Ordasokkal ordítóban, Ordason

Ordasokkal ordítóban, Ordason

Mi kell egy horgászévad méltó lezárásához? Egy jó kis téli, gyorsban összehozott találkozó, bárhol, indok nélkül! Mondjuk, menyhalazzunk! Bélyegezzük meg „DNHT 3.1” névvel és szervezkedjünk, hátha lesz rá érdeklődés! Mi kell egy jó hangulatú téli menyhalazáshoz? Kell egy csodálatos folyam, melyet hívjunk Dunának, kell egy hideg hónap, melyet nevezzünk decembernek. Mi kell még? Kell akármilyen horgászfelszerelés, nem nagy ügy! Kell még megfelelő kedv a ráhangolódáshoz, abban sincs hiány! Még kell valami, mi is az? Hát kell egy jó csapat!

Mi az, ami nem feltétlenül kötelező? Nem kötelező menyhalat (sem) fogni, nem kötelező véresen komolyra venni a pecát, nem kell feszélyezned magad, hisz jól ismernek, semmin sem lepődnek már meg! De javasolt odafigyelni a poénokra, mert jóllehet, egy életre belénk ivódnak, szájhagyományt indítanak és az idők végezetéig megmosolyogtatnak bármikor, bárhol is jusson az eszünkbe! Az sem hátrány, ha igyekszünk frappánsan visszavágni, mert néhány jól ülő poénnal kiszívják a véredet a barátaid, de ennél nagyobb egészségügyi problémád sose legyen az életedben!

A tábor

Az általunk és még nagyon sokak által méltán kedvelt horgászportál a születésnapján ajándékoz, jutalmaz. Ez ugye rendhagyó, amikor az ünnepelt ad ajándékot, ez megtisztelő! Mit adhatunk mi cserébe? Segíthetünk az akadálymentes működésben, összehozhatunk a nevében horgászokat, barátságok szövődésének lehetünk gerjesztői, és hangulati akkumulátorai lehetünk éjjel-nappal, hogy senki se csüggedjen a hétköznapok csalárdságai, akadályai miatt, és kikapcsolhasson, ha belép egy horgászoldal fórumába írni vagy csak olvasni! Segíthetünk kezdő horgászoknak a különféle módszerekhez alkalmazott megfelelő felszerelés kiválasztásában, annak alkalmazásában, az eredmények fényesítésében, tapasztalatcserékben!

Kbaloo már ősszel megkeresett, hogy kellene egy jó kis téli találkozó, egy csendes téli rablózós peca, akárhol, akármilyen apropóból, ahol megtanulhatna például menyhalazni. A gondolatot tett követte, úgy legyen!

December 13. szombat, Luca nap. Erre a napra esett a választásunk és előtte napokkal elkezdtük a lázas szervezést. Tét nélkül, kiírás nélkül, látszólag korlátok nélkül, csak a magunk kedvére!

A mézes távcső

Egy maroknyi csapat jelezte jövetelének szándékát, és sajnos kétmaroknyi a megjelenésének sajnálatos akadályoztatását. Előbbieknek örvendtünk, utóbbiakkal együtt éreztünk. Vigasztaljon mindenkit, hogy amíg erőnkből futja, lesz sok hasonló rendezvény… Lássuk hát az eseményeket időrendben:

Korai ébredésem után tapasztaltam, nem lett túl kegyes az időjárások nagy Istene hozzánk, széllel bélelt és esővel áztatott. Ez sajnos egész nap így ment, de mi dacoltunk az elemekkel, mint megannyi „duraszell nyuszi”!

„Hajnali” fél 6-ra a dunapataji Taba horgászboltba vezetett többünk első útja, az engedélyek és a csalik beszerzése ürügyén. Eltúlzott optimizmusomnak köszönhetően 120 darab csalikárászt rendeltem, s vett meg Sori (amit ezúton is megköszönök Neki, mert nem fogadott el érte pénzt), aminek nagy része (remélem) még most is ott úszkál a folyóban, mivel nem volt célunk vele, a kapások csekély száma miatt. De legalább senki nem vádolhat húshorgászattal, mert mi telepítünk is (magunknak), ha horgászunk! Ferike lett a napijegyfelelős, majd amint később látjuk, a csapat tüzelőanyag-felelőse is!

Ilyen egy jó tűz, Boci!

Hatkor már a sóderoson távcsöveztünk egy mézes ízesítésű PET palackkal, de a pirkadattól még nem láttunk semmit, később már egészen mástól sem! Kbaloo és sofőrje, Gergő a korai keléstől rettentően elcsigázva, óvatosan gördültek a partra, köszöntöttek mindenkit, majd visszafeküdtek az autójukba. Hiába, a városi panelpecások már csak ilyenek… A Du-Ci team még valahol Európában bolyongott (Isten tudja miért, de indokolatlanul áttértek Dunántúlra, aminek értelme nem volt). Így a „tűzmesterünk”, Boci, aki ugye rettentően profin ért a füstöléssel konzerválásra igen, de fűtésre, sütésre nem alkalmas jelenség létrehozatalával, még nem volt jelen. Ezért hirtelen felindulásból nekiálltunk fát vágni! Abnormális pecás mivel vág a horgászhelyen fát? Na, mivel? Hát persze, benzines láncfűrésszel… szombaton reggel 6-kor! Szegény Ferike édesanyját csókoltatjuk, és elnézést kérünk az aznapi erős csuklásáért, mi vagyunk érte a felelősek! Vágtuk hát a fát hűvös halomba, majd megszakadtam a rönkök összehordásával, amíg Sori mérnöki precizitással, de tiszta kézzel jelölte ki a következőre kivágandó száraz fákat, a megérkező Duba és Boci pedig ismét mással volt elfoglalva! Na jó, kamuzok, Duba segített pár gallyat összehordani! Bocit távol tartva a leendő tűztől pár perc alatt lobogott az erdő… széle… melletti szabályos tűzrakóhelyünkön a láng.

A kirakodóvásár

Megjöttek Sanyamesterék, a két ifjú titán fia szintén tartós elemet kapott aznapra, mert késő estig megállás nélkül nyüzsögtek!

Az egyik duraszell nyuszi
A másik örökmozgó

Nosza, rajta, jó cimborák, igyunk egészséggel, majd rakjuk össze a felszerelésünket, mert ugye, horgászni jöttünk, vagy mi?! A kezdeti lelkesedés nem hozta meg a várt eredményt, de nem adtuk fel, erősen koncentráltunk a márnákra, amelyek izzadtra röhögték magukat rajtunk ezért. Sebaj, gondoltuk, majd süllőre pergetve nagyobb sikereket söprünk be, de őket is csak jobb kedvre serkentettük…

A közben ébredező Kbalooék fém csalikkal próbálták etetni a helyi halakat, közben kérdezgetve: „Mettált bírrod?”, de a halak sem hülyék, még hogy vasat enni?! Más fából faragták őket…

Boci figyel, azt nem tudja mit kell nézni, de jól álcázza

Duba is járta a köveket, aminek nem lett következménye, ebből levontuk a következtetést, a kövek közelében közel sincsenek a következetes halak követei!

Mettált (gummit) bírrod?
Sori álmodozik

Késő délelőtt már nem bírtunk az aperitifek étvágygerjesztő hatásának ellenállni, és nem bírtuk viselni egymás gyomrának korgását, sütést rendeltünk el, kötelező érvénnyel! Mindenki elővette érelmeszesítő hatású, koleszterint szaporító, vérnyomásokat az égbe növelő szalonnáit, kolbászait, hurkáit, krumplijait, hagymáit, és a tűzbe vetettük ebbéli készségeinket. Jeszyné Andi körözöttje (nem a rendőrség általi) volt az egyetlen, ami tartalmazott „biffidusz esszenziszt”, ezért gyorsan fogyott is, mindenki ettől remélte a „gyógyulást”! Senkit sem zavart a hagymás szájszag és a fülcimpáig zsíros/körözöttes arc.

Az Ő mosolya (is) őszinte, pedig csak üdítőt ivott, biztos nem rajtunk nevet

Jót lakmároztunk! Az eközben Ferike várdombi borából készült forralt bor feledhetetlen élménnyel szolgált, amit azóta sem tudok pótolni, igaz, sem előtte, sem azóta nem kedvelem és nem is iszom a főzött édes borokat, de ez kivételt képez, mert fenomenális!

Biffidusz esszenzisz
Ferike, mit forralsz ? Tán bort?

Kedves vendég jelentkezett a helyszínen, Kredenc és kedvese, Orsi tette tiszteletét nálunk. Nagyon előzékenyen megajándékoztak bennünket vagy 200 darab csaliküsszel, razbórával, mert az nagyon kellett még! Dunára vizet…

Kedvességükért mi is megvendégeltük (volna) Őket valami emberi csalival, de Ők inkább az otthoni szendvicseiket ették. Mivel látogatásuk villámjellegű volt, hamarosan elköszöntek tőlünk és görbületet meg sok kapást kívántak, ami később rossz ómennek bizonyult! Igen barátaim, estig semmi sem jött!

Kredencék vendégségben

Jött viszont még egy kedves vendég, igaz, a vízen járt, illetve úszott, kétmotoros csónakjában: Pintér Zoli, az őszi itteni bajnok és kalocsai barátja! Azóta furcsállom a benzines és elektromos motort egy dunai csónakon, de a profik biztosan jobban tudják, hát mit értek én ehhez? (Legalább annyit, mint a halfogáshoz…) Ők nem találtak fantáziát az általunk választott sóderos pályában és megkezdték bolyongásukat, amit ebben a nyálkás, hideg „ordasordító” időben még nézni is rossz volt! Gigászi munkával egy kb. 80 dekás süllőt imádkoztak ki valahol a mederben, majd átfagyva visszaindultak a „kikötőjükbe”.

Pintér Zoliék szelik a hűs habokat
Zoli süllője

Ráérős időnkben aktívan kielemeztük a fennálló államrendszer minden hibáját, böszmeségét, a pénzügyi válság mindenkire kiható sajnálatos következményeit. A mindentudás egyetemén rendkívül magas színvonal uralkodott.

Mindentudás egyetemének hallgatói
Pénzvilági válság? Ugyan kit érdekel, ha itt lehetek?

Késő délután, a sötétedés előtt még egy nagyszabású parti grillpartys sütögetést rendeztünk, hátha az meghozza a halak kapókedvét! Ettünk megint minden mérget, jól néztünk ki hónaljig zsírosan, de jóllakottan! Előkerültek a világítópatronok, hullottak a csalihalfejek, tágra nyíltak a pupillák, és vártuk a csodát.

Ezeket Kredenctől kaptuk

Volt, akinek ez meg is érkezett, például nekem: egy szép - 39 cm-es és ugyanennyi dekás - menyhalat sikerült fognom. Nem értem, miért, de egy csapásra csalit váltottak néhányan, látva az egyedi halfej „tűzetemet”. De ez még kevés a sikerhez, én már csak tudom…

(Itthon a „feldolgozás” után derült fény arra, hogy valamelyikünk csaliját már észrevétlenül elorozta a kis falánk lény, ugyanis egy friss, levágott halfarok volt még a gyomrában. Valaki nem figyelt…)

Megvagy, bandanagy
Fején tálaltam a keszeget

Kisvártatva Sanyának cibálta meg egy jószág a botját, amely meg is lett egy szerényebb méretű menyhal személyében. Később még egy kisebbet partra segített Sanya, ezzel lezárva az aznapi halfogást. Értékelhető fogás ezenkívül egy darab géb lett, amit Dani fogott. Volt még két egyedi fogás, Duba és Kbaloo egy-egy használt óvszert varázsolt elő a vízből, amihez gratulálunk, és annak is aki beledobta a Dunába, remélve, hogy élete utolsó élvezete volt…

Sanya menyhalai
Csupáncsak kiskupák

Este tíz óra előtt elkezdtük az összepakolást majd egy meglepetésnek szánt ajándék kupa sorozattal értékeltük az aznapi eredményeket. Íme, a dicsőségtábla:

  1. legügyibb díj: Sanyamester (2 db menyhallal, 460 g összsúllyal)

    Sanyamester az 1. helyezett

  2. legügyibb díj : Boci (1 db szákolás előtt elmenekülő menyhallal)

    Boci is dobogós lett

  3. legügyibb díj: Nyika Barni (kisebb könyörgés árán, mondjuk úgy, 1 db kézben tartott gébbel)

  • legügyibb csaj: Jeszyné Andi (nagyon ügyesen horgászott, de hát sajnos…)
  • legügyibb ifi: Nyika Dani (ugyanazzal az 1 db gébbel, de Ő szabályosan fogta)
  • legnagyobb halacska: Jeszy (1 db menyhal, 39 cm / 390 g)
  • legbetlibb díj: Duba (sorshúzás alapján)

Duba a legbetlibb díjjal

Gratulálunk magunknak!

Ezután fájó búcsút vettünk és hazaindultunk, a kifelé vezető sáros úton folyamatosan figyeltük egymást, nehogy valaki ott ragadjon, és csak tavasszal mentsük ki!

Igen, barátaim, tavasszal, jól olvassátok… ezt már ott elhatároztuk, hogy amint enged fagytábornok egy cseppet a szorításból, február környékén újratöltjük DNHT 3.2 néven a tárainkat!

Egy majdnem sikerült csoportkép

Végezetül mit is írhatnék summázva az eseményt? Jól éreztük magunkat, méltóan zártuk le a horgászévet és reményekkel nézünk a jövő (év) felé!

Írta: Jeszy
Fotók: Boci, Sanyamester, Pintér Zoli

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: