Recept úra II., Holt-Tisza, Cibakháza

Recept úra II., Holt-Tisza, Cibakháza

Folytatnám, szinte ott, ahol az előző recept(t)úrát abbahagytam, de legalábbis annak a gondolatnak a menetén! A mostani történetnek lehetne az is az alcíme, hogy mese a hét törpéről… és a kilenc csukáról, de nem vagyok önző, hiszen nem csak én fogtam halat ezen a túrán! Az időpont április vége, húsvét. A helyszín a Cibakháza melletti Holt-Tisza, erről hoztam pár javaslatot, receptet és innen örvendeztetlek meg benneteket pár élményemmel. Arra kérlek, kedves olvasó, fogadd el pár receptemet, amiket a horgászéletem írt, ahogy és amit én tapasztaltam egy-egy helyszínen! Íme:

Mint az első részben is tettem, most is kijelentem, hogy ez nem reklámcikk, nem tesztírás, annak ellenére, hogy elkerülhetetlen néhány terméknév megemlítése és a receptek összetevőinek neveiben, a képeken esetlegesen megjelenő márkákban rejlő reklámérték, ezek nélkül azonban nehezen lenne hiteles, és még ennyire sem sikerülne értelmezhetőt írnom! Nem szponzorok által támogatott írást olvastok, még ha többször fel is tűnnek majd a Haldorádó horgászportál saját és más horgászcikk gyártók termékei! Megint hangsúlyozom, mindent, amit itt láttok, olvastok, már jóval ezelőtt birtokoltam, nem kaptam, tehát nem tesztírást láttok… erre a témára az elkövetkezőkben már nem is szeretnék visszatérni! Köszönöm a megértéseteket!

A holtág fentről

Többször is szemem elé kerültek horgászírásokban a cibakházi Holt-Tiszáról tett említések, amikből arra a következtetésre jutottam, hogy egy szép és izgalmas vízterületről lehet szó. Láttam tavalyi és idei versenykiírást bojlis versenyekről, majd megismerkedtem annak egyik főszervezőjével, sőt kiderült róla, hogy a helyi horgászegyesület egyik vezetőjét is tisztelhetem benne. Ő Sólyom Karesz, akiben egy rendkívül higgadt, megbízható és segítőkész horgászbarátra találtam, így bátran hagytam magam rábeszélni erre a bő 3 napos túrára!

A szállásunk

Most konkrét recept helyett írom, hogy ehhez a turnéhoz egyrészt kellett még pár nagyon jó barát is, akikkel magabiztosan vállaltam 3 nap „összezártságot” - mert tudtam, hogy jól fogjuk érezni magunkat egymás társaságában -, másrészt kellett egy igényeinknek megfelelő nyaraló, vendégház, ahol kényelmesen eltölthettük a hosszú hétvégét! Kellett még hozzá a húsvét, amikor volt több mint 3 szabad napunk mindenre és végül, de nem utolsósorban kellett, hogy szinte semmit sem nekem kellett szerveznem, levették a barátok a terhet a vállamról! Persze, ez még csöpögősnek is hallatszódhat, ám ez még mind semmi, amilyen meglepetések értek ezen a pár napon, az minden képzeletet felülmúl!

Az ötletgazda már szerel

Amikor Keresnyei Imre (Kbaloo) barátomtól még március elején megkaptam elektronikus levelét, amiben feldobta az ötletet, miszerint menjünk el húsvétolni valahova, távol a világ zajától, ahol esetleg a horgászat szenvedélyeinek is hódolhatnánk, bevallom, nem lelkesedtem túlzottan. Az idei, igencsak megszaporodott - mondhatnám, rengeteg - munkám terhe erősen nyomta a vállamat, ezért az ünnepekre egy rövid wellness turnét terveztünk kis családommal, ahol semmi mással nem foglalkoztunk volna, csak a pihenéssel! Aztán, ahogy teltek-múltak a napok, többször is végigfutott rajtam a gondolat, hogy vadidegen embertömegek fogják ellepni a szállodákat, fürdőhelyeket és nagy valószínűséggel zaj, zsúfoltság, tömegnyomor, káosz és még ki tudja, hányféleképpen kifejezhető idegesítő körülmények fognak előállni! Nem szaporítom a szót, jeleztem Baloonak, hogy mi bizony mennénk. Ha nem kell a húsvéti ünnepeket sátorban, nomád körülmények között tölteni, akkor érdekel a felajánlása! Nosza, meg is indult a szervezgetés, amiben jelentős részt vállalt a már említett Sólyom Karesz és oroszlánrésze volt Tóth-Fekete Istvánnak, Kefetének - vagy ahogy sokan becézik, Putyunak-, meg persze Baloonak is!

Javaslat: Ilyen hosszú hétvégés, ünnepnapos események előtt ne sokat tétlenkedjetek, mert nagyon gyorsan elkapkodják a jó helyen lévő, kulturált körülményeket adó és elfogadható árú nyaralókat! Gyors helyzetfelmérés, hogy mire van szükség, mennyit vagytok képesek erre költeni és máris mehet a keresés! Esetünkben az alapokat a több, kényelmes fekhelyekkel szoba, a kulturált fürdőszoba, a WC, a minden igényt kielégítő, jól felszerelt konyha és természetesen a közvetlenül a terasz szélén lévő vízpart stéggel jelentette. Ezt így egyben a cibakházi Katica Vendégházban lelték meg a szervezők, ahol rendkívül barátságos fogadtatásban részesítettek bennünket az „ojjektum” fiatal gazdái! Azonban javaslom, hogy minden apró részletre kiterjedően egyezzetek meg a bérbeadóval, főleg ilyen ünnepi hosszú hétvége esetén, mert a problémák megoldására korlátozott a lehetőségetek nektek is, és a tulajdonosnak is… de erről majd később!

Mesebeli környezet

Kezdjem már a sztorit, szóljatok rám, mert így sose lesz vége!

Pénteket írunk, delet harangoznak a templomok, mi útra kelünk. Hamarosan kiderül, hogy Baloo késik egy órát, így a már több mint 100 napja tartó diétám hatására erős késztetést érzek pár falat bevitelére. Mi ilyenkor a legjobb megoldás? Egy gyorsbüfé. Nem kedvelem, ezért ritkán is eszem ilyenekben, de most a kényszer nagy úr volt, így egy sertéshúsos és egy marhahúsos szendvicset ettem menüben. Megbántam…

Javaslat: ha várhatóan jó ideig - akár az utazás, akár egyéb okokból - nem fogtok tudni enni „normális” kaját, akkor csomagoltassatok párotokkal valami jó kis szalámis, rántott húsos szendvicset, finom hazait, hogy ne ezeket a műzsíros, már látványra sem megnyerő, gumihúsos, mesterséges adalékokból álló műkajákat kelljen ennetek!

A jó kis hazai idegenben is jobban esik!

Arról csak pár szót említek, hogy az ilyenkor szokásos zsúfoltság az utakon számos veszélyhelyzetet teremthet, mindenkit kérek, igyekezzen úgy közlekedni, hogy ő is és a többi közlekedő is eljusson a céljához! Megérkeztünk hát Cibakházára, elfoglaltuk a csinos kis nyaralóházat, megnyugtattuk a tulajdonost, hogy a házban nem, de a halállományban jelentős változásokat fogunk eszközölni. Persze túlzott optimizmusunkat hamar letörte, hogy itt úgyse fogunk halat, de ha mégis, az a csoda és varázslat kategória ötvözete lesz. Mindenesetre, lévén versenyhorgász, Norbi ellátott pár tanáccsal, ami esetleg segítheti horgászszerencsénket. Megmutatta, hova (nem szabad) kellene behúzni a bojlis-magos végszereléket: a szemközti nádfal elé, ahol a levert karók hivatalosan a csónak kikötésére hivatottak, valójában azonban csónakot még nem kötöttek hozzájuk, viszont áztatott, főzött magok jelentős mennyiségét szórták már a környékükre. Megmutatta, hogy hol van tartás kialakítva rakós távon a stégje előtt, amit rendszeresen etet. Nosza, vágjunk hát bele, hiszen a halak várnak!

A természet is tette a dolgát, ilyen élőlényeket találtunk a környezetünkben

Javaslat: ha többen, többféleképpen szeretnétek egy stégen horgászni, akkor már jó előre osszátok le a lapokat, ne a helyszínen menjen a vita, hogy ki milyen módszerrel, melyik oldalon és miért horgászik! A többféle módszer zavarhatja egymást és kényelmetlenné is teheti a horgászatot, a zsúfoltságról, a kevésbé komfortos érzetről nem is beszélve. Érdemes ezt idejében tisztázni, nehogy valaki arra hivatkozhasson, hogy azért nem fogott halat, mert… én például biztosan ezt tenném!

Mi Balooval az éjszakai bojlis / fűzött magos és a nappali finomszerelékes módszert választottuk, Kefete nem szeretett volna a stégen ücsörögni, ő inkább a vízben állós, vagy partról pergetős módszerre tette le a voksát. Ebben viszont én is szerettem volna részt venni, ezt szóvá is tettem, az ő nagy riadalmukra. Persze, nem ér(het)te őket váratlanul, hisz egyrészt fel is ajánlották, hogy „megpergettetnek”, másrészt már jó előre tanácsokat kértem, mire költsek nagyon csekély összeget, amitől esetleg még a pergetésben marad valami sikerélmény nekem is.

Nézzük tehát sorjában! Karesszel összeszereltettük a saját rod-podját, négyes „buzzbárt” kértünk hozzá, valamint - természetesen - csónakot, csónakmotort és toronyórát láncostól is! Mindent a helyére rakattunk vele, éppen csak a csalizást és a bevetést végeztük el magunk. Úgy gondoltuk, az természetes, hogy feláldozza a saját pihenését, családi életét, az ünneplést, és hogy mindent megtesz a pihenésünk, halfogásunk érdekében! Minden szükséges dologgal, amit lustaságból és kényelemből nem vittünk magunkkal, ellátja a vendégeit, nem?

Javaslat: ebben a horgászfelszerelés témában is egyeztessetek, ha többen mentek és többen műveltek azonos horgászmódszert, hogy ne a parton derüljön ki, hogy senki sem hozott (pont azért, mert „majd a másik úgyis hoz”) pontypaplant, nagy merítőt, karikás haltartót, gumicsizmát, melles csizmát (így a másikét kell magadra erőltetni, hogy neki ne maradjon semmi) és még sorolhatnám, mit nem…

Borsos árú tuti pergető motyóim…
… és a békés módszer kellékei

Menjünk csak szép sorjában! Péntek délután a bojlis, fűzött magos megoldásra voksoltunk, erre előkészítettük az etetéseket, csalikat választottunk legjobb tudásunk szerint. Én két etetést kevertem, egy édeset és egy halasat. Ezek a következő recept alapján készültek el:

Édes etetés receptje:

  • 10 dkg Dynamite Baits XL Carp pellet, 8 mm-es,
  • 10 dkg SBS match-feeder mikropellet, 3 mm-es, scopex-szes,
  • 20 dkg HAKI tilápia pellet, 25 dkg csemege kukorica,
  • 50 dkg vegyes áztatott mag (kukorica, tigrismogyoró, zöldborsó, csillagfürt, csicseriborsó, kender, köles, búza három éve ugyanabban a lében),
  • jól meglocsolva gyümölcsös CSL adalékkal.

Halas etetés receptje:

  • 20 dkg HAKI tilápia pellet,
  • 10 dkg Zadravec Baits Mussel bojli (darabolva),
  • 10 dkg Zadravec Baits Crazy Fish bojli (darabolva),
  • 25 dkg csemegekukorica,
  • 50 dkg vegyes áztatott mag,
  • 10 dkg VDE Halibut pellet, 8 mm-es,
  • mindez jól nyakon öntve frankfurti kolbászos CSL adalékkal.

Keverem, kavarom, majd csak lesz belőle valami
Variációk több témára

Pénteken a kipakolásra, beetetésre és a bojlis, magos csalik elhelyezésére jutott csak időnk a szemközti nádfal előtt, a komolyabb horgászatot a következő napokra halasztottuk. Persze reggelig egy csippanás nem sok, annyi nem volt. Ezt betudtuk annak a ténynek, hogy megjelentem a víz közelében, így a halak nem fejvesztve ugyan, de menekülőre fogták! A szomszéd panaszkodott is, hogy napok óta etette a stégje előtti, egyébként rendkívül jó haltartó helyét, de most megállt a hal… nem akartam ijesztgetni, hogy ez így lesz még napokig, amíg itt vagyok.

Estére még egy kiadós vacsora és egy kártyaparti fért be a fáradtságunkba. Nőm a húsvéthoz illő kajákkal állt elő, úgymint kaszinótojással és sonkatekerccsel, a többiek sonkákkal, szalámikkal és egyéb finomságokkal igyekeztek a közös étkezést lukulluszibbá tenni! Lássuk a sonkatekercs és a kaszinótojás receptjét, hátha valaki nem ismeri, de régóta ég a vágytól, hogy elkészít(tes)se!

Sonkatekercs:

  • 16 szelet gépsonka.Bele a töltelék:

  • 20 dkg natúr sajtkrém,
  • 10 dkg vaj,
  • 2 ek majonéz,
  • 2 tk mustár,
  • 2 tk ecetes torma,
  • só, bors.

Kaszinótojás:

  • 10 keményre főtt tojás, félbevágva, sárgája kiszedve.

    A töltelékhez a megfőtt tojás sárgáját nagyon alaposan össze kell törni, ettől lesz selymes a krém.

    A krémhez:

  • 1 dl tejföl,
  • 1/2 dl majonéz,
  • 2 tk mustár,
  • 1 tk citromlé,
  • Kevés cukor, só, bors.

Ezekhez a tojássárgáját hozzákeverjük és beletöltjük a főtt tojás fehérje felébe.

A diétám félredobva én sem hagytam még morzsákat sem a rám kirótt adagból! Megérte nem diétázni, hiszen, mint kedden kiderült, mégis fogytam az ünnepek alatti nagy zabálásokban! Ezt csinálják sokan utánam!

Húsvéti finomságok…
… és az elkövetője

Mivel négyen voltunk ezen az estén, így a „négyes snapszer” nevű, magyar kártyával játszható kártyajátékot játszottuk. Bizonyára sokan ismeritek, de azért a többieknek nagy vonalakban leírom ennek a szabályait: (akit nem érdekelnek a kártyajátékok, az a dőltbetűs részt lazán tekerje tovább)

A játék három fő részből áll, az elsőben négyen játszanak, a következőben hárman (miután valaki elérte a 66 pontot), majd a végjáték következik, ahol a két utoljára bent maradt játékos verseng a bunkóért!

Tehát először a négy játékos kap kétszer 3 lapot (a hetes, nyolcas lapokat ki kell szedni, azok nem játszanak, a kilencesek is csak értéktelen lapként vannak bent a játékban), amiből az osztó utáni első játékos az első három lapjából bemondja a kör aduját, színt, számot, ezzel meghívja társnak azt, akinél az a lap éppen van. A játék alapesetben a sima 66 szabályai szerint zajlik, színre színt vagy adut, kötelező überszabály van, bemondások (király + felső = húsz, adu király + adu felső = negyven) is vannak, úgy kell ügyeskedni, hogy a társaddal több ütést és pontot szerezzetek. Vannak bemondások még érték szerint; a hatpontos snapszer, amiben a társaddal (vagy a rutinosabbak/bátrabbak magukkal) 66 pontig mindent elütnek. Van a 8 pontot érő betli, amivel önállóan, egyedül játszva a többi három ellen, minden kézben lévő lapot elüttetsz, egyetlen ütést sem viszel. A következő a 12 pontos durchmars (magyarosan: durtmars), ahol a társaddal (vagy ismét a bátrabbak egyedül) az utolsó lapig mindent üttök. Van még a 16 pontot érő terített betli, ami a betli szabályai szerint zajlik, csak a második ütés előtt mindenki az asztalra teríti a lapjait és nyíltan játsszák.

Ha a négyesből valaki kiszáll, mert elérte a 66 pontot, a játék folytatódik a három maradék játékos között, akiknek ettől fogva kétszer négy lapot oszt az osztó és már csak az adu színét kell mondani, számát nem! Innentől a szabályok ugyanazok, annyi változással, hogy a bemondó mindig egyedül van a másik kettő ellen. Amikor ebben is eléri valaki a 66 pontot (ami halmozódik az előző körből), akkor jön a végjáték, ahol a maradék kettő játékos játszik az utolsó ütésig. Itt az első mond egy adu színt, három adag kártyát osztanak és a másik játékos eldöntheti, hogy a kezében lévő lapokat kicseréli-e a talonban lévőre. Aki itt veszít, az kapja a bunkót, bumszlit, bunyérót, bumburnyákot, ki hogy becézi…

Remélem, érthető voltam?!

Verik a blattot, én már kiszálltam

Fáradtan feküdtünk le hajnalban, Baloo szegény még költözködött is, mert zene nélkül szeretett volna aludni, de Kefete ebben a vágyában korlátozta… mindenki gondoljon, amire akar, véletlenül sem pellengérezném ki, hogy ez a Putyu gyerek milyen stílusban és hangerővel képes horkolni, ááá nem, dehogyis!

Rendkívül pihenten ébredtünk szombaton reggel, de álmainkat nem vesztettük el!

Arra a napra nagyon fontos programot iktattunk be, pergetni mentünk! Előbb a Karesz által reggelire hozott cibaki bodagból laktunk jól, majd egy kicsi finomszerelékes peca - hal nélkül - a stégen, előkészületek a délutáni nagy menetelésre és az ebéd következett, ezután végre mentünk a csukák birodalmába!

Előbb azonban az ebédről csak dióhéjban! Csajom rendkívül professzionális mestere a tárkonyos ragulevesnek (persze, mindennek, de ennek kiváltképpen), ezt mindenki tanúsíthatja, aki már evett ebből a levesből (és túlélte)!

Ennek receptjét most megosztom veletek, de kérem, hogy ne felejtsétek megemlíteni a recept származását majd a világsajtóban, aki lemásolja a kaját és bekerül vele a médiába!

Tárkonyos raguleves à la Jeszyné Andi:

Apróra vágott húst (lehet vad, csirke, sertés) vízben felforralunk, lehabozzuk és jöhet bele a sok zöldség (sárgarépa, fehérrépa, gomba, zeller, karalábé, kelkáposztalevél stb.) Fűszereket (só, bors, Vegeta), tárkonyt, kaprot, egy kis citromlevet teszünk bele, a végén tejszínnel habarjuk. Friss, kézzel szaggatott csipetkével az igazi…

Raguleves félkészen és fogyasztás előtt

Szóval jóllaktunk, most meg Kefetével megyünk pergetni, ugye, itt jártunk a leves előtt…

Nekem a pergetéshez körülbelül annyi közöm volt eddig, mint üveggolyónak a fakockához, nem is preferáltam ezt a horgászmódszert, nem néztem ugyan le, de nem kötött le az állandó kurblizás. Mindenesetre jó előre egyeztettem a mesterrel és bevásároltam pár nem túl drága cuccot.

Javaslat: A kezdőknek javaslom, hogy ne a drága, a profik által használt felszerelésekkel próbálkozzanak, mert súlyos anyagi csődbe kerülhetnek azok elvesztésével, tönkretételével. Másrészt a profik is megsúgják, hogy sokszor a legegyszerűbb felszereléssel fogják a legszebb halakat!

Esetemben három fő csapásirányt választottunk ki tanítómmal:

Először is a műanyag micsodákkal, az úgynevezett twisterekkel próbálkozunk, majd a támolygó (nem szédült, nem részeg!) kanállal, különböző pörgő, forgó kis vasdarabokkal, majd végül a wobblerekkel suhogtatunk. Ha ekkorra sem sikerül semmit se fogni, akkor morcosan hazamegyünk. Elég optimisták voltunk, így merítő nélkül mentünk, igaz, állítólag a profik puszta kézzel emelnek ki mázsás krokodilokat a pocsolyákból… én ráadásul még gumicsizmát sem vittem, így kint rekedtem a parton. Kefete segített szerelni, adott pár tanácsot és hozzá felszerelést is, mert itt derült ki, hogy nem hoztam fontos dolgokat, mint például drótelőkét.

Javaslat: mint már említettem, kezdőként ne a drága cuccokat vásárolgassátok, vannak nagyon korrekt áron nagyon jópofa cuccok. Én a Spro Catcher készletből vásároltam egyet, a DTL márkájú kanál készletből is egyet, emellett az EnergoFishtől származó twistereket, jigfejeket és a Gold Star nevű cég wobblereit - ezeknek kb. 2-300 forint darabja - vettem. Zsinórnak az EnergoTeam Power Braid citromsárga fonottját vettem és tekertem a dobra, így nagyon olcsón megúsztam ezt a tanulást.

És működött is…

Felszerelve, felkészülve

Miután Kefete elmagyarázta, hogy hogyan dobjak, hogy tekerjem, hogy tartsam a botot közben, hamar ráéreztem és vígan tekergettem… igaz, céltalannak látszottam, de azt még nem tudtam, minek kell történnie?! Aztán egyszer csak egy erős rántás ébresztette fel a napsütésben elkábult tudatomat… ni csak, egy csuka! Szegény Kefete annyira felvillanyozódott a kapásomon, annyira sietett a segítségemre, hogy közben a sáros parton megcsúszott és akkora lángost dobott arccal a vízbe, hogy a végén úgy nézett ki, nekem kell majd segítenem neki, miután kivettem a csukát a vízből. Értékes botjából, orsójából csak annyi látszott ki a sárból, amennyit éppen markolt…

Egész jól ment a dolog ezen a délutánon, Putyu folyamatosan rá akart beszélni, hogy menjünk be a sűrűjébe, mert ott vannak a nagy csukák, de nekem a kezdetnek elég volt ennyi is a parton, száraz lábbal! Mellesleg ránézve, nem szerettem volna én is hónaljig sárosan hazamenni! Rövid két-három óra alatt Kefete fogott 6 db csukát, én hármat… ő nem vesztett csalit, én kettőt is, igaz, az ő készletéből, ezért engem nem ért különösebb kár.

Kefete mesteré volt az első, mert megérdemelte!
Azért én is elvoltam!

Elégedetten tértünk vissza a bázisra, ahol csajom és Baloo jó hírekkel várt, Andi fogott pár kárászt, egyebeket, míg Baloo egy szép pontyot segített ki a stégre. Hiába, eltávolodtam a helytől…

A kárászos csaj…
… és a pontyos srác

Este ismét bepakoltuk a golyóinkat a szemközti nádhoz és beélesítettük a fegyvereket, összehangoltuk a rádióinkat és vártuk a csodát. Baloo bepácolta a rengeteg csirkecombot, szárnyat, összesen 8 kilót, ami a vasárnapi „bárbekjús” terveinkhez kellettek, majd berakta a hűtőbe, hogy azért bajuk ne legyen, hiszen az eddigi hűtőtáska már alaposan kezdett kiolvadni! Ennek a cselekedetének még lesz vonzata, de nem szaladok annyira előre…

A vacsora után azonban megint csak a kártyaparti és az alvás maradt, mivel a halak megneszelték a jelenlétemet. A mostani éjszaka sokkal csendesebb volt, mint az előző! Na, nem a kapások száma miatt, hiszen az előzőleg is a nullához konvertált, hanem Kefete volt sokkal halkabb, moderálta magát. Ez nyugtatólag hatott ránk, az alvásunk is sokkal pihentetőbbé vált.

Próbálkozásaim, amik nem keltették fel a nagyok érdeklődését

Reggel ismét Karesz fogadott kis helyi finomságokkal, majd az aktuális kávék elfogyasztása után a tegnap már bevált módszerre, a pergetésre helyeztük a fő hangsúlyt. Terveket szövögettünk, hogy hányan és hova megyünk, mit szerelünk mivel és főleg, hogy miért?!

A cibaki bodag (tepertős leveles tészta)

Közben megérkezett Sherpa Tibi is, így komoly Haldorádós elit pergető kommandós egység vonult a tegnapi csukatanyára.

A gyors szerelés, beöltözés után mégis rábeszéltek, hogy álljak bele majd a vízbe és úgy tekergessek, mert sokkal nagyobb az esélyem… egy felfázásra, tettem hozzá! De nem lányoskodtam, elfogadtam Kefete felajánlott melles csizmáját (Hiába, no, érdemes volt fogynom, mert tökéletesen jó volt rám a nálam negyven kilóval könnyebb ember öltözéke! Vagy ő méretezte kicsit túl a saját ruházatát?)

Nagyon nehéz terepen, ágak-bogak között bujkálva értük el a mannát ígérő Kánaánt, a profik kiosztották a helyeket és kezdődhetett a csendes tekergőzés. Mire én stabilizáltam magam, már többen voltak túl az első kapásukon, csukájukon, de a biztonság mindenek előtt, nem szerettem volna balekként bekerülni egy horgászcikkbe vagy netán a baleseti krónikákba!

A tegnap délután megszerzett rutinomnak köszönhetően csak ritkán dobtam keresztbe a jobbról-balról suhogtató kollégáknak, de halat még úgy sem sikerült az „etetésükről” kicsalnom. Karesz már a negyediket fogta csukából, amikor ki kellett mennie valamiért, ezt kihasználva, nem teljesen etikus módon „felváltottam” a tuti helyén. Hát nehogymárne, miért csak neki jár a jó hely?

Busasors

És igen, csak ez volt a megoldás! Kisvártatva nekem is csuka ficegett a zöldessárgás, semmire se hasonlító plasztik akármibe rejtett „jigfejen” (micsoda név?) lévő horgomon! Na, ugye? Megmondtam, hogy tudok én!

Ezután, hiába kért Karesz, nem mozdultam a helyéről, ő megnyerte az enyémet (ahonnan szintén szedte ki a csukákat…), én pedig sztároltattam, fotóztattam magam az ő helyén kitermelt halakkal!

Karesz a tuti helyén fogta
Aztán az én helyemen is
Én meg az ő helyén próbálkoztam

Mozgalmas délelőtt volt, Mindenki fogott, sőt Kefete mester még süllőt is horogra kerített, de leakadt a kézzel szákolás előtt. Fogtunk vagy 30 db krokodilpofájút, amiből a legszebb három darabot elkábítottuk és eltettük az otthoni éhezés elleni küzdelmünk jegyében.

Csukafejes
Pár esetem a csukákkal
Sherpa sem unatkozott

Sietnünk kellett, mert otthon már vártak a délutáni sütögetős ünnepi előkészülettel a csajok, Kefete Hajnikája és az én Andikám, és őket nem lehet ám megvárakoztatni, mert annak ránk nézve beláthatatlan következményei lennének! Aki régóta nős, az tudja, miről beszélek, aki még nem, annak azt kívánom, hogy ő se maradjon ki a jóból, tudja meg mihamarabb!

Ekkor azonban súlyos meglepetés ért… megvilágosodtunk, hogy az elmúlt napokban miért volt Kefete sörei és a mi italaink is egyre langyosabbak, miért kezdett egyre áthatóbb szag terjengeni a földszinten! A hűtőnk nem hűtött! Ez a mai kor emberének sorscsapás, ott nekünk sem volt más, hiszen olyan szinten volt bebüdösödve a 8 kiló csirkehús, a 3 kilónyi sonka, a közel kilónyi csirkemell, hogy csak Baloo és az én büdös bojlihoz edzett orrunk bírta ki, így nekünk kellett elpucolnunk mindent! Ez több mint pech…

Ezeknek a comboknak nem ezt a sorsot szántuk

Hamar értesítettük a ház- és hűtőtulajdonos Norbit, hogy vendégül láthatna vagy 7 embert, plusz még pár várhatóan beugrót (Ornyik Peti is bejelentkezett, és vígan meghívtuk egy sütögetős délutánra, meg Karesz családját is szerettük volna megetetni…) valami húsvét vasárnap délutáni húsos kajával. Nagy csalódás ért, hogy nem kellett vitáznunk vele, pedig felkészültem a legrosszabb ünnepi beszédre, de Norbi azonnal megértő és segítőkész volt! Jött és próbált a helyi boltból, amit külön emiatt kinyittatott, fagyasztott húsokkal pótolni a veszteségeinket. Azonban közben megvilágosodtunk és eldöntötte a társaság, inkább böjtöljünk! Volt krumpli egy zsákkal, hagyma fél zsákkal, zeller, gomba és sok egyéb, egészséges alapanyag, süssük meg azokat! Aztán belénk villant a felismerés, hogy az őseink zsákmányszerző hajlamai bennünk is élhettek, amikor megtartottunk pár halat magunknak, így az elhozott 3 db csukából és a Baloo által fogott egy darab pontyból, a csajom két szebb kárászából meríthetnénk a szükséges fehérje-utánpótlást. Nosza, a fiatalabbja neki is állt halat, a csajokkal karöltve pedig többen krumplit, zöldséget pucolni. Hajni drága vállalta a Balooval a séf szerepét és a tárcsát olyan rutinosan kezelték, hogy nem tudtuk utolérni, akármilyen forrón és kapkodva ettük, amit betermeltek róla nekünk! Ugye, minden jó, ha a vége jó?!

Egységben a kétség, azért éhen nem maradtunk!

Kaja után, többen hátradőltek, sztorizgattak, nekem még terveim voltak a stégen a picker- és a feederbotokkal. Nekifogtam finomszerelékezni, hátha ebben is terem babér, vagy megyek babér…

Mesebeli hét törpéig bírtam, utána beszüntettem a viccelődést, pedig nem esett nehezemre, szeretek így (is) horgászni, de a monotonitást nem mindig szeretem!

Mese a hét törpéről (öttel tudtam csak pózolni)

Közben látogatóink voltak, a helyi halőr és egy rendőr. Bejelentés érkezett hozzájuk, hogy mi a szemközti nádas elé hordjuk a végszerelékeinket és a szemközti spori pontyait szeretnénk kifogni alattomos, sunyi és meg nem engedett módon! Ekkor kisebb vitába szálltunk, hogy a felcsalizott bottal, csónakkal beevezve, ott a csalit leengedve, majd kihátrálva a stégig, behordásnak számít-e - szerintem nem -, a békesség kedvéért tudomásul vettük az intelmeket és megígértük, többet nem pecázunk a csónakból, kézben tartott bojlisbottal, kihátrálva a partra!

A (horgász)rend őrei „lefülelik” Baloot

Mindenesetre meginterjúvoltuk a (horgász)rend őreit, mik a helyi tapasztalataik? Elmondták, hogy - bár kissé még konzervatívak a helyi erők, de - már dereng a fény az alagút végén, a korlátozásokat egyre inkább betartják (nem hordanak be, nem így akarják kifogni a másik horgász halait), a helyi kisebbség sem megélhetési horgászatból szerzi be a napi halhúst (pedig tapasztaltam, ezen a vidéken nagyobb arányban vannak), nincsenek különösebb atrocitások! Újabb ígérettel a szabályok betartására és problémamentes szolgálatot kívánva elköszöntünk tőlük, majd felcsalizva az éjszakai nagy halaknak BEDOBÁLTUK a szerelékeinket, hallhatóan és érthetően jelezve a szemköztieknek, hogy mi így is tudunk… dobni, mert halat fogni nem! Még az övékét sem!

Utolsó esténk/éjszakánk sem a stégre rohangálással telt… nem volt kapásunk sem! Helyette ismét - a már megszaporodott létszámú társasággal - a kártyás élvezetek maradtak. Egy nagyon izgalmas, Kefeténé Hajni által megtanított kártyajátékot játszottunk, de annyira fáradt voltam, hogy nem teljesen jegyeztem meg, így nem is nyertem azt az egy kört, amit nyitott szemmel igyekeztem végigszenvedni, ezért nézzétek el nekem, ha most nem írom le a szabályait! Majd még képzem magam ebből, egyeztetek Hajnival és egy későbbi Recept(t)úrában leírom… ha egyáltalán még lesz következő ebből a sorozatból, ha igénylitek, persze!

A játékmesterek és a játék, amihez kevés közöm volt!

Reggel van, húsvét reggel… elő a kölnit és irány a lányok tábora! Kis verset remekeltem, hogy „Cibakházán vótam, locsolok, oszt jó van!”, majd a finom aromájú tapsihapsi kölnivel bespricceltem őket! Piros tojást nem kaptam, de puszikat igen, így eldöntöttem, ezután minden reggel locsolok, ha ezzel jár! Nyugi, nem lettem Alekosz, nem üldözöm a nőket, már régen megnyugodtam, mióta rájöttem, hogy rájuk is riasztólag hatok, ugyanúgy, mint a kapitális halakra!

Szabad-e locsolni?

A húsvétot a halak is érezhették, mert végképp elvonultak a területünkről, így egész délelőtt csendben ünnepelhettünk. Kényelmesen összepakoltunk, megegyeztünk egy kedvezményes árban - a húsok miatt - a tulajdonossal, ki is fizettük természetesen, majd érzelmes búcsút intve egymásnak igyekeztünk hazafelé, hiszen még sok piros és csoki tojás várt rám otthon, amiért meg kellett még küzdenem a kölninek látszó lötyikémmel!

Javaslat: Ajánlom mindenkinek, hogy hasonló szituációban már a kezdet kezdetén higgadt hangnemben és kulturáltan beszéljétek meg a problémákat, hiszen a normális szó sokkal hatásosabb, mint a sértődött hőzöngés. Esetünkben is jobb szájízzel jöttünk el, nagy valószínűséggel még vissza is térünk a Katica vendégházba és a tulajdonos is úgy fog emlékezni ránk, hogy nem egy problémás társaság, hanem kompromisszumra kész, jó fej vendégei voltunk! Hosszú távon célravezető!

Ígéretet kaptunk, hogy amint beindulnak az amurok, azonnal szólnak a helyiek és jöhetünk… megjegyzem, nem értik meg, hogy akkor indul meg a hal, amikor én nem vagyok itt és addig fog jönni, amíg ide nem jövök ismét, de majd megértik!

Eddig tartott a sztorim, a mese a hét törpémről és a kilenc csukámról, na meg pár egyéb halról is! Nem lett rövid, elismerem, elnézéseteket kérem, ha feleslegesen kellett ülnötök a monitor előtt, igyekeztem úgy fogalmazni, hogy találjatok benne érdekességet…

Következőleg, ha sikerül, az Atkai-holtágról jelentkezem egy hosszú hétvégi, bojlis, halfogós túráról!

Görbüljön mindenkinek!

Írás, fotók: Jeszy
Légifotó: Filó Gergő

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: