Hááát… Az úgy volt… avagy 3 nap a Derítőn

Hááát… Az úgy volt… avagy 3 nap a Derítőn

Sziasztok! Azoknak, akik még nem ismernek, bemutatkozom: a nevem Váradi Ferenc (zerocool), első cikkes Haldorádó „tag”. Magamról annyit, hogy 2 lánygyermekes apa vagyok. 15 éve sorolom magam a horgásztársadalomba, ezen belül 3-4 éve megrögzött bojlisként űzöm a pontyokat kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) sikerrel. A munka, illetve a családi élet megtartása miatt évente 2-3 alkalomnál többször nem tudok elmenni többnapos túrákra. Az egynapos horgászatok alkalmával azonban a bojlizás valódi előnyei kiaknázhatatlanok. Az alább „elterülő” írás az idei első, 3 napos túra története, melyen most először a családom minden tagja részt vett.

Húsvét hétfőjén friss vízzel kilocsoltam a csajokat az ágyból, majd a friss reggeli levegőn nyújtózkodva, mint minden évben, most is rácsodálkoztam az udvaron álló óriási cseresznyefa tavaszi virágba borulására. Mindössze 2-3 nap alatt az épp csak zöldellő lombkorona hófehérbe fordul. Egyszóval gyönyörű.

Nem győzöm csodálni a természet ilyen szépségeit
Ilyen virágcsomókból áll az egész

Az első komoly leküzdendő akadály az indulás előtti napon: a három nőnemű egyed komoly mennyiségben összeválogatott cuccait a járműbe kellett gyömöszölni úgy, hogy a cájgok, az etetőanyagok, kellékek, etetőhajó stb. is beférjen! Komoly geometriai és térfogat-számítási matekolás után sikerült mindent az ajtókon belülre terelni!

Eseménytelen és nem is olyan hosszú út után megérkeztünk végállomásunkhoz, a tatai Derítő-tóhoz. Csodálatos környezet, viszonylag erős szél és rengeteg ember látványa fogadott. Az engedélyek megváltása után elfoglaltuk a házat és lázas szerelésbe, etetőanyag előkészítésbe kezdtem.

Erősen hullámzott a víz érkezésünkkor

Ha nem haragszanak T. Olvasók, nem részletezném különösebben a felszerelést és az etetőanyagot, álljon itt ömlesztve:

Botok: 3,9 m hosszú, 2 részes, 3 lb Strategy.

Orsó: Banax Helicon 5600.

Zsinór: 0,35 mm-es Strategy, valamint 0,32 mm-es Fox főzsinór, bevonatos előtétzsinór, 20 lb horogelőke.

Horog: Sokféle pontyozó :-)

Végszerelék: Egyszerű, mint a faék: Lead clip, csomómentes kötéssel rögzített horog, 100 g-os ólom.

Etetőanyagok: Főzött és savanyított kukorica, különböző ízű etető bojlik, CSL és Halibut pellet.

Hajszálelőkére valók: Házi bojlik Big Fish-Black Pepper, Squid & Octopus, Bloodworm ízekben panírozva saját alap mixében, 20-as méretben, fúrt Halibut pellet 16-os és 24-es méretben.

Aromák, dipek: Etetőanyagra CSL Liquid, csalira millióféle dip, aroma és paszta.

Íme, egy adag előkészített etetnivaló

Rekordidő alatt felállítottam, összeraktam, bekevertem, bevontattam a felállítani-, összerakni-, bekeverni- és bevontatnivalót! Sajnos csónak nem állt rendelkezésemre, így a meder feltérképezése, a komoly helykeresés elmaradt. Ilyenkor „érzésre” vontatok. Van egy elméletem, ami még nem nyert megerősítést, miszerint a víz tükröződéseit keresem, olyan területeket, amiket az apró fodrozódások még nem zavarnak fel. Ezeken a pontokon mederváltozásokat sejtek, és igyekszem a tükröződés és a fodrozódás határára letenni a szereléket. Voltak előttem „bóják” - kihelyezett karók -, de ezekre nem szívesen horgászom. Inkább a karók mellett 5-10 méterrel, jóval messzebbre húztam. Ez is hiba volt. A szél ellenére egyáltalán nem volt rossz idő: élvezve a napsütést, bizakodva vártuk a kapásokat. Lelki szemeim előtt rekordlistás pontyok tucatjai lebegtek, valamint jómagam, amint pajzson a vállukra emelnek a szomszéd horgászok és körbevisznek a parton! :-) Ekkor még nem tudhattam, hogy mekkorát tévedek…

Nagylányom is várja a halakat

Estig abszolút eseménytelenül telt a nap, mármint a horgászat szempontjából. Estére elállt a szél és teljesen kisimult a víz felszíne. Ezek azok a percek, mikor az ember csak ül a székében, bámulja a mozdulatlan felszínt és azt sem bánja, hogy nincs kapás, ami kizökkentené abból a nyugodt állapotból, amibe szépen lassan beleúszott.

No Comment

Miközben azon „gondolkodtam”, ráalszom egy félórácskát az éjjeli virrasztásra, csippan kettőt a jelző, és mire felfogom a hangot, már süvít is a nyeletőfék. Valami elemi erővel húzza a zsinórt. Ráemelek a botra, mintha lebetonozták volna a szereléket. Elkezdődött horgászkarrierem eddigi legkeményebb és leghosszabb fárasztása. A cájgot pattanásig feszítve igyekeztem métereket - valójában centiket - lopni. Nem bólogatós, rángatós ellenállást éreztem, hanem folyamatos és nagyon erős húzást. „Harcsa lesz”, gondoltam, „mégpedig a javából!”.

A fárasztás percei

Kb. 20 perc partról történő fárasztás után úgy 5 méterrel sikerült közelebb csalogatnom a szörnyet, fáradásnak a legapróbb jelét nem vettem észre. A szomszédok felajánlották, hogy csónakkal bevisznek, amit örömmel el is fogadtam. Ezúton is köszönöm nekik a szíves segítséget! A hal fölé érve a kb. 2 méteres mélységből próbálhattam felfelé húzni - nem sok sikerrel.

A botot szinte karikába hajtotta, a bot spicce majdnem végig a vízben volt. Ilyenkor látni igazán, mekkora erőtartalékokkal rendelkeznek ezek a pálcák

Csónakból is fárasztottam magam majd 20 percet. Egyszer csak halam úgy döntött, elmegy kirándulni és annak rendje módja szerint el is indult. Lazítottam a féken éppen csak leheletnyit, aminek eredményeként majd 10 méteres kirohanást produkált. A következő pillanatban úgy éreztem, leakadtam, és így is volt. Egy ádáz víz alatti karóra tekerte fel az előtétzsinórt. Segítőkész szomszédom önfeláldozóan lenyúlt a zsinór mentén, és kézzel, evezővel, bot spiccével sikerült kiakasztani. Ekkor a hal átszáguldott a csónak alatt, amit még sikerült kivédekezni, de a mögöttünk megbújó karót már nem. A második feltekeredés után elvesztettem. Örültem volna, ha kijön velünk fotózkodni, de így is hihetetlen élményt nyújtott ez a fárasztás.

Az este és az éjjel további része gyakorlatilag eseménytelenül telt. Volt egy füstölős kapásom valamikor éjfél után, de a ráemeléssel egy időben a horogelőkém eltűnt a forgókapocsról. Sérülés, vagy egy hanyag kötés lehetett az oka, már sosem derül ki.

Hideg volt az éjjel, reggelre pára ereszkedett a vízre. Álmos, lassú, olyan nyúlós volt a reggel.

Pára terpeszkedett mindenfelé
Együtt melegedtünk a felkelő nap sugarainál

A reggeli vontatás után szöszmötölős kapást vettem észre. Néhány másodpercenként becsippant a jelző, egyet-egyet kattant a nyeletőfék. Ráemeltem és kitekertem: ahogy sejtettem, egy tinédzser potyesz volt a végén. 16 mm-es Halibut pelletet kívánt meg Scopex dipben. Annyira fiatalka volt, hogy a 100 grammos ólmot sem nagyon tudta elhúzni.

A „fárasztás” utolsó pillanatai
Gyors fotó és mehet vissza. Azt mondják, nem őszinte a mosolyom :-)

Nagyjából ennyi volt az egész napra a horgászkaland. 2 bevontatást leszámítva semmi nem történt, ami egy horgászcikkben szót érdemelne.

Estefelé úgy döntöttünk, a gyerekek igényeit is figyelembe véve elmegyünk a helyi lovardába meglovagoltatni a lányokat és apát. :-)

Dóra lányom nagyon élvezte a lovaglás körüli felhajtást. Az első ijedt pillantások után peckesen ült a nyeregben :-)
Zsani lányom az első pillanattól magabiztosan lovagolt
Azt mondják, egy álomponty férfi (30+-os) már viccesen néz ki a nyeregben :-)

A második este, éjjel és a befejező nap halmentesen telt el. Szívesen írnék kapitális halakról, izgalmas fárasztásokról, de sajnos ez a túra nem erről szólt. Mindezzel együtt jól éreztük magunkat a parton. Igyekeztünk kiélvezni a rövid „szabadság” minden percét. Néhány pillanatkép az utolsó 12 óráról:

Együtt szőttük reggelre… én az álmaimat, a pók a hálóját
Ennyire párásak voltak a reggelek
Elütötték az időt a csajok a halmentes órákban
Ezek már a búcsú pillanatai

Hazaindulás előtt ellátogattunk a Cseke-tó partján elterülő Angolkertbe. Egyszóval: gyönyörű. Óriás famatuzsálemek, több száz éves romok, különleges virágok, szökőkutak, a víz fölé szinte vízszintesen növő fák között sétálhat az ember. Csak kapkodtuk a fejünket. Megmásztunk minden dimbet-dombot, bementünk a föld alá, rácsodálkoztunk minden ódon kőfalra. Álljon itt pár fotó a parkból is:

A három csaj épp a felét érte át
Amire fel lehetett mászni, arra fel is másztak
A szinte vízszintesen növő fák
Rengeteg kacsa lézeng a parkban
Egyedi hangulatot árasztanak a romok
Egy a különleges növények közül - mint utóbb kiderült, japán rózsa

Mindent összevetve jó túra volt. A Derítő ideális hely azoknak a horgászoknak, akik családostul járják a vizeket. Rengeteg látni- és bejárnivaló van mind a tó körül, mind a városban. Mi még biztosan visszatérünk.

Sziasztok!

Szerző: Váradi Ferenc (zerocool)
Fotók: a család

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: