Az idei január megmutatta, hogy milyen az igazi tél! Az új év első napjaiban érkezett a hó, majd szinte az egész hónapban fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Befagyott minden, így a horgászati lehetőségek is erősen korlátozódtak. Éppen ezért a februári Method suli epizód egy rendhagyó rész lesz. Ebben ugyanis a módszerrel kapcsolatban a vízparton legtöbbször elhangzó tévhiteket mutatom be és cáfolom meg. Érdekes és tanulságos lesz, így érdemes velem tartani!
Gondolom, hogy mindenki hallott már olyan szállóigéket, amelyek legendás fogások járulékai, vagy éppen halvesztések vélt okai. Sok olyan van, amely megmosolyogtató, de olyanok is vannak, amelyek már hétköznapi magyarázatként szolgálnak, holott abszolút nem állják meg a helyüket! Válogattam ide néhányat, amelyek ugyan velem is megtörténnek nap mint nap, de ennek sem kapitális halakhoz, sem misztikus mumushoz nincs köze. Mindre van hétköznapi magyarázat! A magyarázatokat a cikkhez csatolt videó érthető módon be is mutatja, így mindenképpen érdemes a filmet is megtekinteni.
Legendás Spori:
„Akkora halat akasztottam, hogy azonnal kihajlította a horgot! Rekordlistás volt, az bizonyos!”
Sipi
Hű, de sokszor hallottam már ezt a monológot. Nyilván van olyan eset is, amelynek okozója valóban kapitális egyed volt, de csak kevés! Egy jól megválasztott, halmérethez igazított horog megfelelő akadás során nem tud kihajlani.
A hajlások leggyakoribb oka a hal testébe akadt horog. Ekkor ugyanis csak felületi akadás történik. Úszóba, úszótőbe vagy akár a hal csontos fejébe is akadhat a horog. Ekkor a menekülő pikkelyes sokkal nagyobb tempót tud elérni, így annyira felgyorsul, amit már a horog nem tud tolerálni és kinyílik.
Legendás Spori:
„Fárasztottam egy hatalmas amurt, de merítő előtt elharapta a garatfogával az előkémet! 20+-os volt, az biztos!”
Sipi
Egyik kedvenc témám ez, amely már nemzedékek óta terjed! Ha valaki nézett már bele amur szájába, láthatta, hogy igencsak hosszú előke kell ahhoz, hogy a garatfogig leérjen. Methodnál és általános horgászatnál ez nem történhet meg! No de akkor mitől megy el az amur? A válasz egyszerű. A fárasztás utolsó fázisában a hal engedi magát húzni, egy ideig. Amikor észleli a partot, kitör. Aki erre nincs felkészülve, az képtelen olyan gyorsan lereagálni a történteket, mint amennyire gyors az amur. Így elszakad az előke. Ilyenkor jön a kérdés, hogy miért középen szakad el, és nem a horognál?
Az amur hosszú teste miatt, fárasztás közben vonaglik, rázza a fejét. Ez akkor okoz igazán nagy gondot, amikor a hal menekülni kezd, és befeszül az előke úgy, hogy a csontos szájperemen megtörik. A fejrázáshoz jön még a hal gyorsasága, a nem kellően laza fék, és a kemény bot. Az előke pedig szakad, de nem a garatfogak miatt!
Legendás Spori:
„Én finomszerelékes horgász vagyok! 16-os, vagy még vékonyabb előkével és 16-os horoggal is meg tudom fogni a pontyokat, amelyek keszegezés közben beugranak! Tök felesleges a 0,20-0,22 mm-es előkevastagság a method cuccokra!”
Sipi
Kedvenc témám ez is! Gyakran hallgatom a szinte extázisba fulladt beszámolókat arról, hogy csak a vékony előke és a kis horog az igazi horgászat! Jómagam hosszú évekig versenyeztem finomszerelékes feeder szakágban, két csapat-világbajnoki cím is összejött, de ettől függetlenül merem állítani, hogy a hosszú előkés módszer nem való pontyhorgászatra, ahogy a method sem való finom pecára. Ennek oka rendkívül egyszerű! Totál más a végszerelék. Míg klasszikus feeder esetén a félméteres előke nyúlása tudja tolerálni a nagyobb testű hal rántásait, addig egy 10-12 centis, ugyanolyan vastag előke rendkívül gyorsan szakad! Ebben sem lehet összehasonlítani a két technikát!
Legendás Spori:
„Versenyen annyi halat akasztottam, hogy megnyertem volna a szektort, de merítő előtt nagyon sok elment! Balszerencsém volt!”
Sipi
1-2 halvesztést lehet a balszerencsére fogni, de, amikor több megy el, mint amennyi kijön, az bizony technikai probléma! Elsősorban olyan versenyeken hallom a fenti magyarázkodásokat, ahol nagy távolságból kell a halakat kikormányozni. A nagy táv megdobása ugyanis nagy tömegű kosarat igényel, amihez erős bot kell. A horogméret viszont maximalizálva van 10-esben! Elveszti a felszerelés a harmóniát! Egy távdobó bot és egy 80-100 grammos kosár nem lesz összhangban a 10-es méretű horoggal, főleg nem versenyen, ahol húzni kell a halat.
És hogy miért a merítő előtt megy el a hal? Azért, mert akkor a kosár már a levegőben van, így a víz nem tudja csillapítani a kilengését, és sokkal nagyobb erő hat a horogra, amely vagy kiszakad a halból, vagy addigra már annyira kitágul a seb, hogy kiakad.
Legendás Spori:
„Múltkor voltam pecázni, és csak a kicsi, vékony horoggal tudtam kapást elérni! Igaz, sok halam el is ment, de legalább volt kapásom!”
Sajnos ezt a story-t is már sokszor hallottam, és biztos vagyok benne, hogy aki mesélte, annak fogalma sem volt arról, mekkora kárt okozott azzal, hogy ilyen sok kapása volt! Mert abban bizony igazat kell adnom, hogy a könnyű horgot mélyebbre tudja szippantani a ponty. Viszont nem az a jó, ha mélyre akad. A szájperem mögötti akadás a jó akadás! Ott erős a hal szája, megtartja a heves küzdelem esetén is a pontyot. A hal szájüregén belül viszont olyan lágy hártya és vékony, puha hús található, amelybe egy vékony horog beleakadva akár hosszú centiméteres vágásokat is tud okozni, aminek a vége az, hogy előbb-utóbb lelép a hal. A horgásznak csak bosszúság, ám a halnak komoly sérülés! Természetesen vastag horoggal is előfordulhat, hogy rossz helyre akad, de egy masszív „vas” korántsem vág annyira, mint a vékonyka!
Legendás Spori:
„A nap második felében már nem tudtam halat fogni, mert finnyásabban ettek, és hiába voltak kapásaim, nem akadt meg a horog!”
E jelenségnek több oka is lehet, de van egy, ami még velem is sokszor előfordul! Method technika esetén ugyanis a horogheggyel mi, horgászok nem találkozunk, mert a csalitüskére szúrjuk fel a pelletet. Nem érzékeljük azt, hogy a horgunk hegye milyen állapotban van! Horgos csaliknál minden egyes tűzés során kapunk visszajelzést, ám methodnál nem. Sokszor tapasztaltam már, hogy szabad szemmel csak nehezen látható tompulás, csorbulás van a horgomon, ami azt eredményezi, hogy a halat kifújás közben ugyan meg-megszúrja még a tompa hegy is, de nem történik meg az önakasztás!
Legendás Spori:
„Nem használok dobóelőkét és előtétzsinórt sem, mert nincs rá szükségem. Az egész csak azért van így felkapva, mert eladó a sok dobóelőke!”
Nem minden ördögtől való, ami esetleg eddig nem volt a látókörödben! Az előtétzsinór egyrészt dobás közben nyújt biztonságérzetet, de komoly szerepe van abban is, hogy a tereptárgyak vagy éppen a fárasztott halak ne nyírják ki a zsinórunkat. Ugyanis a sok fárasztás során a pontyok képesek az az úszósugarakkal is elszabni a zsinórunkat. Ha nincs megfelelő előtétzsinór, akkor néhány komolyabb fárasztás után azt vesszük észre, hogy dobás közben elszakadunk. Kereshetjük a hibát a botban, orsóban, a bot gyűrűiben, de valójában a saját hibás döntéseink okozzák a legtöbb bajt.
Februári szett
A késő téli időszak a legjobb arra, hogy lecseréljük a régi zsinórjainkat annak érdekében, hogy az év első horgászatait már friss, sérülésmentes felszereléssel kezdhessük meg! Éppen ezért a februári szett a Sipi szezonkezdő zsinór szettje névre hallgat, ami elég beszédes megnevezés.
A szett tartalmaz két tekercs főzsinórt, két különböző dobóelőkét, valamint olyan szerszámokat, melyek segítségünkre lehetnek a szezonkezdési előkészületek során.
Sipi szezonkezdő zsinór szettje
- 2 tekercs HALDORÁDÓ MAX Feeder Black 0,22 mm
- 1 tekercs HALDORÁDÓ MAX TAPERED Leader 5x15 m - 0,20-0,57 mm
- 1 tekercs HALDORÁDÓ MAX Braxx - Long Cast Shock Leader 0,20 mm
- 1 db HALDORÁDÓ Magic Pen - Zsinórjelölő filc fehér
- 1 db HALDORÁDÓ Knot Puller - Kötésfeszítő és húzó eszköz
- 1 db HALDORÁDÓ Cutter - Fonott zsinórt vágó olló
Írta: Sipos Gábor
Fotó: Putz Tamás
Videó: Putz Tamás, Sipos Gábor
