Egy nagyon vadregényes és egyben kiszámíthatatlan vízterületen, a Solti Kis-Dunán horgásztam a közelmúltban. Voltam már itt pár alkalommal, sejtettem, hogy mit kell csinálni, hogy halat is fogjak, de finoman szólva sem egyszerű pálya. Hogy miért? Hamarosan kiderül!
Nagyon korán keltem, korán indultam, hogy a napfelkelte előtt itt lehessek. Igyekeznem kellett, mert a kora reggeli időszak a halfogás szempontjából talán a legjobb. De ez a megállapítás nemcsak erre a természetes vízterületre, hanem nyugodtan mondhatom, hogy a legtöbbre egyaránt igaz. A reggeli órákban még aktív a hal és itt a partszélre kidobott végszerelékkel jó eséllyel meg is foghatók. Aztán 9 óra után, szinte minden kapás megszűnik, pontosabban a számunkra értékes pontyok helyét keszegek, kárászok veszik át.
Hová tűnnek napközben a holtág nemes halai? A mélyebb vízrétegekbe vonulnak és a vízközti régiókban lebegnek. Speciális módszerekkel talán horogra lehetne őket csalni, de ebben sem vagyok biztos. A vadvizek lakói jól megszokott napi rutint követve élik az életüket és nem feltétlenül akarnak minden pillanatban mindent megenni. Így gyakorta hiába lógatjuk az orruk elé a legcsábítóbb falatokat is, azok többnyire érintetlenek maradnak. De ahogy sötétedik, ahogy a vízben újfent láthatatlanokká válnak, bátran indulnak táplálékszerző körútjaikra.
E holtág életét az áradás szokta fenekestől felforgatni, de ez szó szerint is értendő. Kellően magas vízállásnál beömlik a Duna vize a vele párhuzamosan elhelyezkedő holtágba, amely ettől kezdve már nem holtág, hanem mellékág lesz. Ekkor az állóvíz folyóvízzé változik, vize felzavarosodik. Nos, ekkor fényes nappal, a legváratlanabb időpontokban is lehet szép halakat fogni.
Amikor én itt horgásztam, a Duna kicsi vízállása nem befolyásolta a Kis-Duna életét. A holtág déli részén, a sóderes félszigeten horgásztam és a velem szemben található partfalat dobtam. Ez egy frekventált, közkedvelt terület sok ígéretes horgászhellyel.
A helyi horgászat sikerének egyik titka, hogy nagyon közel kell dobni a túlparthoz. Ha a parttól 1 méteren belül csapódik be a végszerelék, nagy eséllyel számíthatunk kapásra. Ez a terület egy frissen kotort rész, ahol a parttól 1 méterre 1-1,5 méter, 2 méterre 2 méter, 3 méterre már 3 méter a víz mélysége. A mederben a vízmélység több helyen is meghaladja a 6-7 métert. Mit keres a hal ezen a meredek rézsűn? Táplálékot! A fák, bokrok egészen leérnek a vízpartig, amelyek folyamatosan szolgáltatják a táplálékot.
A hagyományos kosarak azonban lecsúsznak a meredek rézsűn, ezért olyan method kosárral készültem, amely ennek az elvárásnak is maximálisan megfelelt. Ehhez az új, nagy kapacitású Haldorádó Dart XL 55 g súlyú method kosarat választottam, amelybe 2 db lemezcsavart tekertem. A kiálló két kapaszkodó karom tökéletesen megfogta, megállította a kosaramat, bárhová is dobtam!
Nem könnyű a végszereléket sebészi pontossággal egy nádnyiladékba vagy a belógó fák ágai közé bedobni, de kellő gyakorlattal és ehhez alkalmas kosárral ez már kivitelezhető. Aki szereti a kihívásokat, aki szereti a technikás horgászatokat, az garantáltan megtalálja itt a számítását!
Közben azzal is tisztában vagyok, hogy a horgászok 90%-a retteg az ilyen horgászattól, hiszen nem tud pontosan dobni és attól fél, hogy rádob valamelyik belógó faágra és odalesz a végszereléke. Nekik is van megoldás! Itt engedélyezett az etetőhajó használata, vagy a végszerelék behúzása. Én ezekkel nem éltem, hiszen ebben aztán semmi kihívás nincs… Az ott tartózkodásom ideje alatt jó néhányan horgásztak, láttam amint a kishajók rótták a köröket. Volt több csónakos is, aki közvetlenül a part elé lekarózva, úszós készséggel próbált halat fogni. Elvétve fogtak 1-2 db halat, miközben nekem a reggeli időszak (9 óráig) már 3 szép pontyot és egy csodaszép compót adott.
Pedig semmi más nem csináltam, mint szisztematikusan 3 különböző helyet horgásztam felváltva. A túlpart legközelebbi ígéretes pontja 48 méterre volt. A mellette található következő nyiladék 49, majd a legtávolabbi 72 méterre volt. Érdekes, hogy ezen a ponton egyetlen halat sem fogtam. Minden halam 48 és 49 méteren fogtam. Bár ebben talán benne van az is, hogy a távoli helyre egy erőteljes halas, májas etetőanyaggal dobáltam, amelyet ezen a napon nagyon nem díjaztak a halak.
9 óra után megjelentek a keszegek és kárászok, amely egyértelmű jelzés volt számomra, hogy a pontyok és compók mélyebb vizekbe húzódtak. Mit lehet ekkor csinálni? Be lehet fejezni a horgászatot… vagy lehet tovább is próbálkozni, de pontyra szinte biztos, hogy nem lehet már számítani. Vagy mégis?
Az addig jól működő csalikat és etetőanyagot nagyon támadták a fehérhalak. Gondoltam egy merészet és 1 csomag FermentX Tejsavas Betainos etetőanyagot törtem át a rostán, amit 1:1 arányban kevertem az addig kiválóan működő kukoricás kajámhoz. Láss csodát, a keszegek kapásai alábbhagytak, és a legnagyobb déli melegben egy gyönyörű tükörpontyot akasztottam a partszélen.
Egyedüli, kóbor egyednek gondoltam, szinte biztosra vettem, hogy nem lesz folytatása. Persze horgásztam tovább, hiszen a napot rászántam, no meg filmet is forgattuk, így végképp meglepetésként ért, amikor 1 óra elteltével egy erőteljes húzós kapás után a nap legnagyobb tükörpontyát fáraszthattam. 2 gyönyörű ponty fényes nappal!
Időközben szinte már minden horgász hazament, elegük lett a nappali semmittevésből, így amikor hangosan felkurjantottam, senkit sem zavartam. No de a dolog még nem ért véget, délután 3 óra körül egy újabb szép tőponty tette tiszteletét, így ezen a napon már ő volt a hatodik pontyom!
Pedig „csak” annyit változtattam, hogy az etetőanyaghoz tejsavas anyagot kevertem. Ez tetszett volna nekik ennyire? Vajon e nélkül is megfogtam volna őket? Biztosra veszem, hogy NINCSENEK véletlenek, minden apró részletnek komoly jelentősége van. A halak kizárólag az ösztöneikre hallgatnak, nem hat rájuk a kiváló marketingünk…! :)
Fellelkesültem és biztosra vettem, hogy a késő délután, a naplemente időszaka újfent nagyon erős lesz. Nos, egyetlen kapás nélkül megúsztam! Ilyen egy igazi, kiszámíthatatlan vadvíz, ezért is szeretem őket, mert SOHA nem lehetünk biztosak semmiben!
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
