Szinte napra pontosan 5 éve, hogy először kergettem tiszai pecásként Dunán a balinokat, idén szerencsére ismét üldözőbe vehettem ezeket a ragadozókat.
Ebben az évben a nyár végi szabadságaimat úgy időzítettem, hogy legyen pár napom arra, hogy a Dunán kergethessem Pintér Zolival ismét a halakat. A legpontosabb megfogalmazás az volt, hogy horgásszunk bármire, így aztán volt nálunk bőven mindenféle felszerelés, de ami biztos pontnak tűnt, az a balin.
Még 2014-ben mutattam meg Zolinak, azt a balincsalit, amit nekem is egy jó horgászismerősöm ajánlott, ami nem volt más, mint a Daiwa Wise Minnow 5 cm-es wobbler. Emlékszem, el se hitte akkor, hogy ilyen „kicsi” csalit a NAAAGY Dunán megesznek a halak. Aztán a sokadik balinom után ő is a kapcsába akasztotta és azóta is csalisdoboza állandó tagja lett ez a kis wobbler. Sőt, azóta betárazott még jó néhány kisméretű egyéb csalit is, ami szintén kedvére van ezeknek a ragadozóknak. Szép lassan átformálódott benne az a régi iskola, hogy balint csak balinólommal lehet fogni vagy egyéb gyors, fém ASP csalikkal.
A terv az volt, hogy hajóból végigjárjuk a környék ígéretes helyeit, melyeken dobunk 5-10-et különböző csalikkal. A tapasztalat az volt, hogy ha ott a hal, és van is kedve támadni, akkor az első dobások eredményre is vezetnek.
A halfogást ezen a napon Zoli nyitotta, épphogy megállította a motort a kőrugany mögötti visszaforgóban, kézbe vette a botot, útjára indította a kis Rapala UL Minnow 4 cm-es csaliját és alig tekert valamivel többet, mint 10 hajtókar-fordulat, már vághatott is be, mert a túloldalról vehemens kapást érzett.
Ezen a napon valamennyi balin visszanyerte szabadságát. Kiváló sporthal, megérdemli azt, hogy az élményért tovább kergethesse a halakat. Szakértők szerint pedig a gasztronómiai értéke elenyésző a horgászélménnyel szemben.
A kövezéseken, kőgátakon kívül végigcsorogtunk olyan partszéli akadós területek mellett is, amiknél jó eséllyel reméltünk balinokat. Ám a „csoda” elmaradt, mindössze 2 balint sikerült innen kicsalnunk, de a csónakig csak egy jutott el. Így mentünk vissza a kövezéshez.
Az újabb balin a megakasztása után belerohant a sodrásba, így nem túl nagy tömege ellenére is komoly ellenállássá vált a finom boton. Mivel mindkét horog megakadt, a kis, vékony horog nem bírta túl jól az egyszerre kétirányú húzást, ki is hajlott. Gondolom, a japánok nem ilyen halakra tervezik ezt a wobblert, mert ennél a Wise Minnow csalinál a horgot már az első pár balin után cserélni ildomos egy Owner 14-es méretű ST 36 BC típusára. Na, azzal már jóval ritkábban lesz ilyen gond. Mondhatnánk, hogy ennyi pénzért miért nem raknak rá rendes horgot a gyártók… de ez van, el kell fogadni, hogy ha ezzel kergetjük a balinokat, akkor a horgot és a kulcskarikát cserélni kell – lásd a filmben, de ha nem lenne ennyire brutál jó csali, nem is bajlódnék vele ennyit!
Sikerült ezen a napon olyan frontos időjárást kifogni, ami nem könnyítette meg a horgászatunkat. Egyrészt hol 30+ fok volt 1000-el sütő nappal, hol leszakadt az ég és bőrig áztunk volna, ha nincs a hajóban ernyő. Majd ismét kisütött a nap és ameddig a páratartalom nem csökkent elviselhető szintre, levegőt alig lehetett kapni, olyan fülledt volt az idő. De mivel ekkor volt időm, illetve szabadságom, nem nagyon tántorított el minket a vízről az őrült idő.
Az alábbi kisfilm próbálja megörökíteni e peca hangulatát, halait! Ha tetszik, dobjatok rá egy YouTube like-ot! Ha kérdésetek van, tegyétek fel a film alatt kommentben, ha tudunk, válaszolunk rá!
