Célunk a meghökkentés, avagy egy műcsali születésének igaz története - 7. rész: a szárnyak elkészítése

Célunk a meghökkentés, avagy egy műcsali születésének igaz története - 7. rész: a szárnyak elkészítése

A szárnyak elkészítése korántsem bizonyult olyan nagy ördöngösségnek, mint a megtervezésük. Csupán néhány ügyes szerszám meg egy cseppnyi kézügyesség szükségeltetett hozzá. Az első szárnyakat kizárólag ollóval készítettem, majd használtam hagyományos lyukasztókat (melyek él-geometriája nem kifejezetten volt alkalmas gumi kivágásra), később én magam készítettem alkalmas kivágó szerszámokat. Esetemben ezek a szerszámok hozták meg a kívánt áttörést a szárnyak elkészítésben.

Mivel a lyukasztóim (de nevezhetjük őket kivágóknak is - ez csak nézőpont kérdése) igen nagy segítséget jelentettek a szárnyak elkészítésében, pár mondat erejéig kitérek rájuk és magára a lyukasztási műveletre is. Ezek az ügyes kis szerszámok vékonyfalú acélcsövekből készültek a külső élük 30 fokos letörésével és felpolírozásával. Az élek ilyetén kiképzése sajnos csak esztergapadon volt megoldható, ami - valljuk meg őszintén - nem alaptartozéka egy barkácsműhelynek. Szerencsére egy esztergályos ismerősöm kisegített és felélezte a nyers csöveket.

A vékonyfalú acélcsövek beszerzésében szintén egy ismerősöm segített, aki rögtön egy teljes szériát bocsátott a rendelkezésemre 6; 8; 12; 16; 22; 28 és 32-es belső átmérőkben. Ezek a csődarabkák megmunkálási anyagvég maradványok voltak, kvázi selejtek, így ingyen jutottam hozzájuk. Gondolom, egyéb esetekben azért némi költséggel kell számolni. Vagy egy kis MÉH-telepi turkálással. Nem mondom azt, hogy egy szabványos lyukasztóval nem lehet szépen dolgozni (főleg kisebb méretekben), de a gumi alattomos módon tud viselkedni a szerszám éle alatt, szóval nekem megérte ez a kis fáradozás.

Lyukasztószerszámok

Miután szert tettem rájuk, a kisebb szárnyak kivágásához kizárólag lyukasztókat használtam, míg a nagyobb szárnyak külső íveit már csak ollóval tudtam kivágni. Esetemben a határ 32 mm-es átmérőnél húzódott, ugyanis ekkora volt a legnagyobb lyukasztóm. Szerencsére a belső ívek kialakításához ennél nagyobbra nem is volt szükségem, ezért azokat mindig lyukasztóval vágtam ki. A belső, kivágott rész geometriáját (ebből fakadóan) mindig a lyukasztóim egyedi méretei határozták meg, ami azt jelentette, hogy ha épp nem állt rendelkezésre lyukasztó a kívánt mértben, akkor kisebb, eltolt sugarú körből vágtam ki a belső részt. Összességében egy lyukasztóval mindig egyszerűbb volt vágni, mint ollóval, ráadásul tökéletesen egyenletes vágási felületet is adott. Persze a gumi ollóval történő pontos vágása (értve ez alatt a vonal mentén történő pontos vágást) sem egy nagy ördöngösség, bár igényel némi kézügyességet. Nem lesz olyan tökéletes a vágási felületünk, de a célnak tökéletesen megfelel, s vélhetően a halak sem fogják felróni nekünk ezt a kis esztétikai hibát.

A nagyobb méretű (ollós kivágást is igénylő) alaptípus szárnyak elkészítését következőképp végeztem: kitaláltam a koncepciót, majd a megfelelő anyagkihozatal figyelembevételével körzővel felrajzoltam a gumi alapanyagra (ez látszik a címlapfotón is). A kivágást mindig a belső rész (belső ívek) lyukasztós kivágásával kezdtem. Ehhez érintő vonalakat használtam, melyek - tapasztalataim szerint - sokkal nagyobb segítséget jelentettek, mintha magukat a köríveket rajzoltam volna fel a gumira.

Belső részek lyukasztós kivágása

Ezután ugyanúgy lyukasztóval (elöl és hátul) kivágtam a külső ívek összekerekítésére szolgáló köröket úgy, hogy azok érintőlegesen találkozzanak a gumira kirajzolt külső ívvonalakkal.

Külső ívek összekötő körívének lyukasztása

Következhetett az ollós kivágás. Ehhez először néhány milliméteres ráhagyással körbevágtam a szárnyat, megelőzve ezzel a levágandó rész nyeklését-nyaklását, ami igencsak zavaró lenne a végleges kivágás során.

Szárny körbevágása ráhagyással

Végezetül pedig a külső ívek mentén ollóval kivágtam magát a szárnyat. Gumit ollóval vágni nem olyan egyszerű, mint például papírt - életlen ollóval, pl. nem is lehet, mert csak begyűrné az anyagot. Egy jó tanács: érdemes a vágást nagy nyílásszögű ollószárakkal kezdeni és a szárak újranyitása nélkül addig vágni, ameddig csak lehet. Ezzel elkerülhetjük a külső él apró csipkéződését, ami az olló élének újbóli bepozícionálása során képződik. Jó esetben így egyetlen fogással végigvághatjuk az ívet, és szép, egyenletes lesz a vágási felületünk.

Külső körívek ollós kivágása után

A különleges szárnyak elkészítése ugyanígy történt: a belső íveket lyukasztóval, a külsőket ollóval vágtam ki - esetükben a különbség csupán az előrajzolás mikéntjében jelentkezett.

A kisebb méretű, szimplán lyukasztókkal is kialakítható szárnyak esetében a kivágás fordítva történt, itt magát a szárnyat vágtam ki először, és csak utána alakítottam ki a belső részt. A szárny kivágása során egy kis trükköt alkalmaztam: félbehajtottam a gumilapot, majd a megfelelő átmérőjű lyukasztóval egyetlen lépésben vágtam ki a szárnyat úgy, hogy lyukasztó köre részben magába foglalta a gumi hajtási vonalának egy szakaszát. Minél nagyobb hajtási szakasz esett lyukasztó körívén belülre, értelemszerűen annál keskenyebb lett a szárny, és fordítva. Ezzel a módszerrel be lehetett állítani a teljes külső szélességet, ám igazán széles szárnyakat nem lehetett ily módon kreálni, hiszen ezzel az egy lépésben történő kivágással a külső ívek összekerekítési lehetősége elveszett - a külső ívek itt valóban egy pontban találkoztak.

Szárny külső íveinek kivágása egyetlen lépésben, lyukasztóval
Lyukasztóval kivágott szárny a valóságban

A belső, kivágott rész kialakítása szintén lyukasztóval történt, de ehhez először ceruzával felrajzoltam néhány segédvonalat.

Belső ívek kivágáshoz szükséges segédvonalak

A belső rész kivágását a fentiekben ismertetett módon végeztem.

Kizárólag lyukasztós kivágással készült szárny

Megjegyzés: e módszerrel kizárólag alaptípus, tehát körívekből kialakított szárnyak készítetőek, hiszen a különleges szárnyak külső ívének kialakítása csak ollóval lehetséges - hacsak nem képes valaki elkészíteni hozzá egy profilos lyukasztót.

Maga a lyukasztás / kivágás talán nem tűnhet bonyolult műveletnek, mégis bátorkodnék megemlíteni pár apró praktikát. Hogy a lyukasztóim éle ne csorbuljon ki, én mindig újságpapír-halmot raktam a kivágandó szárnyak alá. A szerszám éle így valameddig behatolt a puha papírba és kevésbé volt kitéve a kicsorbulás veszélyének. Fontos itt megemlítenem, hogy a puha papír valóban puha legyen, tehát a fényes felületű, keményebb papírok nem jók, ezeken hamar kicsorbulhat a szerszám éle. A fekete-fehér napilapok többsége kiválóan megfelel erre a célra. Mivel e kényes műveletet többnyire a konyhaasztalon végeztem, vigyáznom kellett, nehogy eljussak a terítőig vagy az asztal lapjáig. Ez többnyire sikerült is, ám volt, hogy nem - ilyenkor garantáltan nem maradt el a „jutalmam”. A terítőnk / asztallapunk kilyukasztásának kockázata fordított arányban áll az alkalmazott újsághalom nagyságával. Fő a megelőzés, ugye.

Magát a lyukasztást úgy végeztem, hogy gondos bepozícionálás után, enyhe merőleges irányú nyomás mellett finoman forgatni kezdtem a lyukasztót jobbra-balra, míg az kellőképp át nem hatol a gumin. Az éles lyukasztóimmal nem volt probléma a kivágás, nagyobb átmérőkben sem. Persze a sok-sok próbálkozásnak köszönhetően egy idő után elkoptak, kicsorbult az élük, ami azt eredményezte, hogy a gumi begyűrődött a papírba, a vágás szélei pedig kicsipkésednek, elszakadtak - főleg nagyobb átmérők kivágása esetén. Ekkor újra kellett éleztetnem őket.

És végül, de nem utolsósorban egy apró, ám annál fontosabb dologra hívnám fel a figyelmet: ha egy ilyen saját készítésű csőlyukasztóval dolgozunk, a kezünket vagy a lyukasztó végét mindig tekerjük valami rongyba! Sok kellemetlenségtől és csúnya véraláfutásoktól tudjuk ezzel megkímélni magunkat. Higgyék el, én már csak tudom.

A két legjobban bevált szárnyforma elkészítéséhez vékony műanyag fóliából készítettem egy-egy sablont. Ez a fólia elég vékony volt ahhoz, hogy a belső, kivágott részeket lyukasztóval ki tudjam alakítani, de elég vastag is, hogy ceruzával tudjak rajzolni mellette.

Alaptípus szárny sablon
Szív-szárny sablon

A sablonokon található jelölés az alkalmazható hordozók előfeszítési hosszát mutatja.

A szárnyak mintázatával és színezetével szintén a különleges szárnyformákkal való kísérletezgetés során kezdtem el foglalkozni. Felmentem a Netre, letöltöttem pár rovarszárny ereztet, lepkeszárny mintázatot (ezeket a szerzői jogok védelmére való tekintettel sajnos nem csatolhattam be), és megpróbáltam őket felrajzolni a szárnyakra. Ebben a munkámban nagyszerű eszköznek bizonyultak a különböző színű alkoholos filctollak, melyek szépen beleivódtak a gumi anyagába és maximálisan vízállónak bizonyultak. Nagyon nem mennék bele a témába, hiszen a lehetőségek határtalanok, ugyanakkor egy szárny színe, erezete, mintázata mindenki egyedi ízlését tükrözi. Inkább csak becsatolok ide két képet:

Egy alaptípus szárny fantáziamintázattal
Egy szív-szárny fantáziamintázattal

A következő részben a már oly sokat emlegetett wobblertest hordozókkal, illetve ezek elkészítési lehetőségeivel foglalkozom.

Sulyok Sándor
Fotók, ábrák, saját forrásból

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: