10 éve pusztított a cián…

10 éve pusztított a cián…

A cianidmérgezés óta tíz év telt el. Ez idő alatt a Tisza halállománya és tápláléklánca nagyjából regenerálódott, de az elpusztult élőlények hiánya mind a mai napig érezhető. Egyes fajoknak jelentősen megváltozott az állománynagysága, és néhány halfaj korosztály-piramisa a mai napig sem a normális képet mutatja. Ebből mi, horgászok leginkább csak azt érezzük, hogy lehet ugyan halat fogni, de egyre többet kell tenni érte, és talán a nagy fogás, vagy a kapitális hal is ritkább, mint régen…

A mérgezés

2000 telén az Aurul bányavállalat Nagybánya melletti tározójából mintegy 100.000 köbméternyi, ciánvegyületeket nagy töménységben tartalmazó ipari víz ömlött a Lápos-patakba. A szennyezés a Lápos-patakból a Szamosba került, azon keresztül elérte a Tiszát, majd azon is végighaladva a Dunába jutott. A Szamos és a Tisza folyókban levonuló szennyvízdugóban a mellékfolyók befolyó vizeinek hígítása ellenére a mérgező anyagok töménysége a teljes magyarországi szakaszon a sokszorosa volt a megengedett határértékeknek.

Jeges árral érkezett az „áldás”…

A Szamosban Csengernél február 1-én 32.6 mg/l ciánkoncentrációt mértek, Szegednél a Tiszán február 11-én 1.49 mg/l volt a szennyezőanyag koncentrációja. A mért értékek a Szamoson több mint 300-szor, a Tisza felső szakaszán körülbelül 100-szor, a Tisza alsó szakaszán 20-30-szor voltak nagyobbak az „erősen szennyezett vízminőség” határértékénél. A cianiddal szennyezett vízcsóva hossza meghaladta a 30-35 km-t.

A jég alatt lehetetlen volt felbecsülni a pusztulás mértékét

A cianidmérgezés következtében a szakemberek becslései szerint elpusztult 1241 tonna hal, megsérült a tápláléklánc, és a Tisza öntisztító képessége lecsökkent.

Minden azon múlott, mennyire károsodott a mikrovilág

A revitalizáció

A Tisza halállományának a regenerációját emberi beavatkozások is segítették. A 2000 tavaszán elvégzett felmérések eredményei alapján és az árvíz tápanyagokra és haltáplálék-szervezetekre gyakorolt kedvező hatása miatt májustól nagy erővel folytak a telepítések. A munkában jelentős szerepet vállalt a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda is, mely 2000-ben és 2001-ben tekintélyes mennyiségű - több fajhoz és korosztályhoz tartozó - halat telepített a Tisza szinte minden szakaszán. Összességében, az előző évek átlagához képest, mintegy 30-35 százalékkal került több hal a Tiszába a 2001. év végéig.

Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta a fenéklakókat az élőhelyén…
… és a laboratóriumban

A telepítésekkel párhuzamosan a Kormánybiztosi Iroda és a Tisza-Szamos Kht. haljelölési akcióba kezdett, többek között azért, hogy a jelölt halak növekedése és vándorlása alapján képet kapjunk a Tisza állapotának változásairól.

Több ezer hal kapott ilyen „személyigazolványt”

A haljelölés és a kutatás 5 éve során 8 halfaj (balin, compó, csuka, harcsa, kecsege, márna, ponty, süllő) több mint 4000 egyede kapott megkülönböztető címkét. A programhoz kapcsolódó, jól szervezett ismertető kampánynak köszönhetően a jelölt halak közel 6%-áról érkezett visszajelzés, így aránylag sok információt tudhattunk meg a tiszai halak növekedéséről és vándorlási szokásairól.

Partról, csónakból egyaránt telepítettek

A természet ereje

Az emberi beavatkozások önmagukban azonban nem hozták volna a várt eredményt. A természet ereje, a Tisza öngyógyító képessége elengedhetetlenül fontos volt ahhoz, hogy ma kimondhassuk, szerencsére nem lett akkora a tragédia, mint amekkorának az első napokban látszott.

A kérész, a Tisza egészségének hírnöke

A Tisza halállományára jelentős hatást gyakoroltak és gyakorolnak az árvizek. Egyrészt az ivarérett halaknak lehetőséget teremtenek a szaporodásra, és a hullámterek vízborításával lehetővé teszik az ivadék sikeres kelését és megerősödését is. Másrészt alaposan átalakítják a Tisza halállományának földrajzi elhelyezkedését, hiszen jelentős mennyiségű halat sodornak el a Tisza alsó, lentebbi szakaszaira, mely állományok a Tiszára épített duzzasztóművek miatt az árvíz után sem tudnak visszavándorolni eredeti élőhelyükre. A ciánmérgezést követően több nagy árvíz is levonult a Tiszán (például 2000-ben, 2001-ben vagy 2006-ban), jelentősen segítve a halállomány erősödését.

A KÖTIVÍZIG bravúrjának köszönhetően a tározó - mondhatjuk - megmenekült

Szintén kedvező hatást jelent, ha hosszú, meleg az ősz, mert ez jelentősen kitolja a tenyészidőszakot. Így a halállomány rendkívül jó kondícióba került a tél kezdetére, és ez jótékony hatással volt az áttelelésre és a következő év szaporodási időszakára egyaránt. Az elmúlt 10 év bővelkedett hosszú, meleg őszökben és enyhe telekben, és ezzel tovább segítette a halállomány regenerálódását.

Az a jó horgász, aki még télen sem adja fel

Horgászszemmel

Persze az eltelt tíz évet nem csak ökológiai, halgazdálkodási vagy más szakmai szempontok szerint lehet elemezni, hanem a napi horgászatok tapasztalatai alapján is. Az talán kimondható, hogy horgászfronton a helyzet egyre siralmasabb, de ennek nem pusztán (és talán nem is elsősorban) a ciánmérgezés az oka. A Tisza halszegénysége számos okra vezethető vissza, és sajnos valószínű, hogy a cián előtti évek halbősége már sohasem tér vissza. Viszont talán értelmezni kéne, hogy mi is az a halbőség. Apáink már jóval a cián előtt is azt mondták, hogy vészesen megfogyatkozott a hal - és fiatal korukban ugyanezt hallották nagyapáinktól. Több mint 100 évvel ezelőtt Herman Ottó is azt mondta, hogy a folyószabályozások miatt olyan halszűke alakult ki a folyóinkban, ami már tragikus.

Nem árt egy kis biológiai ismeret

Szóval horgászszemmel nézve a hal egyre fogy, generációról generációra egyre kevesebb, ha volt cián, ha nem. Lehet, hogy mi vagyunk elégedetlenek? Az új módszerek, az új csalik, műcsalik rendre bizonyítják, hogy olyan halállomány él egy-egy folyószakaszon, amely a hagyományos, klasszikus felszerelésekkel és felfogással horgászók számára láthatatlan és kifoghatatlan. Változik a világ, változnak az eszközök és módszerek, és ha a horgász eredményes akar maradni, neki is változni kell!

A zsákmány szerényebb ugyan, de kitartó munkával elérhető
A tározó alatt a próbahalászatok során is szépen fogtak a halászok. Ezek a példányok kutatási célokat szolgáltak, nem kerültek és nem is juthattak konyhára…

A jövő

Nem ismerjük a jövőt, nem látunk előre, nem tudunk jósolni. Most úgy látszik, hogy a Tisza kiheverte a mérgezést. Lehet és érdemes horgászni, néhány gyorsabban növő halfaj cián után született példányai lassan elérik a kapitálishoz közelítő méretet. Ezzel együtt nem feledhetjük soha, hogy volt egyszer egy ciánmérgezés a Tiszán. Főleg azért nem feledhetjük, mert az a zagytározó most is ugyanott van, az Aurul (Transgold néven) azóta is ugyanazzal a technológiával dolgozik. A veszélyeztetettségünk semmit nem változott. Csak bízhatunk benne, hogy a ciánmérgezés nem fog megismétlődni. Nem tudjuk, hogy még egyet kibírna-e a Tisza, kibírnánk-e mi, horgászok?

Ha nem akarunk több ilyet látni, össze kell fogni!
A természet szépségei kárpótolnak mindenért…

Írta:Kátai Róbert és Füstös Gábor
Videó: Kátai Róbert

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: