttal is arra a tóra esett a választás. Már két nappal a horgászat előtt nagy volt a készülődés: a szerelékek összepakolása, etetőanyagok és csalik kiválasztása mellett a körülményeket is alaposabban átgondoltam. A helyismeretnek köszönhetően még a pontos horgászhelyet is előre kiválasztottam, hogy a helyszínen már tényleg csak a horgászattal kapcsolatos teendőket ellátva el is kezdhessem a horgászatot.

Reggel 4:30 kor kezdődött a nap a keléssel, majd az autóba pakolással. Várakozásom a horgászat közeledtével egyre nagyobb volt. A tavaszi időjárásban a nappali hőmérséklet már igazán kellemes volt, viszont a reggel még hidegnek számított. A hőmérő mindössze 7 fokot mutatott. Ez a csípős hőmérséklet is kellett ahhoz, hogy felfrissülve vágjak neki a horgászatnak.

Egyszerűen mesés a hajnal: most ébred minden

Ahogy barátommal kiérkeztünk a tóhoz és elfoglaltuk a már előre eltervezett horgászhelyet, kezdődhetett is a horgászatra való felkészülés.

Messzebbről is jól látszik a kinézett célpont a híd mellett

A mai napi etetőanyag választás talán furcsának fog hangzani, de az nem volt más, mint a Haldorádó Vad Ponty ízesítése. Megkérdezhetnétek, hogy „vad” jellegű etetőanyaggal mit akarok egy telepített vízen… bennem is valami hasonló kérdés fogalmazódott meg, de az is, hogy „miért ne?!”. Mivel az első horgászaton nem sikerült pontyot horogra csalni, úgy gondoltam, veszítenivaló nincs. Fontosnak tartottam még, hogy dúsítsam ezt az etetőanyagot egy kis mikropellettel, hogy valamennyire szelektáljak a halak faja és mérete között. Raktam hozzá még egy kis csemegekukoricát is, mivel - helyismeretemnek köszönhetően - tudtam, hogy ez az itteni pontyok egyik csemegéje. Ehhez a keverékhez már csak egy kis „mozgás” hiányzott, melyben a csontkukacok voltak segítségemre, hogy a figyelemfelkeltő hatás mindenképpen meglegyen a víz alatt is.

Íme, a kíváncsiság szüleménye!
A már említett mikropellet…
… a közkedvelt csemege…
… és a figyelemfelkeltés

Mikor elkészültem ezek összekeverésével és megkaptam a kész keveréket, már nem is maradt más hátra, mint bejutatni a kiválasztott helyre. Kezdődhetett az alapozó etetés. Ezt most etetőkosár segítségével tettem, és hogy pontos dobásokat érjek el, kiakasztott zsinórklipsszel dobáltam, mely garantálta a távolság pontos megtartását. 10-12 dobást követően jöhetett a szerelék véglegesítése és a csalizás.

Egy feeder végszerelék a sok lehetőség közül

A mai napon az etetőanyag bekeverésénél is említett - a pontyok által kedvelt -, hagyományos csemegekukoricát részesítettem előnyben, mivel az itteni pontyok nagy része még nem barátkozott meg a pellettel és egyéb modern csalikkal. Ezért óvatosan használtam a különféle csalikat, de kukorica mindig került az összeállításhoz, így próbáltam az e vízben élő halaknak kedvezni.

Az oldódó-lebegő pellettel kombinált kukorica is egy lehetőség

Néhány szó a mai napra választott felszerelésről: mivel feederbotos horgászatot terveztem, kedvenc feederbotomat választottam, amely nem más, mint egy 3,60 m-es Nevis Axum feeder. Ez egy nem túl drága bot, mégis kiválóan megállja a helyét a kezdő feederhorgászok körében. Ehhez a bothoz a Carp Expert Feeder 4000-es orsót választottam, amely már többször bizonyított.

Egy viszonylag olcsó, de megbízható összeállítás

A csalizást követően már nem volt más hátra, mint hogy az előtte beetetett helyre bejutassuk a csalit, és kezdődhetett a várva várt horgászat. Már csak figyelni kellett, hogy a feeder vajon mikor görbül - jelezvén, hogy látogatónk van.

Beélesítve!

Várakozás közben olykor megerősödött a szél, mely szebbnél szebb fodrozódásokat eredményezett a víz felszínén

Ezt a látványt hetekig el tudnám nézni

A víz fényjátékában gyönyörködve is felfigyeltem arra, hogy valami ütögeti feederbotom spiccét. Gondolatom elsőre az volt, hogy apróbb kárászok játszanak a csalival (nagyon sok van belőlük ebben a tóban, de tekintetem nem vettem le a spiccről. Vártam… Ami ezután következett, már érezhetően nem egy kis kárász műve volt: a botspicc kétszer igencsak derék módon hajlott meg.

Készenlétben

Figyelmesen kivártam a megfelelő pillanatot, majd akkor vágtam be, mikor már szükségesnek éreztem. Meglepődve fogadtam, hogy damilom másik végén valaki nagyobb ellenállást tanúsított. Meglepődésem nagy része talán még annak is köszönhető volt, hogy az év első pontyát próbálhattam partra segíteni. Éreztem, hogy nem ez lesz a rekordhalam, de első pontynak teljesen megfelelő, ezért maximális koncentráció is szükséges részemről.

Szépen dolgozik a feeder

Fárasztás közben a bot nagyon szépen, egyenletesen dolgozott. Egyetlen dolog nehezítette még e kisebb termetű ponty fárasztását is: az éppen megerősödő szél és az ebből következő hullámok. A part előtt néhány kiszáradt nádtő volt, amit szerettem volna elkerülni, hogy a kockázatott minimálisra csökkentsem. A hullámok között tekintetem odaszegeződött a damil vízbe vezető részéhez, hogy a nádtöveket - és ezzel a szakadást - elkerülhessem. Az év első pontya fáradni kezdett, végre megpillanthattam a kis tükröst a felszínen. Hamarosan barátom segítségét kértem, mert a merítés következhetett: a jól összehangolt mozdulat eredményeként a kis ponty hálóba került.

Itt már kifáradva, a merítőben

A merítést követően láttam, hogy az akadás tökéletes volt, a horog sebet nem hagyott kiakasztáskor. Sporthorgászokhoz méltóan más nem is következhetett, mint egy gyors mérlegelés, fotó a hallal és a visszaengedés. A hal nem volt óriási „csak” 2.000 gramm kereken, de nem ez volt a mérvadó. Szerintem az év első pontyánál a sporthorgászok körében nem a hal súlya az elsődleges szempont.

Egy gyors mérés
A fotó az első pontyommal (talán egy kicsit elgondolkozva…)
És természetesen a visszaengedés (azzal az utasítás, hogy riassza a társait!)

Horgászatunk végéhez közeledve még reménykedtem, hátha legalább egy hasonlót vagy akár egy nagyobbat sikerül horogra csalni, ám ez sajnos már elmaradt. Viszont történt még valami a nap folyamán, ami nem elhanyagolható. Barátom is úgy gondolta, hogy a vízparton tartózkodva az időt ő se töltheti máshogy, mint egy „kis könnyű” horgászattal. és meg kell említeni, hogy a nap halát neki sikerült horogra csalni. A 3.000 grammos hal természetesen neki is az év első pontya volt. Írásomat az ő fogásának képeivel zárom, és minden sporthorgász társamnak hasonló vagy szebb élményeket kívánok!

Barátomnál tovább ment a mérleg, egész 3.000 grammig
Büszkén tartotta…
… és természetesen ő is visszaengedte

Szerző: Bernáth János (unikorn20)
Fotó: Tóth Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: