Január első napjaiban mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2012. évi legszebb nemes halakat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2012. év fogása - nemes hal kategóriában” díjat. A nyertes fogás Horváth Balázs nevéhez kapcsolódik, ami egy gyönyörű süllő a Dunából.
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Kb. 6-7 éves korom óta horgászom. Először a nagybátyám vitt el magával horgászni a Duna egyik ágára, azóta nem tudom letenni a horgászbotot. Szerencsém volt abban is, hogy az utcánk végén található a helyi horgásztó, melyre gyakran a nagymamám kíséretében mentem horgászni. Ott először a kárászok és keszegek rettegtek tőlem, majd később a pontyok és csukák is.
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Születésem óta bősi lakos vagyok, jelenleg is Bősön lakom. Bős egy dél-szlovákiai nagyközség mely a Duna partján fekszik. Bizonyára sokaknak ismerős a Bős-Nagymarosi vízlépcső. Jelenleg biztonsági őrként dolgozom egy helyi vállalatnál, szabadidőmben a kyokushin karaténak hódolok.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Személy szerint én a sportosabb horgászmódszereket kedvelem. Két horgászmódszert kedvelek igazán. Az egyik a pergetés, a másik a feederes horgászat. Ha több időm van, akkor a békés halak horgászatát űzöm feederbottal, főleg a Duna erőmű alatti részén. Mikor szűkösebb idő áll rendelkezésemre, akkor viszont a pergető bot után nyúlok. Kedvelem, ahogy felrobban a víz a felszínen húzott csali alatt, vagy pendül a pergető bot a kezemben, mikor a csukák, balinok támadnak. A pergetés főleg a Duna-ágokon művelem, a feederes technika inkább a folyóvízi horgászataimra jellemző.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Több kedvenc horgászhelyem is van, jellemzően a Dunán. Ha békés halra szeretnék horgászni, akkor a folyó vizeken horgászom, pergetéshez viszont a mellékágakat kedvelem, ahol csónakból horgászunk a barátaimmal. Bár gyermekkoromban sokat horgásztam tavakon, mára ez megváltozott. Ha tehetem, a tavi horgászatot kerülöm. Számomra a lényeg, hogy szép környezetben és nyugalomban horgászhassak, főleg ezért is kerülöm a tavakat.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Fogtam már több szép halat is, bár az igazán nagy fogás elmaradt. Békés halak közül fogtam már 10 kg-os amurt, 7,5 kg-os pontyot, több 3-3,5 kilós márnát és dévért, valamint nagyon büszke vagyok a legnagyobb leánykoncéromra, mely 2,9 kilós volt. Ragadozó halaim közül igazán említésre méltó a 9,85 kg-os és a 7,5 kg-os süllőm, továbbá az 5 kilós balinom. A legemlékezetesebb hal a horgomon pedig egy harcsa volt, melyet pergetve akasztottam. Kb. 5 percnyi csónakos fárasztás után viszont sajnos lefordult a horgomról. Lévén, hogy nem egész 1 méteres vízben akasztottam, sötétedéskor, volt szerencsénk látni a harcsa majd 2 méteres testét.
Meglepődtél, amikor a 2012. évi jelöltek között láttad magad?
Tudtam, hogy valóban szép eredményt értem el a süllőm megfogásával, de be kell ismernem, meglepetésként ért, hogy láttam magam a jelöltek közt.
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Persze! Mindenképpen jó érzés, hogy mások is elismerik nem hétköznapi fogásomat. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy rám szavazott, és kívánok nekik is hasonlóan szép fogásokat.
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Az előzőekben felsoroltam nagyobb fogásaim, de talán amelyeket kiemelnék, azok a leánykoncérok. Feederes horgászataim során akadt horgomra már több különböző hal a dévértől a gardán és kecsegén át egészen a busáig, de mégis a leánykoncér volt a legmeglepőbb. Nem is maguk a leánykoncérok, hanem a méreteik. Egy hét leforgása alatt sikerült horogra kerítenem 2,9 és 2,8 kg-os példányokat. Sem addig, sem azóta nem sikerült olyan példányt fognom, amely csak megközelítette őket.
Mit jelent számodra a horgászat?
Kikapcsolódást. Szeretem a természetet, szívesen vagyok a vizek partján. Sajnos a rohanó világunkban egyre kevésbé foglalkoznak az ember egymással, de nagy örömre a horgásztársadalomban még mindig megtálalható az összetartozás. Szerencsém van a barátnőmmel is, mivel örömmel elkísér horgászataimra, és az édesapja is horgászik, szóval megvan a közös téma.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Azt gondolom, hogy mindenképpen fiatal korban kell megtanítani a gyerekeket a természet szeretetére és megóvására. Ha összhangban élünk a környezetünkkel, az meghálálja a törődést. Csak javasolni tudom minden szülőnek, még ha nem is horgászik, hogy mutassanak példát gyermekeiknek a természet szeretetével. Továbbá csak javasolni tudom, hogy próbálják ki a C & R horgászatot, melyet egyre gyakrabban alkalmazok én is.
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Görbüljön!
Nem volt túl bőbeszédű a beszámolód a süllőről, leírnád a fogás körülményeit?
Az előző napi horgászatokon és barátaim fogásain felbuzdulva indultam horgászni. Választásom a helyi Duna-szakasz általam kedvelt pontjára esett. Az előző napokban sikeresen horgásztam dévérre, akadt márna is, sőt nagy meglepetésemre még busát is fogtam. Mivel az adott szakaszon szinte csak feederrel horgászom, a busa váratlan vendég volt. Bár hallottam már róla, hogy többek horgára is akadt már az adott szakaszon busa. Az egyik barátommal ugyanitt megesett, hogy ha az utolsó pillanatban nem akad ki a horog, bizony az összes zsinórt lehúzta volna az orsóról. Ezeken az eseményeken és fogásokon felbuzdulva vágtunk neki a barátommal a horgászatnak. Maga a horgászat nem indult a legszerencsésebben, két óra horgászat után csak egy kilósforma dévért sikerült fognunk. Majd késő délután megjött a meglepetés! A csontival csalizott Spro Special Pellet feeder botom enyhén, mégis határozottan görbülni kezdett. Mivel a márnák is gyakran kapnak így, nem maradhatott el a bevágás.
A bevágást követő pillanatban botom félúton megakadt, én pedig elakadásra gyanakodtam, hiszen az adott szakaszon sok a szikla a mederben. Szívem nagyot dobbant, mikor a horog felől rúgást éreztem. Az első pillanatban dunai pontyra, esetleg busára gyanakodtam. Miután a hal megindult, kétséget kizáróan tudtam, hogy nem a fent említett halakról lesz szó. A fárasztás úgy 7-8 percig tartott, mely végig izgalommal telített volt. A partnál nagy meglepetésemre egy hatalmas süllő hátuszonya jelent meg. Mivel dévérre, illetve márnára készültem a merítőm nem ekkora halra volt méretezve. A féken lazítottam, majd a botot átadtam a barátomnak, én magam pedig combig gázoltam a Dunába. Határozottan rámarkoltam a fogas kopoltyújára és partra vittem. Örömöm határtalan volt.
