I. PKT szemétszedő verseny

I. PKT szemétszedő verseny

Februárban, márciusban többször jártam horgászni, néha csak sétálni, fényképezni a Szeged mellett található Algyői-főcsatornán. A természet szépségei és megnyugtató csendje mellett sajnos szembesülnöm kellett az emberi gyarlóság szembetűnő nyomaival is, köbméterszám tornyosult mindenfelé a szemét. Barátaimmal úgy döntöttünk, nem szemléljük tétlenül, és április 5-re megszerveztük az első Pannon Kenguru Team szemétszedő versenyt.

Az Algyői-főcsatorna a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része, a szegedi Fehér-tó halastavait táplálja, a horgászható szakasz közvetlenül a Tisza töltéstől indul és mintegy 3 km hosszú.

Bíbicet, nagy fakopáncsot és ritka madarakat, pl. fekete gólyát is láthat itt a természetbarát, de ha csak a lába elé néz, akkor is találkozhat jó fotótémával.

Tábla jelzi a tájvédelmi körzetet
Ritka madarak is költenek itt, helyi szakértőnk szerint poszátaféle elhagyott fészke lehet
A fotótéma néha a lábunk előtt hever
Vegyük észre az apró szépségeket is!

Április 5-én reggel lelkes kis csapat lepte el a csatornapartot, nem szerveztük, hirdettük túl a dolgot, mindössze a Haldorádó horgászportálon jeleztem a fórumozóknak, hogy rendet rakunk és szeretettel várunk mindenkit. Danius és Tiszaboy innen jelentkezett és lett aktív részese megmozdulásunknak, a többiek pedig mindössze jöttek, első szóra, nem kellett győzködni, magyarázkodni, jöttek csak azért, mert szóltunk, és jöttek, mert egyetértettek a célunkkal. Szabaddá tették magukat, és szinte senki sem egyedül érkezett.

Tele már a hordó, mégis fér :-(
A probléma egyedi „megoldása”
Szemtől szemben az ellenséggel

Rövid eligazítást követően gyorsan neki is álltunk, hiszen a szemétszállításra felkért kisteherautó 10 órára ígérte magát, nem volt időnk késlekedni. Kisebb csoportokra oszlottunk, a lányok a szemét apraját szedték, a férfiak pedig a szeméttárolónak használt és legtöbbször 120%-osan megtöltött hordókat ürítették. Személy szerint nagyon örültem neki, hogy senki sem munkának fogta fel a feladatot, jó hangulatban, egymás ugratása mellett gyorsan haladtunk. Kék zsákok kígyózó vonala mutatta hadseregünk vonulási irányát.

Eligazítás
Kisebb csoportokra oszlottunk
Egy-egy horgászhelyen minimálisan ennyi összejött
A nagyobb, szélesebb partszakaszokon szemét is több volt
Valószínűleg a csatorna legjobb horgászhelyét találtuk meg, 8 zsák volt a termés

Kisebb zavar mindössze akkor keletkezett, amikor a hadsegédek jelentették, hogy fogytán a muníciónk, vagyis lassan kifogyunk, no nem a szemétből, hanem a szemeteszsákokból. Némi logisztikázás után kiegészítettük a készletet és folytattuk a munkát. 10 órakor óramű pontossággal megérkezett a teherautó. Mivel a csatorna bal partján már bezsákoltuk az összes szemetet, azon az oldalon elkezdtük az elszállítást is, a jobb parton pedig megtöbbszöröztük létszámunkat, hogy az utolsó darab zacskót, sörösdobozt, pillepalackot is begyűjtsük.

120 százalékos kihasználtság
A fiúk a legsűrűbb bozótba is bemásztak
A lányok a nyílt terepen dolgoztak nagyon hatékonyan
A legifjabb résztvevő lelkesedése volt a legnagyobb
A legerősebbek pedig a zsákokat pakolták

Mire végeztünk, a kisteherautó is visszaérkezett, ugyanis az gyorsan kiderült, hogy egy adagban képtelenség elszállítani a felgyülemlett mennyiséget, akármilyen púposra pakoljuk is a járművet. Szinte percre pontosan ebédidőre érkeztünk vissza a bázisra, ahol a hölgyek már előkészített elemózsiával vártak. Egy gyors csoportképre még odaálltunk a szeméthegy elé, majd búcsút vettünk tőle, remélhetőleg örökre. 70 zsák szeméttől szabadítottuk meg a partot, amely legszerényebb számításaink szerint is több mint 5 köbmétert tett ki. A jól végzett munka örömével piknikeztünk egy jó félórát, beszélgettünk, üldögéltünk, és valahol mindenkiben ott bujkált egy jó adag elégedettség, hogy tudtunk tenni környezetünkért. Nem sokat áldoztunk, nem pénzt, csak egy kis időt az életünkből, egy vasárnap délelőttöt, és ahogy szétnéztünk az általunk megtisztított, tavaszi színekben pompázó parton, azt éreztük megérte, nagyon megérte.

Innen indultunk…
… és ide érkeztünk
A terep horgászatra előkészítve

Ezúton a Pannon Kenguru Team (Hopp Béla, Horváth István, Kerekes Andor, Kiss István, Kiss Gábor) nevében köszönetet mondunk a szemétszedő verseny résztvevőinek:

Bordás Diána

Balázs Margó

Csordás Ildikó

Csordás Péter

Dávid Szabolcs

Fehér Balázs

Kósa Sándor

Mihály Tamás

Magyar Anita

Pomázi Anita

Szily Dániel

Tápai Csaba

Tápai Norbert

Tóth Róbert

Köszönjük nekik a szorgalmas munkát, köszönjük, hogy jöttek, és természetesnek vették, hogy itt vannak és segítenek!

Az akcióhoz a szemeteszsákokat és a kisteherautót a Szegedi Herman Ottó Horgász Egyesület biztosította.

Kétszer is púposra pakoltuk az autót
A CSAPAT és az eredmény

A végén azért lerántom a leplet arról is, hogy miért is e talán viccesnek tűnő elnevezés, miért Pannon Kenguru Team szemétszedő versenynek hirdettük meg ezt az eseményt. Egyszerű oka van. Vannak barátaim. Köztük néhány olyan, akikhez kissé erősebb kapocs fűz. Ez a csapat, ez a TEAM a Pannon Kenguru Team. Egy önszerveződő baráti társaság, amelyet különböző habitusú, foglalkozású, az ország különböző területeiről a Tisza partján révbe érkező emberek alkotnak, kiket a horgászat, a vízi, vízparti természet, a Tisza szeretete, az érte érzett aggodalom és tenni vágyás hozott össze, kovácsolt egy csapattá immáron lassan tíz éve. Viszonylag sok időt töltünk vízen, vízparton, és gyakran találkozunk az értelmetlen emberi pusztítás, rombolás, természetkárosítás jelenségeivel, lehangoló nyomaival. Elhatároztuk, mi megtesszük azt, amit minden jóérzésű Tisza menti ember szeretne, csak valahogy nem jut el a tettekig.

Kiss Gábor (kissgabor)
Pannon Kenguru Team

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: