Az idei nyár sem múlhatott el Haldorádó - Matula Gyerek Horgásztáborok nélkül. Sarudon hétről hétre összegyűltek a lelkes gyermekhorgászok és szebbnél szebb halakat fogtak a finomszerelékes, a nagyhalas és a pergető táborozók egyaránt. A pergető táborokat immáron harmadik éve vezethettem, ami nagy kihívás és megtiszteltetés is egyben. Az idei rendkívül forró, ugyanakkor viharos nyár nem mindig kedvezett nekünk, de azért tartogatott számunkra meglepetéseket a Sarudi-medence ezúttal is.
A pergetni vágyó gyerekek idén 4 turnusba jelentkezhettek, július 16. és augusztus 10. között. Ezt az időintervallumot leginkább munkahelyi teendőim határozták meg. A nyári szabadságolás után egy hét rövid pihenőt tartottam, és utána belevetettem magam a gyerektáborok szervezésébe.
Nem indult túl jól a dolog, legalábbis számunkra, ragadozó halas horgászok számára. A nagy melegben eléggé inaktívak voltak a halak. Frontok jöttek-mentek viharokkal tarkítva a Tisza-tó időjárását. A nagy szél és a sok viharjelzés miatt sajnos előfordult idén is, hogy egy nap nem tudtunk vízre szállni, illetve alkalomadtán menekülnünk kellett a partra a hirtelen kialakult zivatarok elől.
Minden nehezítő körülmény ellenére egy-egy szép nemes süllőt már az első héten is elcsíptünk. A fogasok mellett pedig kősüllők és balinok alkották leginkább a célhalainkat.
A beeső (nem célzottan horgászott) halak felsorolását sajnos a törpeharcsával kell kezdenem, hiszen ezek a mohó kis bajszik éjjel és nappal is mindennek nekirontanak, ami él és mozog. Fogtuk őket gumihallal és wobblerrel is.
A bosszantó törpeharcsákon kívül a csapósügérek okoztak nagy örömöket és szép emlékeket a gyerekeknek. Az öblítő csatornákban, a kikötők körül a tározón, sőt, még az élő folyón is meglepett minket egy-egy nagyon szép méretű sügér gumihalazás közben.
Járulékos halként megjelent még a csuka is, amit az elmúlt 2 évben még nem sikerült fogniuk a gyerekeknek, így új halfaj iratkozott fel a pergető gyerektáborokban fogott halfajok listájára.
Végül, de nem utolsósorban, egy kis folyami harcsa is tiszteletét tette nálunk, így vált teljessé a kép. Ezek a halfajok minden évben horogra kerülnek a pergető táborokban.
Az idei nagy kagylópusztulást sajnos nem tudtuk jól kihasználni. Habár a folyón szép harcsákat fogtak a helyi horgászok, a gyerekekkel ezúttal nem sikerült a folyón harcsát fognunk. Vagy az időjárás húzta keresztbe számításainkat, vagy a halak nem voltak étvágyuknál, de jövőre sokkal több tapasztalattal felvértezve vágunk majd neki a harcsázásoknak is.
Az idei táborok is nagyon jó hangulatban teltek sok örömöt és élményt szerezve a gyerekeknek és a táborvezetőknek egyaránt. Nehéz, de hálás dolog gyerekekkel foglalkozni, hiszen a felhőtlen boldogság, amit egy-egy tudatosan megfogott ragadozó után éreznek, minket is feltölt.
A tábor végén pedig, amikor a gyerekek megköszönik a segítségemet, türelmemet és az élményeket, akkor az minden fáradtságot és bosszúságot feledtet velem. Többet ér, mint néhány elvesztett csali, beszakított gumihal, összegubancolt fonott zsinór vagy a tűző napon töltött, nehezen viselhető órák.
Éppen ezért folytatjuk jövőre is, hogy minél több gyermekhorgász ismerkedhessen meg a pergetés örömével, és minél többen szerezhessenek életre szóló élményeket, hasznos tapasztalatokat a Tisza-tavon, Sarudon.
Fotók: Szalai Gábor László
