Eredményes téli horgászat a legzordabb időben

Eredményes téli horgászat a legzordabb időben

Helyszín: a Tatai Derítő-tó Által-érnél található kifolyója. Aki nem riad meg egy kis hidegtől - ami a mi esetünkben -12 Celsius-fokot jelentett -, az mindenképpen látogassa meg ezt a csodálatos, vadregényes, halban gazdag kifolyót…! Mi szombaton este döntöttük el barátaimmal (Segal, Kipi, Pisty30), hogy megpróbálunk ilyen zord időjárás mellett is halat fogni.

Az autó hőmérője is lassan feladta a szolgálatot ilyen hidegben

Zoli barátom reggel 5:30-kor érkezett meg hozzám Dunaharasztira. Már amikor kiléptem az ajtón sejtettem, azaz éreztem, hogy mi nem igazán vagyunk normálisak. Nagyon hideg volt. A reggeli találkozót a szokásos helyre, a benzinkúthoz szerveztük, ahová Pisty30 (Rainman) és Kipi barátunkat is vártuk, mert onnan egy autóval folytattuk utunkat. Már az autóban arról beszéltünk, mi is lenne a helyes taktika, de közben felszólalt egy hang hátulról: „Csali van valakinél?” HÁT VOLT! Mindössze 1 doboznyi bedöglött csonti, meg ami az etetőanyagba lett keverve 2 hete egy akkori versenyen. Kilátásaink nem voltak túl rózsásak.

Megérkeztünk a tett színhelyére

Kb. 1 óra autóút után megérkeztünk az Által-ér kifolyóhoz. Mivel korán érkeztünk, még nem volt nyitva a halőrház. Így hát feltérképeztük a terepet… Nagyjából egy óra alatt bejártuk az 1 km-es szakaszt, ameddig a napijegyünk szólt.

Ez a látvány fogadott minket. Mondanom sem kell, hogy egyből egymásra néztünk, és abban bíztunk, találunk majd meghorgászható területet, ami még nincs befagyva. A látvány lenyűgöző volt, már ezért megérte eljönni!
Segal barátommal nem jártunk még itt, ezért szinte tátott szájjal néztük a tájat
Szinte mindenhol ez a látvány fogadott, bedőlt fák, bokros részek, mélyen alámosott part. Első ránézésre igazi halparadicsom
Volt, ahol hártyás volt már víz teteje

Végre kinyitott a büfé, ahol megvettük a 12 órás napijegyeinket. Megkérdeztük az ott levő hölgyet, fogtak-e halat mostanában. A válasz szerint előző nap fogtak pontyot és kárászokat. Nekünk se kellett több! Megkezdődött a behurcolkodás, ami az én esetemben nem volt egyszerű, mivel teljes menetfelszereléssel érkeztem (láda, szerelékes nagy táska min. 30 kg, bottáska, vödör, száktartó táska). Amikor a többiek ezeket meglátták, azt gondolták, „hát ez nem normális!”, és ezt hangosan ki is fejezték. Ezért aztán csak a legszükségesebb dolgokat vittük be. Sietni kellett, mert a hely nagy népszerűségnek örvend, hiszen nagyon kevés az olyan víz, ahol ilyen zord időjárási körülmények között is talál az ember meghorgászható területet, és persze az sem hátrány, hogy van benne hal.

Még a szák is összefagyott

Felszereléseink 5, ill. 7 méteres spiccbotok, 3-4 m-es gyűrűs botok voltak. Nagyon nehéz volt az adott területet meghorgászni, mert mindenhol akadók, bokrok, és felettünk belógó ágak voltak. Félóra elteltével Segal 8-10 db apró bodorkát fogott: volt előtte egy bedőlt fa, és mellőle szedegette a kis apróságokat. Nekem sem kellett több, máris új hely után néztem. Meglepetésemre rögtön egy bedőlt fás, bokros részt találtam, ahova egyből be is dobtam. Nem kellett sokat várni, már húzta is az úszót a tenyeres bodorka. Rögtön szóltam a srácoknak, hogy pakoljanak, mert itt sok a kapás. Beindult hát a halfogás rendesen. Segal barátom sorra szedegette a szép bodrikat, kárászokat. Persze Pistyt és Kipit sem kellett félteni, szedték ők is szépen.

Ilyen tenyeres kárászok jöttek, élmény volt!

Lassan elkezdtünk összepakolni, mert nagyon hamar elment az idő, és még világosban szerettünk volna pár képet csinálni, arról nem is beszélve, hogy nem volt melegünk. Gyors fényképezés, összepakolás és irány haza… egy jó meleg fürdő (hmmmm…).

Négyünk összfogása, nem rossz ez téli időkben
Még visszatérünk!

Írta: Borsos Gábor
Fotók: Pisty 30, Segal, Kipi

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: