Ritkán adódik olyan, hogy ne fogjak halat. Persze azért előfordul a horgászatnak eme kiszámíthatatlan és meglehetősen zavaró momentuma, de általában nem ez a jellemző rám. A folyóvizek szépek, tiszták, és ami a lényeg, rablástól harsogóak voltak. Kiszemelt horgászhelyünk mi is lehetett volna, mint a körösladányi duzzasztó...
Tónival elhatároztuk, ha törik, ha szakad, lemegyünk. Titkon harcsára számítottam, igaz, piócával, nadállyal és nem is az alvízen fogták őket. De ugye az ember mindig reménykedik...
Túl korán érkeztünk, rablás a folyón még sehol nem volt, így a közvetlen szomszédban kezdtünk. A kis holtág szép, hangulatos, ráadásul itt van ezer meg egy spriccelés, rablás, miegymás. Mégsem akar kikéredzkedni a vízből semmi. Twisterrel és támolygóval próbálunk az egyre inkább hajtó, éhes rablók eszén túljárni, ám egy óra elteltével fölrakok egy Minnow Spoon-t. A kis kanál fürge, karcsú, és nagyon lassan lehet húzni az elakadás veszélye nélkül. Sokadik dobásra végre kapástalanságunk megtörni látszik: egy nagyobb hínárcsomó mellett rávág a csőrös, azonban a bugyli nem adja magát könnyen, s addig csapkod, míg kiemelésemet mellőzve lefordul a horogról. Aha... legalább a fotózkodást megvárhatta volna... Kezd estébe lógni az idő lába, indulunk a műtárgyhoz.
Mire odaérünk, már az eső lába is a levegőben lóg, beborult rendesen. Ezt úgy néz ki, a balinok is értékelik, mert egyre-másra rabolnak, vadul. SSR wobblerekkel kezdünk, a középső nagy visszaforgó és a sodró víz határán tobzódó őnöket vesszük célba. Már várom, szinte karomban érzem azt a sóvárgó nyilallást, amit a megakadt hal első pumpáló mozdulatánál teszek majd... Ahhoz elébb halat kéne akasztanom. Sokadik dobásom is üres, koppintásom sincs. Mi a csuda van velem? Míg én kissé mormogva keresek új wobblert, Tóni halat akaszt.
Örülök az első halnak, de már a másodikat várom. Meg is jön, ám ez sem nálam húz a fékre: Tóni jól kezeli a fahalat...
Kezdek elbizonytalanodni. Talán rossz wobblereket csatolnék föl? Míg ezeken a dolgokon morfondírozom, rándul a társ botja, az eddigieknél komolyabb halat sejtetve ráng a spicc. Ismét balin, jóval másfél fölötti súlyban. Kezdek kedvetlenné és borúlátóvá válni. SD színű SSR-em persze nincsen, nem ártana a hiányt pótolni. Helyzetemet megadóan tűrve fotózom a horgászt és a halat. Nem semmi. Nekem is föl kéne már mutatni valamit, elvégre pergetés terén publikálok is...
Új wobbler föl - SSR ez is, de nem SD színű - új dobás, suhan a zsinór végén a fahal, halkan csobban, ahogyan zsinóromat a levegőben óvatosan megfeszítettem, így éles kontaktussal kezdhetem a bevontatást. Minden pillanatban várom a rávágást, szuggerálom a vizet, fürkészem, merre járhat a fahal. Durr, mellette csattan a rablás, ám melléüt, vagy pedig nem is a műhalat célozta. Adrenalin-szint megnő, ahogyan kezd erősebben alkonyodni, úgy erősödnek a rablások is.
A folyó látványa lenyűgöző: percenként nem egy és nem két rablás töri meg a sodró vízfelszínt. Már nem csak a középütt langó visszaforgóban, hanem a Körös teljes szélességében forr a víz.
Halat, halat, halat akarok! Mellettem Tóni sem serénykedik már legalább tíz perce. Biztosan kifogta az összes halat... :)) Míg én már feladni kényszerülök a pergető-portyát, társam cselesen, ámde számító módon lejjebb vonul. Hát akkor horgásszunk még egy keveset. Elvetemült daccal szórom a teljes eredménytelenség és lemondó bizonytalanság tudatában a duzzasztó máskor oly halbő zubogóját. Nincs rávágásom. Egy kanyi rávágásom sincs!
Utolsó dobásom következik, a legjobb részre hullik a tört csőrű hét centis, azonban mindennemű érintés nélkül emelem magam elé a máskor oly eredményes Rapalát. Én befejeztem, mára ennyi. Holnap is nap lesz, hátha leugrunk egy keveset.
Mintegy feketelevesként, a következő percben - csak, hogy teljes legyen az égésem... - föltűnik társam mosolygós arca, kezében egy méret körüli süllővel... Ma nagyon ráállt a keze, szó se róla. Lefotózom őket, és a nap utolsó halát - bár nem én fogtam - én engedhetem vissza. A folyó él, hal van benne - bár én erre ma rácáfoltam - de végeredményben jól szórakoztunk, hisz még a kezem is halszagú lett. Hát van ilyen nap is...
